Európában robbanásszerűen megnőtt a kereslet a bunkerek és atombunkerek iránt, mivel attól tartanak, hogy Oroszország atomháborút indíthat vagy nukleáris balesetet okozhat – számolt be a Telegraph.
Németországban, Svájcban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, sőt az Egyesült Államokban működő cégek arról számoltak be, hogy meredeken megnőtt a vásárlók száma, akik arról érdeklődtek, hogyan lehet olyan óvóhelyeket építeni vagy vásárolni, amelyek segíthetnek túlélni a radioaktív sugárzást.
„Március első heteiben az emberek nagyon megijedtek, és azonnali segítséget kértek” – mondta a The Telegraphnak Claus Haglund a Bühler GmbH svájci cégtől, amely bunkereket telepít és javít.
Elmondása szerint az orosz inváziót követően „robbanásszerűen megnőtt” az új bunkerek és a javítások iránti igény. Svájcban egyes lakóépületeknek még mindig kötelező a funkcionális ovóhelyek beépítése.
Liliane Staub, a Bühler egy másik munkatársa a 20 Minutes svájci hírcsatornának nyilatkozott: „Éppen egy hónappal ezelőtt még megmosolyogtak minket az óvóhelyek ellenőrzése során. Most az emberek az ajtónkat döngetik”.
Vlagyimir Putyin márciusban riadókészültségbe helyezte országa nukleáris erőit, és többször megfenyegette a nyugati országokat és a NATO-t az ukrajnai beavatkozás miatt.
Csütörtökön óva intette a nyugati országokat a további beavatkozástól a háborúba, közvetlenül utalva a Sátán II nevű új, nukleáris képességű interkontinentális ballisztikus rakétarendszerre, amely képes célba venni az Egyesült Királyságot, az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát, és amelyet őszre indítanak.
A több mint 200 tonna súlyú Satan II úgy működik, mint egy kazettás bomba, amely nem csak egy, hanem akár 15 robbanófejet is hordozhat, amelyek az ellenséges terület felett szétszóródva egy-egy várost semmisíthetnek meg.
„Minden eszközünk megvan ehhez – olyanok, amelyekkel senki sem dicsekedhet. És nem is fogunk dicsekedni. Használni fogjuk őket, ha szükséges. És azt akarom, hogy ezt mindenki tudja” – mondta Putyin úr. „Már minden döntést meghoztunk ezzel kapcsolatban.”
A háború egy újabb, az 1986-os csernobilihez hasonló nukleáris baleset veszélyét is felvetette.
Az orosz csapatok február végén egy hónapra elfoglalták az erőművet, és ez idő alatt nem volt világos, hogy megfelelően karbantartják-e azt. Március elején rakétákat is kilőttek a marhanéti atomerőmű közelében – ez a Fukusima óta legsúlyosabb nukleáris balesettel fenyegetett.
Az Egyesült Királyságban a Subterranean Spaces, a pincék építésére szakosodott cég még márciusban közölte, hogy a megkeresések „100 százalékkal” megugrottak az egy évvel korábbihoz képest.
A német BSSD – az egyetlen német bunkergyártó, amely magánszemélyek számára épít óvóhelyeket – szintén példátlan keresletet tapasztalt az invázió óta.
Franciaországban, egy olyan országban, ahol összesen csak mintegy 1000 bunker van, a gyártó cégek azt mondják, hogy szintén nagyon elfoglaltak.
Mivel a bunkerek nem biztos, hogy mindenki számára megfizethetőek, az Európai Unió is beleegyezett, hogy bővíti stratégiai készleteit vegyi, nukleáris és biológiai támadások esetére, és gyógyszereket és védőfelszereléseket gyűjt, köztük fertőtlenítő kesztyűket és maszkokat.
Több európai ország, köztük Svájc, Belgium, Dánia és Finnország polgárai is elkezdtek jódtablettákat készletezni, amelyek a pajzsmirigyrák kockázatának csökkentésére alkalmasak egy nukleáris támadás esetén.
