A témával foglalkozó cikk szerzője, David Patrikarakos szerint amennyiben az Atlantic Council Global Energy Center munkatarásának igaza van, a gáz és elektromos áram költségei az Egyesült Királyságban hamarosan elérhetik a 3 000 fontot, Nyugat-Európában pedig egy háztartás éves számlái akár a 3400 eurót is súrolhatják.
Megnőtt függőség
Patrikarakos elemzésében kitér arra, hogy míg 2013-ban az Európába érkező földgáznak még csak 25 százaléka érkezett Oroszországból, az EU ma már készleteinek 40 százalékát kapja az oroszoktól. Szerinte az elmúlt években Németország régóta fennálló atom-ellenes attitűdje (főként a 2011-es Fukushima tragédia után), majd a gröningeni gázmezők körüli földrengések játszottak kulcsszerepet abban, hogy az európai piac egyre inkább Oroszország felé fordult.
„Ez volt a rövidlátás és a rossz kormányzás tökéletes vihara, és ezzel együtt a moszkvai revansista vágyak féktelensége vezette végül a kontinenst Ukrajna csatamezőire”
– írja Patrikarakos.
Majd hozzáteszi: miközben Brüsszel 1 milliárd eurót adott Ukrajnának külföldi segélyek formájában, addig a háború kezdete óta 35 milliárd eurót fizetett Moszkvának az energiahordozókért.
Korábban kezdődött
Riley szerint már 2021 tavaszán lehetett látni a gyülekező viharfelhőket. „Normál esetben tavasszal olcsó gázt küldenek a tárolókba, így töltik fel a készleteket a téli időszakra. Én akkor már felfigyeltem két dologra: egyrészt, ez nem történt meg. Másrészt a piacra sem adtak gázt” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint ebből szükségszerűen következett az árak emelkedése és a hosszútávú szerződések árainak változása is.
„Ezen a ponton a hétköznapi emberek magasabb energiaszámlái elkerülhetetlenek”.
Előkészített stratégia
Bár Riley elmondása szerint először azt hitte, Moszkva mindezzel a Nordstrom II nevű gázvezeték útját készítette elő, tévedett.
„Most már rájöttem, hogy ez egy kísérlet volt az EU előkészítésére, az ukrajnai háború előjátékának részeként, annak érdekében, hogy biztosan ne siessünk Ukrajna megsegítésére” – fogalmazott, majd leszögezte, ebből az következik, hogy Moszkva már tavaly tavasszal biztosan tudta, hogy inváziót indít Ukrajnába, és előkészítette a háborús stratégiáját azáltal, hogy milliókat küldött Európa-szerte energiaszegénységbe.
„Ez tehát nemcsak Ukrajna, hanem mindannyiunk elleni támadás volt.”
Ám hozzá kell tenni, a világ már amúgy is kitetté vélt az emelkedő energiaáraknak tavaly tavasszal, főként a kínai kereslet megnövekedése miatt, mivel az ipari termelés visszatért a Covid előtti szintre.
De amit most látunk, az nem normális – teszi hozzá a szakértő példaként említve, hogy az eddigi gázárak Európában jellemzően 150-500 dollár/1000 köbméter körül alakultak. Most pedig 1 000 dollárba kerül ezer köbméter. „Ez a Gazprom-effektus” – összegzi a helyzetet.
Létezik-e megoldás?
Az elemzés fényében ezek a problémák mindaddig fennállnak, amíg az orosz gázra támaszkodunk. De arról önmagunk „levágása” is nehéz lenne. Riley úgy véli, egy megoldási lehetőség volna, hogy alaposan megadóztatják azt, amit Oroszországnak fizetünk az energiáért, és ezzel sokkal nehezebbé válik a hadigépezet működése. Moszkva itt ugyanis élesen sebezhető, hiszen a nyugati szankciók miatt ma már nagyjából egy iparágra kiterjedő gazdaság.
De akkor is lehet, hogy már késő. „Az emberek szenvedése az Egyesült Királyságban és Európa-szerte a megugró energiaszámlák miatt Oroszország háborúra való felkészülésének közvetlen következménye” – mondja Riley.
„Mint kiderült, a Gazprom sokkal hatékonyabban hajtotta végre a háborús terveket, mint az orosz hadsereg.”
