A szankciók felgyorsíthatják az Oroszországot, Kínát és Indiát összekötő gazdasági „széttöredezést”.
A szankciók Vlagyimir Putyint Hszi Csin-ping felé sodorták – írja a Telegraph elemzése.
Miközben Oroszország gazdasága az összeomlás szélén tántorog, a szankciók következményei még következetesebbnek bizonyulhatnak, mint azt talán kezdetben gondolták.
Az orosz központi bank eszközeinek befagyasztása és az amerikai dollár fegyverré tétele nemcsak Vlagyimir Putyin „Oroszország erődje” tervét döntötte romba, hanem felerősítette azt az aggodalmat is, hogy a világgazdaság átlépte a Rubicont.
A globális pénzvilág egyes szereplői – köztük a Nemzetközi Valutaalap – attól tartanak, hogy a nyugati szankciók miatt a világgazdaság Oroszország inváziója nyomán táborokra szakad, az egyiket az USA, a másikat Kína vezeti, ami katasztrofális következményekkel járhat.
Oroszország kénytelen lesz eltávolodni a nyugati pénzügyektől, technológiától és az amerikai dollártól, talán Hszi Csin-ping kínai elnök karjaiba, míg mások követhetik, hogy ne ők legyenek a következők.
„A háború növeli annak kockázatát is, hogy a világgazdaság tartósabban széttöredezik geopolitikai tömbökre, eltérő technológiai szabványokkal, határokon átnyúló fizetési rendszerekkel és tartalékvalutákkal” – mondta Pierre-Olivier Gourinchas, az IMF vezető közgazdásza a múlt héten, amikor az ukrajnai inváziót követően zord világgazdasági előrejelzéseket adott.
Szerinte ez a „tektonikus elmozdulás”, ahol a kereskedelem és a szabványok tömbökre válnak szét, „katasztrófa” lenne a világgazdaság számára. Ez „komoly kihívást jelentene a szabályokon alapuló keretrendszer számára, amely az elmúlt 75 évben a nemzetközi és gazdasági kapcsolatokat irányította” – tette hozzá Gourinchas.
Miközben a közgazdaságtan nagy gondolkodói egyetérteni látszanak abban, hogy a világgazdaságban alapvető változás van folyamatban, továbbra is megosztottak abban, hogy milyen lesz az ukrán háború utáni világ. Egyesek úgy vélik, hogy a háború gazdasági széttöredezettséget és a dollár mint a világ tartalékvalutájának megszűnését fogja okozni; mások elhessegetik a gondolatot, hogy ilyen szeizmikus változás van folyamatban.
Dario Perkins, a TS Lombard globális makrogazdasági ügyvezető igazgatója szerint: „Mindig is azt gondoltuk, hogy a világgazdaságnak ez a feldarabolódása különböző kereskedelmi blokkokra – az USA, Ázsia és Európa középen – fog bekövetkezni, de ez felgyorsult.
A Putyin, valamint az oligarchákból és miniszterekből álló belső köre elleni személyes szankciók mellett a Nyugat a hitelezőit és a központi bankját is célba vette.
Az egykor „nukleáris” lehetőségnek tekintett orosz bankok közül számosat kizártak a Swift globális fizetési üzenetküldő rendszerből, ami jelentősen megnehezítette számukra az üzleti tevékenységet és a határokon átnyúló fizetéseket. A Visa és a Mastercard is felfüggesztette tevékenységét az országban, megakadályozva a hozzáférést a fizetési óriások által kibocsátott új kártyákhoz.
Eközben az inváziót követően a Nyugat befagyasztotta az orosz központi bank deviza- és aranytartalékainak felét, akadályozva Moszkvát abban, hogy a rubelt és bankrendszerét támogassa.
Putyin Oroszország erődítménye tervének keretében, amely a szankciókkal szembeni védelmet célozta, Moszkva 640 milliárd dollárnyi devizatartalékot halmozott fel. Ezeknek a tartalékoknak a befagyasztása döntő lépésnek számított, amely váratlanul és erőteljesen fokozta az Oroszországot sújtó pénzügyi ostromot. Ez a rubel árfolyamának zuhanását és a tőkekontroll bevezetését eredményezte az országban.
Egyesek attól tartanak, hogy a pénzügyek és az amerikai dollár ilyen fegyverré válása hosszú távú következményekkel jár, és talán egy új rivális szféra felé csábítja az országokat, amelynek élén Kína áll.
„Miután ez a háború véget ér, a „pénz” soha többé nem lesz ugyanaz” – mondta Pozsár Zoltán a Credit Suisse-nél, amikor az orosz központi bank tartalékainak befagyasztását követően „új (monetáris) világrendet” hirdetett.
Az amerikai dollár a második világháború óta dominál az egész világon, és a világ tartalékvalutájává vált. Ezt a valutát a központi bankok tartják leginkább a külföldi tartalékok részeként és a pénzügyi intézmények, hogy segítsék a globális kereskedelmet.
Az országok, köztük Kína, közel 13 billió dollárnyi devizatartalékot halmoztak fel – mintegy 60 százalékuk dollárban. Amint azonban az Oroszországgal szembeni szankciók megmutatták, ezek a tartalékok hirtelen használhatatlanná válhatnak, ha a Nyugat megbénítja őket.
A dollár a globális kereskedelemben is létfontosságú, hiszen a nemzetközi üzletekben a számlázástól kezdve az árucikkek, például az olaj megvásárlásáig mindenre használják.
Oroszország azonban azt állítja, hogy több vásárló beleegyezett abba, hogy rubelben fizessen a gázáért, míg Szaúd-Arábia a jelentések szerint fontolgatja, hogy a Washingtonnal fennálló feszültségek közepette dollár helyett a kínai valutát fogadja el a Pekingbe irányuló olajeladások során.
„Ez egy olyan fegyver volt, amelyet az USA egyre gyakrabban használt” – mondta Perkins a brit lapnak. „Mindig is voltak figyelmeztetések, legalább egy évtizedre visszamenőleg, amelyek azt mondták, hogy ‘ezt nem lehet újra és újra csinálni’, mert végül eljutunk egy olyan pontra, amikor megváltoztatjuk a dollár státuszát. „
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.