Zsidó múlt és jövő a Közel-Keleten

Az idei pészahot Törökország, Egyiptom és Irán zsidó közösségeiben, valamint a Közel-Kelet számos más országában is megünneplik.

Pészahkor a zsidó közösségek világszerte egy olyan történelmi eseményt ünnepelnek, amely több mint 2000 évvel ezelőtt történt a zsidó nép számára Egyiptomban – egy olyan országban, ahol ma is élnek zsidók. Ez emlékeztet a régió gazdag zsidó történelmére és a zsidó közösségek ígéretes jövőjére szerte a Közel-Keleten – írja Mendy Chitrik rabbi, aki Törökországban vezet egy közösséget.

A civilizáció bölcsője a zsidó nép bölcsője is volt. Ősapánk, Ábrahám a mai Irak területén született. Népünk az egyiptomi fáraó alatti rabszolgaság olvasztótégelyében vált nemzetté. A Purim, amelyet nemrég ünnepeltünk, a Perzsa Birodalom Súsánban, a mai Iránban történt megmenekülésünket jelzi, a Hanuka pedig a szír-görögök alóli felszabadulásunkat ünnepli, akik a mai Szíria és Törökország területén uralkodtak.

És a kötelékek továbbra is erősek még az azóta a világ más részeire költözött zsidó közösségek számára is. Néhány héttel ezelőtt találkoztam Mor Grigorios Melki Urekkel, a törökországi Adiyamanból. Arámi nyelven beszélgettünk – ezen a nyelven nőttünk fel mindketten. Bár ma már nincs túl sok anyanyelvi beszélője, az arámi nyelv ismerős mind a szír papok, mind a fiatal zsidó rabbinikus hallgatók számára, akik évezredek óta ezen a nyelven tanulják a Talmudot.

Birodalmak és uralkodók jöttek és mentek, de egy állandó maradt – a zsidó közösségek szerte a Közel-Keleten. Ezek a zsidó közösségek gyarapodtak és hanyatlottak, de mindig is itt voltak.

Ezt bizonyítja az Iszlám Államok Rabbi Szövetsége is. Sok ezer zsidót képviselünk több tucatnyi városban a Közel-Keleten és a nagyobb iszlám világban. Néhány közösségünk gyökerei egészen a bibliai időkig nyúlnak vissza; a pészahi, purimi és hanukai királyokig. És ma is virágoznak.

Az idei pészahot Törökország, Egyiptom és Irán zsidó közösségeiben, valamint a Közel-Kelet számos más országában is megünneplik. A páska hágádát most fordította le arabra Elchanan Poupko rabbi. Miközben a zsidó élet messze túlterjedt közel-keleti gyökerein, nem távolodott el ezektől az ősi közösségektől.

És ma, amikor zsidó emberek ezrei veszítették el otthonukat és vagyonukat a második világháború óta leggyorsabban növekvő európai menekültválság közepette, zsidó közösségeink hálásak, hogy olyan helyzetben vannak, hogy befogadhatják a rászorulókat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Hazám, Törökország – amely már most is több menekültet fogad, mint bármely más ország a világon – mintegy 60 000 ukrán menekültet fogadott be, és a zsidó közösség is nagy erőkkel vett részt ebben az erőfeszítésben, segítve a rászorulók élelmezését és befogadását.

A pészah igazi szellemében azt fogjuk mondani, hogy „minden rászoruló csatlakozzon széderünkhöz” – ahogy a pészahi liturgia hirdeti -, és menekültek ezrei élvezhetik majd az inspiráló és tartalmas pészáhot Törökországban, a felfordulás ellenére, amely elől menekültek. Ahogy közösségünk már számtalanszor megtette ezt évezredes történelme során, ismét befogadjuk a zsidó menekülteket.

Természetesen a meleg fogadtatást nem korlátozzuk a menekültekre – vagy a zsidó emberekre. Idén a Niszán hónap egybeesik a muszlimok ramadán hónapjával, és miközben mi leülünk a széderhez, sok szomszédunk is leül majd az Iftár étkezéshez – a saját hagyományaikkal, hogy osztozkodnak és másokat is szívesen látnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk. És mint minden évben, az Iszlám Államok Rabbik Szövetségében képviselt közösségek hatalmas humanitárius erőfeszítéseket tesznek élelmiszercsomagokkal a rászoruló muszlim szomszédainknak.

Egy olyan világban, ahol nagyon kevés dolog állandó, a zsidó élet a Közel-Keleten évezredek óta az – a peszáchi történettől kezdve egészen napjainkig – zárja a rabbi.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Egy modern egyiptomi kivonulás története

„Amikor elhagytuk Egyiptomot, csak egy bőröndöt és húsz egyiptomi lírát vihettünk magunkkal. Ez volt mindenünk. Ennél többet tilos volt vinni, és nagyon aggódtunk, hogyan fogunk boldogulni egy új országban minden nélkül.”