Az elmúlt hétvégén választások voltak Saar-vidék német szövetségi államban. Bár a Saar-vidék igen kicsi, lakosainak száma alig éri el a milliót, a választásnak mégis két okból is jelentősége van: Egyrészt, mert ez volt az első választás az új kormány beiktatása óta, vagyis valamiféle bizonyítványt jelent a szocdem-zöld-szabaddemokrata koalíció első száz napja után. Másrészt Saar-vidék ugyan kicsi, de szinte tökéletesen lefedi az egész ország átlagát, ezért a politikában mindig nagyon odafigyelnek az ottani lakosság hangulatára. Koenen Krisztina jelenti Németországból.
Röviden összefoglalva a választás a szociáldemokraták elsöprő győzelmét hozta, 43,5 százalékkal abszolút többséggel kormányozhatnak. Eddig a szocdemek a CDU-val együtt egy úgynevezett nagykoalícióban kormányoztak, a miniszterelnök Tobias Hans a CDU-t képviselte.
A választás legnagyobb vesztese a CDU lett, szavazóinak több mint 12 százalékát elvesztette, és 28,5 százalékkal a második helyen végzett.
A nagy szenzáció azonban az lett, hogy mind a Zöld párt, mind a szabaddemokrata FDP öt százalék alatt végzett, és így nem került be a parlamentbe, a posztkommunista Die Linke pedig alig több mint két százalékkal gyakorlatilag megsemmisült.
Sokan abban reménykedtek, hogy Friedrich Merz CDU-elnökké való választása és Merkel távozása a CDU éléről a párt azonnali újraéledéséhez fog vezetni. Ez azonban sem Saar-vidéken, sem a szövetségi parlamentben nem következett be.
A CDU mint legnagyobb ellenzéki párt eddig egyetlen kérdésben sem bizonyult igazi ellenzéknek, parlamentáris teljesítményük szinte észrevétlen maradt, holott lett volna elegendő alkalom arra, hogy bebizonyítsák, valóban le kívánnak számolni Merkel hagyatékával.
Tobias Hans, az eddigi saar-vidéki miniszterelnök, Merkel egyik leghűségesebb lakája volt. Hans a ma uralkodó politikai kaszt tipikus képviselője, egy teljesen képzetlen, foglalkozás nélküli funkcionárius, aki ezért a mindenkori hatalom hűséges kiszolgálója volt. Nem létezett olyan merkeli fordulat, amelyet nem követett volna, és mindezt megpróbálta különösen radikálisan képviselni.
Tőle származik a követelés, hogy „a beoltatlanokat ki kell zárni a társadalomból”. Ebből úgy látszik a választóknak elegük volt.
Helyette az SPD helyi elnökét, Anke Rehlingert, egy egykori súlylökő sportolót részesítettek előnyben, aki Hanssal ellentétben jogi diplomával bír és mint gazdasági miniszter már az előző kormányban bebizonyította, hogy érti a saar-vidékiek konzervatív szociáldemokratizmusát.
A legörvendetesebb hír a Zöld párt és az FDP veresége.
Nem túlzás azt állítani, hogy ez válasz volt a zöldek katasztrofális energiapolitikájára és arra a konok eltökéltségre, amellyel még az ukrajnai válságot is nemzetrontó politikájuk ütemének fokozására használják fel. Az FDP választási hazugságaiért érdemelte ki a jogos vereséget.
Az októberi választás során eredményesen adta el magát mit liberális „mérséklő erőt”, aminek pont az ellenkezőjét kezdte el megvalósítani. Amint a párt a kormánykoalíció része lett, több területen, így például az energiafordulat és a gender politika terén, igyekezett még radikálisabban fellépni, mint a Zöldek.
A CDU számára is van tanulság, ha ugyan tanulni kívánna a választási eredményekből: Amíg nem szabadulnak meg Merkel lakájaitól, amíg nem hajtanak végre egy radikális fordulatot, amíg nem kezdik el végre a polgári értékeket képviselni, addig továbbra is vesztésre fognak állni. Májusban újabb választások lesznek Schleswig-Holsteinban és a legnagyobb német szövetségi államban, Északrajna-Vesztfáliában, októberben Alsó-Szászországban. Sok ideje nem marad Friedrich Merznek és a CDU-nak, hogy összeszedjék magukat.
A szövetségi állami választásoknak nagy tétje van, ugyanis a szerint, hogy melyik párt van az államok vezetésében többségben, aszerint alakulnak az erőviszonyok a szövetségi tanácsban, amelynek a törvénykezésben vétójoga van a parlamenttel szemben, vagyis az államok ellen – legalább is elvben – nem lehet kormányozni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.