Százkilencven éve, 1832. március 19-én született Vámbéry Ármin, a magyar őstörténet és a keletkutatás világhírű tudósa.
Wamberger Hermann néven látta meg a napvilágot a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Apja, egy szegény zsidó szabómester nem sokkal később meghalt, így a hároméves kora óta sánta fiú gyermekkora bővelkedett nélkülözésekben.
Középiskolai tanulmányai során bámulatos nyelvtehetsége révén néhány év alatt több nyelvet is megtanult, ekkor már beszélt németül, szlovákul, héberül, latinul és franciául.
A hatodik osztály után Szlavóniában, egy Kutyevó nevű faluban volt házitanító, ekkor sajátította el a horvát és a török nyelvet, idővel pedig már olasz, angol, spanyol, dán és svéd írókat is eredetiben olvasott.
Az 1850-es évek elején vette fel a Vámbéry Ármin nevet. Rövid bécsi kitérő után Pesten az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa lett. Ekkor határozta el, hogy a két jeles őshazakutató, Reguly Antal és Jerney János nyomdokaiba lép. Báró Eötvös József támogatásával 1857-ben Isztambulba utazott, levéltárakban kutatta a magyar múlt török emlékeit, a magyar nyelv eredetét. 1858-ban jelent meg német-török szótára, amelyet számos nyelvészeti dolgozat követett, munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia 1860-ban levelező tagjává választotta.
Vámbéry bejáratos lett az isztambuli előkelő körökbe, Husszein Daim pasától kapta Rasid efendi nevet, amelyen a muzulmán világ megismerte.
Kőrösi Csoma Sándor nyomán meggyőződése lett, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni.
1861 őszén rövid időre hazatért, majd az akadémia támogatásával 1862-ben ismét Keletre indult. Dervisnek öltözve, karavánnal jutott el Teheránba és a dél-perzsiai Sirázba, majd 1863 márciusában Teheránban csatlakkozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsapathoz.
Kolduló dervisként megjárta a közép-ázsiai Hivát, Bokharát és Szamarkandot, és az afganisztáni Heráton keresztül tért vissza a perzsa fővárosba.
A mintegy 1500 kilométeres út során Közép-Ázsia európaiak számára szinte teljesen ismeretlen világába nyert bepillantást.
Útjáról angolul írt könyve 1864-ben Londonban jelent meg, ebben leírást adott a még érintetlen Keletről, mielőtt azt is bekebelezte volna a terjeszkedő orosz cári birodalom. Vámbéry előadást tartott a Királyi Földrajzi Társaságban, sőt még Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta. A briteket elsősorban Vámbéry politikai megfigyelései érdekelték, informátoruknak, tanácsadójuknak tekintették, idővel évjáradékot folyósítottak számára.
1864 májusában érkezett haza Pestre, ahol mint „a tudósok céhén kívül álló műkedvelőt” kezdetben közöny és értetlenség fogadta.
A Pesti Egyetemen kapott állást, 1865-től a keleti nyelvek tanára volt egészen 1904-ig. 1876-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes, 1893-ban tiszteleti tagja, 1894-ben igazgatósági tagja. 1889-1890-ben Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.
A magyarok török rokonságát valló Vámbéry a magyar nyelvet a török és ugor nyelv keveredéséből, összeolvadásából eredeztette. A csaknem húsz évig tartó „ugor-török háborúban” ugyan alulmaradt a tisztán finnugor rokonságot hirdető nyelvészekkel, Hunfalvy Pállal és Budenz Józseffel szemben, elmélete mellett azonban haláláig makacsul kitartott.
A tudományos világot jelentős geográfiai, néprajzi és politikai ismeretekkel gazdagította, neve méltán vált ismertté.
Tudományos eredményeit, tapasztalatait olyan könyveiben tette közkinccsé, mint a Vándorlásaim és élményeim Persiában, Az iszlám a XIX. században, A török-tatár nyelvek etymológiai szótára, A magyarok eredete, A török faj ethnológiai és etnographiai tekintetben, A magyarság keletkezése és gyarapodása, a Dervisruhában Közép-Ázsián át.
Vámbéry Ármin 82 éves korában, 1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten.
Munkásságát tanítványai folytatták, nem egy közülük – mint Goldziher Ignác és Germanus Gyula – maga is világhírű orientalista lett; fia, Vámbéry Rusztem a magyar polgári radikalizmus kiemelkedő képviselője volt. Vámbéry Ármin nevét emléktábla őrzi az üzbegisztáni Buharában, Dunaszerdahelyen alapiskola, gimnázium és a főtér viseli nevét.
Egy magyar dervis Közép-Ázsiában címmel összegyűjtött írásaiból, ereklyéiből és személyes levelezéséből 2019-ben rendeztek nagysikerű kiállítást az Ybl Budai Kreatív Házban.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
