Két régió is hamarosan lángba borulhat az ukrajnai háború közvetlen következményeként – írja Michael Rubin az American Enterprise Institute vezető munkatársa.
Először is, hamarosan újraindulhatnak a harcok a Dél-Kaukázusban, ahová 16 hónappal ezelőtt orosz békefenntartók vonultak be, hogy szétválasszák az azerbajdzsáni és örmény erőket.
2020 novemberében beszéltem az orosz békefenntartókkal, amikor az örmények kivonultak, és az örmény Dadivank kolostor előtt rendezték be állásaikat az azerbajdzsáni Kalbajar körzetben. Az oroszok nyugodtak voltak, és látszólag örültek a szolgálatnak, amelyet egyszerre könnyűnek és a karrierjük előremenetelére nézve fontosnak tekintettek.
Elit erők voltak, akik az új frontvonalak mentén állomásoztak, nemcsak a kulturális örökségi helyszínek mentén, hanem a hegyek fekvő Şuşában és Sztepanakertben, a Hegyi-Karabahban lévő, önhatalmúlag kikiáltott örmény köztársaság fővárosa között is.
Lehet, hogy tűzszüneti megállapodás született, de béke nincs.
Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök igényt tart Hegyi-Karabah egészére és Örményország egy részére.
Ha Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendeli a békefenntartók kivonását, hogy Ukrajnába vezényeljék őket (mivel minden tapasztalt katonára szüksége van), akkor
csak hetek kérdése lehet, hogy Alijev úgy döntsön, folytatja a hódító háborúját Örményország ellen.
Nem a Dél-Kaukázus az egyetlen probléma.
Ilan Berman, az Amerikai Külpolitikai Tanács munkatársa szinte azonnal megkongatta a vészharangokat azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthet az ukrajnai háború a Közel-Kelet számára. Ukrajna és Oroszország több arab államnak biztosítja a gabona nagy részét, amelyek közül soknak nincs azonnali alternatívája az árak jelentős emelése nélkül.
Míg a Perzsa-öböl menti országoknak talán van elég megtakarításuk ahhoz, hogy enyhítsék a csapást, más országoknak – például Egyiptomnak, Jordániának és Iraknak – nincs.
Irakban már megkezdődtek a tiltakozások, Egyiptomban pedig régóta tartanak az ún. kenyérlázadások, amelyek akkor törnek ki, ha a támogatások csökkennek és/vagy a kenyérárak emelkednek.
Az arab tavasz azért tört ki, mert általános volt az a meggyőződés, hogy a társadalom és a gazdaság cserbenhagyott egyes embereket. A tüntetők Egyiptomban és Tunéziában megbuktatták a hatalom birtokosait, Szíriában, Jemenben és Líbiában pedig polgárháború tört ki (és tart a mai napig).
Egyetlen ország sem hajtott végre azonban érdemi gazdasági reformot.
Egyiptom továbbra is biztonsági állam, Tunézia pedig hátat fordított rövid demokratikus tavaszának. A kérdés most kevésbé az, hogy lesz-e újabb tüntetés, mint inkább az, hogy a kormányok képesek lesznek-e megfékezni a tüntetéseket, amikor azok megkezdődnek.
Akárhogy is, a Közel-Kelet rázós út elé néz, mivel az élelmiszerárak meredeken emelkednek.
Sajnos, ami Ukrajnában történik, az nem marad Ukrajnában. Oroszország okozta a földrengést – és a cunami máshol csaphat majd le.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.