I. világháborús stílusú lövészárkok, második világháborús kézifegyverek és külföldi önkéntesek, évtizedek múlva, amikor a hadtörténészek az ukrajnai háborúról készült fotókat nézegetik, könnyen lehet, hogy a jeleneteket összetéveszthetik a múltbéli konfliktusokéval – írja Peter Suciu az 1945 oldalán.
Hegesztők és más szakképzett iparosok szorgoskodtak a cseh sündisznók (tankcsapda), a hatékony statikus fém páncéltörő gátak másolásával, amelyeket Ukrajna városi központjainak megerősítésére helyeztek el.
A nagyméretű statikus akadályok, amelyek acél gerendákból készülnek, a cseh sünök hatékonynak bizonyultak a könnyű és közepes tankok és más járművek megállításában a védelmi vonalon való áthatolásban.
Ezeket a Szovjetunió széles körben alkalmazta az előrenyomuló német tankok megállítására, és most a sors iróniája, hogy az orosz tankok megállítására is felhasználják őket az ukránok.
Még mielőtt Oroszország megindította volna az invázióját, az ukránok hatalmas lövészárkokat ástak, amelyek alig különböztek az első világháborúban a franciaországi és belgiumi nyugati fronton látott védelmi vonalaktól. Most a főváros, Kijev körül is hasonló lövészárkokat ásnak, és ezeket külföldi önkéntesekkel töltik fel az Egyesült Királyságból.
A spanyol polgárháborúból vett jelenetnek tűnhet, de a világ minden tájáról több tízezer külföldi érkezett, hogy segítsen megvédeni Ukrajnát. Ukrajna bejelentette, hogy több mint 20 000 külföldi jelentkezett önkéntesnek az orosz megszállók elleni harcra. Köztük vannak a brit hadsereg elit ejtőernyős ezredének egykori tagjai, egy kanadai mesterlövész és számtalan más, a világ minden tájáról érkezett ember.
És néhányan közülük évtizedes fegyverekkel vannak felfegyverkezve.
Gyakori látvány az olyan önkéntes katonák, akik egy olyan könnyű géppuskával vannak felfegyverkezve, amely a második világháborúban vált hírhedtté. Az inváziót megelőző hetekben a Területi Védelmi Erők tagjai a szovjet tervezésű DP-27-es géppuskával gyakoroltak – még ha Nyugaton jellemzően DP-28-nak is nevezték.
A neves szovjet kézifegyvertervező, Vaszilij Degtarjov által kifejlesztett DP-27 könnyű géppuska megbízhatónak, pontosnak és – ami a legfontosabb – tartósnak bizonyult. A korszak többi szovjet kézifegyveréhez hasonlóan ezt is lehetett bántani, rossz körülmények között használni, és még mindig úgy működött, mintha új lenne. Képes volt elviselni a fagyos hőmérsékletet, és el is viselte, és továbbra is tüzet nyitott az ellenséges állásokra, amikor a korszak más fegyverei már nem működtek.
Fentről tölthető tárjának köszönhetően kiérdemelte a „lemezjátszó” vagy „Sztálin gramofonja” becenevet. A tárba negyvenhét töltényt lehetett tölteni 7,62x54mmR lőszerrel, amely ugyanaz a kaliber, mint amit az orosz/szovjet hadsereg Mosin Nagant huzagolt csövű puskájában használtak.
Nem világos, hogy az Ukrán Területi Védelmi Erők arzenáljában hány DP-27-es lehet, vagy hogy honnan származnak a fegyverek. A könnyű géppuskából azonban közel 800 000 darabot gyártottak minden változatban – és egészen az 1960-as évekig szolgálatban maradtak.
Ráadásul nem a DP-27 volt az egyetlen régi fegyver, amelyet szolgálatba állítottak.
A közösségi médiában olyan videók is felbukkantak, amelyek szerint néhány önkéntes még az M1910-es orosz Maxim nehéz géppuskákat használ – egy olyan fegyvert, amelyet a császári Oroszország használt először több mint 100 évvel ezelőtt!
A DP-27-hez hasonlóan az M1910 Maximot is a 7,62x54mmR töltényhez töltötték, amely még mindig szolgálatban van az ukrán hadseregben.
Fotó: Reddit/Ukrán katona még a háború előtt egy M1910-es Maximmal.
