Akárcsak Obama esetében, Biden Izrael elleni lépései is az iráni megállapodáshoz kapcsolódnak – szögezi le véleménycikkében Lee Smith, a Tablet Magazin szerzője.
Lee Smith szerint Putyin inváziója előtt Kína, Németország és az Egyesült Államok egyértelművé tette, hogy nem fognak katonailag beavatkozni egy ukrajnai háborúba. Szerinte a Nyugat arra számított, hogy gyorsan lenyeli Ukrajnát az orosz medve. Hiszen miközben Amerika felszólította Oroszországot, hogy ne támadjon, közben a Biden adminisztráció orosz közvetítőkön keresztül tárgyalt az iráni atomalku felújításáról.
„Biden helyzete így nehézzé vált, még az őt támogató médiával is, amely szívesen olvas fel egy olyan forgatókönyvből, amelyben az Egyesült Államok elnöke bátran arra szólítja fel a NATO-t, hogy tegyen valamit, miközben valójában a politikailag lehető legkevesebbet sem tesz.
Szerencsére a Fehér Háznak van egy forgatókönyve azokra a helyzetekre, amikor a látszat és a valóság közötti ellentmondások azzal fenyegetnek, hogy elnyomják a folyamatosan változó történetszálakat arról, hogy ki a felelős mondjuk a gallononkénti 6 dolláros benzinért. A forgatókönyv, akárcsak az iráni megállapodás, az Obama-kormányzat öröksége, és egy ősi varázsige változata: Hibáztassuk a zsidókat”
– véli Smith.
A szerző leírja, hogy Ukrajna esetében igencsak nehéz a zsidókat hibáztatni, hiszen Izrael igen messze van Ukrajnától. A Tablet újságírójának washingtoni források beszámoltak arról, hogy a Biden adminisztráció megpróbálja Izraelt tenni a tűzvonalba azáltal, hogy nyomást helyez rájuk, hogy közvetítsenek az ukránok és az oroszok között.
„A lényeg az, hogy Izraelre háruljon a felelősség, ha Putyin nem enged, vagy ha a makacs ukránok nem hajlandóak elég területet feladni ahhoz, hogy a háborút az orosz elnök által elfogadhatónak tartott feltételekkel fejezzék be”
– állítja a szerző.
Izrael azonban a közvetítésen túl nem akar jobban belekeveredni a háborúba. Ennek Smith szerint két oka van. Először is az, hogy az oroszok ott vannak az izraeli-szíriai határon, másodszor pedig az, hogy izraeliek látják, hogy bukásra akarják őket ítélni az amerikaiak azzal, hogy határozottabb kiállást követelnek Putyinnal szemben, miközben közvetíteniük kellene.
„A Biden adminisztráció PR offenzívát folytat Izrael ellen, és az országot vádolja a kétarcú amerikai politikáért, ennek részeként Victoria Nuland külügyminiszterhelyettes figyelmeztette Jeruzsálemet, hogy ne segítsen a Putyint támogató oligarchák „piszkos pénzét” elrejteni.
Nuland azt is mondta, hogy Izraelnek csatlakoznia kellene ahhoz a nemzetközi szankciós rezsimhez, ami az oroszokat célozza, s amely rezsimből kimaradó nagyhatalmakat mint Kína, vagy India Nuland nem említett meg”
– írja Lee Smith.
A cikk taglalja, hogy az adminisztráció félrevezető kampánya bevetette az ilyenkor használható embereit, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre, hogy ha valóban Washington szövetségese akkor vegye fel Amerika morális hozzáállását, amelynek például része az átlag oroszok mélyszegénységbe való taszítása.
„Az Izrael bemártására irányuló összehangolt művelet egy múlt heti történetben csúcsosodott ki, amelyet a Fehér Ház Izraelen belüli kommunikációs infrastruktúrája adott ki, amelynek vezető publicistája, az Axios riportere, Barak Ravid már az Obama-évek alatt is bizonyította értékét.
A történet, — amelyet gyorsan világszerte elterjesztettek — azt állította, hogy Naftali Bennett izraeli miniszterelnök sürgette Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy fogadja el Putyin megadási feltételeit.
Egy „magas rangú ukrán tisztviselő azt állította, hogy Bennett kezdeményezte a hívást”, a névtelen ukrán tisztviselőtől származó és Ravidnak adott beszámoló szerint. A forrás azt állította, hogy Bennett „javasolta Zelenszkijnek, hogy fogadja el az ajánlatot””
– számol be Smith.
Az ukránok hivatalosan is megcáfolták a beszámolót, hiszen a két vezető beszélgetésénél az „állítólagos forrás nem is lehetett jelen.”
A szerző szerint Izrael igenis kiállt Ukrajnáért, azonban a helyzete távolságtartást követel. A cikk rávilágít, hogy az orosz hadsereg Izrael határán van, hasonlóan ahhoz, ahogy Ukrajna határán volt a megszállás előtt. A különbség az, hogy az orosz-ukrán határ földrajzi tény. Oroszország csak egy geostratégiai erőfitogtatás miatt van Izrael határán, amelyet Moszkva annak az amerikai politikai frakciónak a beleegyezésével hajtott végre, amely most Izraelt a Putyinnal való konfliktus felé próbálja terelni.
„A Biden-adminisztráció Izrael-ellenes lejárató kampányának nem csak az a célja, hogy az izraelieket úgy állítsák be, mintha egy zsarnokkal szimpatizálnának, és felajánlják, hogy elrejtik orosz hittársaik véres pénzét. Ez a rész csak a csúnya propaganda.
A kormányzat kampányának stratégiai célja, hogy Jeruzsálemet olyan hibára kényszerítse, amely okot ad Putyinnak arra, hogy Izrael ellen lépjen, és ezáltal tovább korlátozza képességét, hogy lecsapjon Iránra vagy szövetségeseire. Akárcsak Obama esetében, Biden Izrael elleni lépései is az iráni megállapodáshoz kapcsolódnak”
– szögezi le Lee Smith.
A szerző szerint az Obama adminisztráció tagjai alkalomszerű, demonstratív Izrael-barát megnyilvánulásain kívül nem tekintenek szövetségesként Izraelre. S ezek az emberek vannak a Biden kormányzat minden fontos pozíciójában. Ha Izrael szabotálni akarja az atomalkut, akkor a szerző szerint ezek az emberek ellenfélnek tekintik. Obama atomalkuját megsegítette az orosz vezetés azzal, hogy segítette Irán legfontosabb szövetségesét hatalmon tartani Szíriában.
„A képmutatás, és az a kísérlet, hogy Izraelt hibáztassák az orosz pusztításokért, több mint egy évtizeddel ezelőtt, a szíriai háború kitörésével kezdődtek. Az oroszok felfegyverezték a szíriai kormányt, és képviselték azt olyan nemzetközi fórumokon, mint az ENSZ, ahol rendszeresen megakadályozták az Aszad elleni fellépést”
– írja Lee Smith.
A szerző leírja, hogy Moszkva Aszad védelmével egyúttal az Aszad másik pártfogójával, Iránnal kötött nukleáris megállapodást is védte. Ahelyett, hogy az Obama-adminisztráció bevallotta volna, hogy az Egyesült Államokat a moszkvai, damaszkuszi és teheráni zsarnokok oldalára állította, azt mondta, hogy a hiba a regionális szövetségesekben van, különösen Izraelben, amely állítólag az oroszok által támogatott erős ember hatalmon tartásáért könyörgött.
A cikk felidézi, hogy Izrael akkori amerikai nagykövete, Michael Oren többször is megpróbálta helyreigazítani a dolgot. „Ismét le kell szögeznem” – írta Oren 2011-ben – „hogy Izrael azt akarja, hogy az Asszád-rezsimet egy valódi szíriai demokrácia váltsa fel, amely elkerüli a terrort, hátat fordít Iránnak, és békére törekszik izraeli szomszédjával”. De nem számított, hogy Jeruzsálem hányszor magyarázta el tényleges álláspontját. Izrael szövetsége az Egyesült Államokkal megakadályozta, hogy az amerikaiakat hibáztassa, ami azt jelentette, hogy az amerikaiak szabadon cselekedhettek rosszhiszeműen és hibáztathatták Izraelt.
Még akkor is, amikor Moszkva támogatta Asszád háborúját a határukon, az izraeliek nyilvánosan kiálltak Ukrajna mellett. Nem sokkal azután, hogy Putyin 2014-ben annektálta a Krímet, Izrael az ENSZ-ben Ukrajna területi integritásának védelmében szavazott. Hamarosan az orosz erők Izrael határa felé mozdultak volna a 2015-ös szíriai eszkalációval, amit akkoriban az amerikai tisztviselők ünnepeltek, de az izraeliek semmiképpen sem üdvözöltek.
A cikk leírja, hogy a nyilvánosság előtt Obama emberei azt állították, hogy Oroszország segíteni fog megszabadítani a világot az ISIS-től és más terrorcsoportoktól, de Putyin nem ezért küldte el erőit az iráni terrorparancsnok, Kaszem Szoleimáni kérésére. Az oroszok azért voltak ott, hogy Iránt támogassák. És a szerző szerint Obama is ezt akarta.
„Végül is mi értelme volt legalizálni Irán ipari méretű atomprogramját, ha az iráni rezsim el fogja veszíteni a szíriai háborút? Iránnak győznie kellett, ami azt jelentette, hogy Putyinnak segítenie kellett. Az akkori izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu kormánya megértette, hogy fél évszázad óta először Jeruzsálem nem kapja meg Washington támogatását, ha lövöldöző háborúba keveredik Moszkvával”
– írja Smith.
Ez volt az oka, hogy Izrael kénytelen volt egyezséget kötni az oroszokkal.
„Kidolgoztak egy modus vivendit Putyinnal, egy mechanizmust, amelynek értelmében Izrael bizonyos körülmények között engedélyt kapott arra, hogy szíriai és iráni erőket támadjon, beleértve a Hezbollahot is. De ha az izraeliek a fejükbe vennék, hogy légicsapást mérjenek iráni nukleáris létesítményekre, akkor a határon pokolian meg kellene fizetniük”
– írja a szerző.
De még így is, 2016 decemberében Izrael ismét Kijev pártjára állt az ENSZ-ben a krími emberi jogi helyzetről szóló szavazáson.
S vajon — teszi fel a kérdést a szerző — Biden alelnök hogyan fejezte ki elismerését Izrael elvi álláspontjáért Putyin európai háborújával szemben? Kevesebb mint egy héttel később erőltette az ukrán elnököt, hogy szavazza meg a Biztonsági Tanács 2334-es határozatát, amely megállapította, hogy Izrael megszállva tartja a palesztin földet – amely a határozat szerint történelmi zsidó szent helyeket is magában foglalt.
Amikor az ukránok tartózkodást kértek, de Biden nemet mondott. Kijev ekkor halasztást kért. Ukrajnában nagy és befolyásos zsidó közösség élt, amely családi szálakkal kötődött Izraelhez. És végül is, milyen lenne az optika, ha Jeruzsálem ellen fordulnának néhány nappal azután, hogy az izraeliek kiálltak Ukrajna mellett? Ez nem volt elég jó Biden számára. Így az ukránok csatlakoztak a többi hatalomhoz, amelyeket Obama csapata rávett, hogy Izrael ellen szavazzanak.
„A Biden-kormányzat Izrael elleni lépései Ukrajna miatt egy hátborzongató bábjáték részei. Igen, az adminisztráció addig fogja szankcionálni az orosz gazdaságot, amíg az el nem vérzik – ugyanakkor az Iránnal kötött nukleáris megállapodással Oroszország egy készpénzben gazdag ügyfelet kap, aki szívesen vásárol orosz fegyvereket. És miért is ne? Az Obama-Biden-frakció szemszögéből nézve Oroszország aligha a fő probléma. Ez a kitüntetés Izraelnek van fenntartva”
– zárja Lee Smith.
Fotó: EPA/SHAWN THEW
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.