Pinhas Tsinman fehéroroszországi zsidó, tanító és nem utolsó sorban reggea-énekes. Kievből, Zsitomír és Ungvár érintésével menekült feleségével és négy gyermekével Budapestre. Purimkor az EMIH „békekereplésén” mond beszédet és énekel. A Neokohnnak adott rövid interjújában beszél kalandos és veszélyes útjukról.
Otthonosan mozgok a zsidó zene világában, de be kell valljam, néhány nappal ezelőttig nem ismertem a zenéjét. Pedig nagyon megkapó még akkor is, ha az ember nem beszél oroszul.
Köszönöm szépen! Úgy érzem, hogy a zene élvezetéhez nem szükségeltetik nyelvismeret sem.
Oroszul énekel, bár ha jól látom a klippek alatt ukrán nyelvű felirat is van.
Többnyire oroszul énekelek, de van benne belarusz és kevés ukrán illetve héber.
Ön Fehéroroszországból származik, mesélne erről?
Minszkből származom, ott jártam zsidó iskolába, ott ismertem meg feleségemet is. Az iskolát a helyi chábád működteti, Joszef Gruzman rabbi vezetésével, ő egy kiváló ember. Feleségemmel 12 éve vagyunk házasok, Istennek hála négy gyermekünk van.
Mióta foglalkozik zenével?
Mindig is muzikális voltam, de a jesiva évek alatt kezdett el igazán érdekelni a zene. Gitáron és fuvolán is játszom, már fiatalkoromban is írtam zenét.
Minszkben járt jesivába?
Nem, jesivába már New Yorkba jártam, a híres Tiferesz Menáchem jesivába, amit Avraham Lipsker rabbi vezetett. Ez a jesiva sajnos azóta bezárt. Később Izraelben is jártam két évet egy jesivába Kirját Gáton.
Hogy került Ukrajnába?
Házasságunk első hat évében Pinszkben éltünk, Fehéroroszország déli részén. Ott kaptunk munkát. Ekkor már sok közösségi eseményen léptem fel, majd 2015-ben kaptam egy hívást Ukrajnából, hogy lépjek fel a chábád egyik rendezvényén hanukakor. Kijevbe költöztünk, de gyakran jártam fellépni Mariupolba, Zsitomírbe és Poltavába is. Itt mind nagyszámú zsidó él.
Mikor menekült el Ukrajából?
A háború február 24-én, csütörtökön kezdődött. Aznap reggel a zsinagógában már érezhető volt a feszültség, de úgy láttunk jónak, hogy egyelőre maradunk. De sábátkor már a zsinagógába szállásoltak el bennünket, vasárnap pedig elhagytuk a várost, addigra már nagy volt az ijedtség, hogy az oroszok betörnek.
Egyenesen Magyarország felé vették az irányt?
Az út nagyon megterhelő volt, tele volt ellenőrző pontokkal, barrikádokkal. Először Zsitomírba mentünk, majd később Ungvárra. Onnan érkeztünk Debrecenbe, ahol Feigen Smuel rabbi és családja szállásolt el bennünket. Körülbelül egy hete vagyunk Budapesten.
Tudom, hogy nehéz tervezni, de mit gondol, maradnak?
Izraelbe megyünk nemsokára, mostanra felmértük hogy milyen lehetőségeink vannak ott.
Visszatérnek, amennyiben lehet?
Ez nagyon nehéz kérdés természetesen. A válasz, hogy nem tudom. Ha egyszer vége lesz a háborúnak Ukrajna még nem biztos, hogy biztonságos lesz egy ideig. Istenben bízunk, hogy megtaláljuk a helyünket.
Pinhas Tsinman az EMIH „Kerepeld a békét” békerendezvényén beszél és lép fel e hét szerdán, 17:00-kor a budapesti Jászai Mari téren.
