Az államalapítás időszakában a nőknek meghatározó szerepük volt az izraeli politikában csakúgy, mint a nyilvánosságban és az akadémiai tudományok terén – írja a zsido.com
A nők elképesztő kitartással és eltökéltséggel vettek részt az ország virágzóvá tételében.
Ennek egyik legkorábbi példája a Nők farmja volt, amelyet 1911-ben alapítottak a Kineret-tó partján, ahol dr. Cháná Maisel cionista aktivista és feminista tanította a nőket a mezőgazdasági munkára és háztartási tudnivalókra.
Margalit Shilo professzor azonban úgy véli, hogy hiába jelennek meg a fényképeken gyakran a földeken dolgozó lányok és nők, valójában igen ritkán végeztek igazi mezőgazdasági tevékenységet:
„A kibicban a nőket általában nem mezőgazdasági munkára osztották be, sokkal inkább női munkákra: a konyhára, a mosodába vagy a gyerekek felügyeletére. Létezett azonban egy feminista csoport a kibuc-mozgalmon belül, amelynek tagjai nagyobb egyenlőséget követeltek.
Ugyanakkor 1919-ben a kibucok helyett a városokban jelent meg egy meglehetősen nagy női csoport, akik női politikai pártot is alapítottak. Ez volt a világ első női pártja, és tagjai a nők szavazójogáért harcoltak a nemzeti intézményekben.”
Nagyjából ebben az időben alakult meg képviselők tanácsa, amelyből később az izraeli parlament, a kneszet lett. A harcos nők kitartásának jutalmaként 1926-ban a nők választójogot kaptak és választhatóvá is váltak. Az 1948-as államalapításkor már természetes volt a nők szavazati és választhatósági joga.
„Az első kneszet 120 tagja között összesen 11 nő volt … A kneszet első ötven évében a nők aránya tíz százalék körül volt. Változás csak az elmúlt nagyjából két évtizedben történt”
– közölte a kutató.
A palesztinai Brit Mandátum ideje alatt több ezer, felsőfokú tanulmányokat végzett nő érkezett Európából a Szentföldre. Így történt, hogy a világon itt volt a legmagasabb a női orvosok aránya a férfiakhoz képest.
Szinte minden, felsőfokú képzést megkívánó munkakörben voltak nők és az egyetemeken is viszonylag magas számban tanultak, noha az egyetemek nem fogadták őket jó szívvel. A szentföldi iskolák azonban már az 1880-as években is nyitva álltak a lányok előtt.
„A nők nagyon-nagyon fontos szerepet játszottak a héber nyelv elterjesztésében, különösen az óvodák útján”
– mondta Shilo.
A zsido.com eredeti teljes cikke itt olvasható.
