Dr. Alla Shapiro elsősegélynyújtó ott volt Csernobilban, a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófájánál. Az ukrán atomerőmű egyik reaktorának 1986-os balesete 400-szor több radioaktív anyagot juttatott a földi légkörbe, mint a Hirosimára ledobott atombomba.
Shapiro gyermekhematológus és a nukleáris sugárzás orvosi hatásainak szakértője, aki 20 éven át fejlesztette a sugárzás elleni orvosi intézkedéseket az amerikai gógyszerészeti ügynökségnél. A szakember The Times of Israel című izraeli lapnak nyilatkozva arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi ukrajnai háború potenciálisan nagyobb veszélyt jelenthet, mint Csernobil. Az Ukrajna négy aktív atomerőművében lévő 15 reaktor közül egy vagy több magját érő lövés vagy rakétatámadás széles körű katasztrófát jelenthet.
„Nem tudjuk, hogy valójában mennyi sugárzás szabadulna fel. Egy reaktor magjának megsemmisülése egy második Csernobil lehet, vagy a csernobili forgatókönyv súlyosbodása” – mondta Shapiro.
„Nem csak akut sugárzási szindrómát és sugárzás okozta égési sérüléseket látnánk. Ha egy reaktort találat ér, az emberek sugárzási és hőégési sérüléseket fognak szenvedni” – mondta Shapiro.
Február 24-én Oroszország megszállta Ukrajnát és elfoglalta a leállt csernobili erőművet. Szerdán Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője az AFP jelentése szerint kijelentette, hogy „a csernobili atomerőműben telepített biztonsági megfigyelőrendszerek távoli adatátvitele megszakadt”.
Shapiro azt írta memoárjában, az „Ügyeletes Doktor: Chernobyl Responder, Jewish Refugee, Radiation Expert” című könyvében, hogy az ukrán orvostársadalom nem volt felkészülve a csernobili baleset kezelésére. Kijevben akkoriban fiatal orvosként nem kapott útmutatást arra vonatkozóan, hogyan kezelje a sugárzásnak kitett gyermekeket, akik a kórházába özönlöttek.
Ma már jelentős mennyiségű orvosi ismeret áll rendelkezésre, és protokollokat valamint ellenintézkedéseket vezettek be. A probléma az, hogy a háborús körülmények megnehezítenék ezek végrehajtását, ha szükség lenne rájuk.
Egyes feltételezések szerint Putyin orosz elnök azért rendel el csapásokat az ukrán atomerőművek területén, hogy „valódi nukleáris fenyegetés nélkül is nukleáris fenyegetést jelentsen”. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy Oroszország stratégiájában valóban szerepel az ukrán áramellátás feletti ellenőrzés megszerzése, és ezáltal az otthonok és az ipar áramellátásának elvágása az ellenség leigázásának eszközeként.
Február 24-én az orosz hadsereg elfoglalta Csernobilt, amely ugyan inaktív, de még mindig mintegy 200 fős műszaki személyzettel van ellátva. Március 3-án elfoglalta a délkelet-ukrajnai Zaporizzsját, Európa legnagyobb atomerőművét. Zaporizzsja adja Ukrajna éves villamosenergia-termelésének egyötödét, az atomenergia pedig Ukrajna teljes energiamixének mintegy felét teszi ki.
Zaporizzsjában az oroszok heves ágyúzását követően tűz ütött ki. Szerencsére csak egy adminisztrációs épületet ért találat, a reaktorok és az erőmű egyéb kritikus részei sértetlenek és teljes mértékben működőképesek maradtak. Sugárszivárgást nem észleltek.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közölte, hogy vasárnap arról kapott jelentést, hogy tüzérségi lövedékek megrongálták egy Harkiv melletti felsőoktatási intézmény kutatási atomreaktorát, de „radiológiai következmény nélkül”.
Az oroszok a jelentések szerint most a dél-ukrajnai Juzsnoukrajszkban lévő atomerőmű ellen nyomulnak, amely 120 kilométerre (75 mérföldre) északra fekszik Mikolajiv kikötővárostól.
A Zaporizzsja elleni támadás hírére Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök a nyugati vezetőkhöz és a NAÜ-hez fordult, hogy segítsenek megakadályozni egy nukleáris katasztrófa bekövetkeztét.
„Ha robbanás történik – az mindenki számára a véget jelenti. A véget Európa számára. Európa evakuálását” – figyelmeztetett Zelenszkij.
„Csak Európa azonnali fellépése állíthatja meg az orosz csapatokat. Ne engedjék, hogy Európa halálát egy atomerőműben bekövetkező katasztrófa okozza!” – mondta.
Shapiro szerint valóban nem lehet tudni, meddig és milyen irányba terjedne a sugárzás. Ez a szél- és esőviszonyoktól függne. A csernobili sugárzás elérte Észak- és Közép-Európa nagy részét, sőt, egészen Írországig jutott – és még évekig kimutatható volt.
Bár a csernobili, a Three Mile Island-i és a Fukushima Daiichi nukleáris balesetek után fontos tanulságokat vontak le, az újabb atomerőművek építési tervei és a régebbiek újratervezései nem feltétlenül a totális háborút tartották szem előtt.
„Csernobil és a többi korábbi katasztrófa vagy baleset volt, vagy természeti katasztrófák következménye. A háborút az ember csinálta” – mondta Shapiro.
Shapiro megjegyezte, hogy nem csak a reaktor magját érő közvetlen találat miatt aggódik.
„Ha valami olyan talajnak ütközik, amely már radioaktív, az komoly problémát jelenthet. Egy rakéta, amely a ’Vörös Erdőben’ landol, borzalmasan veszélyes lenne” – mondta.
Shapiro a csernobili erőművet körülvevő 10 négyzetkilométeres (4 négyzetmérföldes) területre utalt az úgynevezett „tiltott zónában”. A fenyőerdők annyi sugárzást szívtak magukba, hogy vöröses színűvé váltak. A katasztrófa megtisztításának részeként ezt a területet lebuldózerezték, és az erősen szennyezett növényzetet a föld alá temették.
„Már hallottuk, hogy az orosz tankok megzavarták a radioaktív talajt, amikor begördültek Csernobilba, és a sugárzás szintje megemelkedett – de még nem a veszélyes szintre” – mondta Shapiro.
Sokakhoz hasonlóan Shapiro is aggódik a baleset bekövetkezésének lehetősége miatt, mivel az ukrajnai atomerőművek személyzete stresszes körülmények között dolgozik. Az ukrán személyzet még mindig az elfoglalt erőműveket üzemelteti, de az orosz hadsereg irányítja őket.
„Az orosz katonák nincsenek kiképezve arra, hogy ukrán atomerőműveket üzemeltessenek” – jegyezte meg Shapiro.
Aggódik amiatt, hogy meghibásodások történhetnek, mivel az erőművek személyzete kényszerhelyzetben dolgozik.
„Egy atomerőműben dolgozni normális körülmények között stresszes munka. A háború pszichológiai hatása szörnyű lehet azokra, akik megpróbálják védeni a létesítményeket. Biztosan hosszú műszakokban dolgoznak, stresszesek, és aggódnak a családjukért. A koncentrációjuk megzavarása miatt hibák történhetnek. Támadás esetén pedig egy reaktor felügyelet nélkül maradhat, mivel az emberek fedezékbe menekülnek”
– mondta.
A NAÜ állítólag rendkívül aggódik amiatt, ami Zaporizzsjában történhet. Ukrajna arról számolt be, hogy az oroszok elvágták a legtöbb kommunikációs eszközt a telephely és a szabályozó hatóság, valamint a világ többi része között.
Az ukrajnai helyzet egyre súlyosabb, az infrastruktúra tönkrement, a városok ostrom alatt állnak. Az ukrán tisztviselők szerint több mint 900 település van víz, fűtés és áram nélkül, és Shapiro attól tart, hogy a sugárterhelés kezelésében elért eredmények és az orvosi ellenintézkedések felhalmozása hiábavalóvá válik egy nukleáris esemény esetén – legyen az egy üzemzavar, egy reaktormag elleni támadás vagy egy nukleáris fegyver bevetése.
„Ez egy háború, feltérképezetlen terület. A kórházakat támadják, az ország kifogy a gyógyszerekből és az orvosi felszerelésekből. Az emberek csapdába esnek, és mozgásuk korlátozott” – mondta Shapiro.
„Csernobilban legalább képesek voltunk osztályozni és evakuálni az embereket” – mondta.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.