Ukrajnában is használhatja Oroszország a világ egyik legkegyetlenebb szuperfegyverét, a termobarikus, vagyis vákuumbombát– legalábbis ezzel vádolják az Ukrajnát támadó orosz haderőt. A termobarikus fegyverek olyan robbanóanyagok, amelyek aeroszolos üzemanyagot – levegőben lebegő üzemanyagcseppeket – használnak az oxigén meggyújtásához, hogy intenzív hő- és nyomáshullámokat hozzanak létre.
A fegyver folyékony gyorsítószerrel és két robbanóanyag-komponenssel rendelkezik. Az üzemanyagot az első robbanóanyag gőzfelhővé oszlatja szét, amely összekeveredik az oxigénnel. A gőzfelhő szétterjed, és képes beszivárogni az épületekbe és minden más, nem teljesen lezárt térbe. A második robbanóanyag ezután begyújtja az üzemanyagot, hatalmas, magas hőmérsékletű robbanást és a nyomás alatt lévő levegő robbanáshullámát hozva létre.
A gázok végül lehűlnek, és a nyomás meredeken csökken, ami részleges vákuumhoz vezet. Ez a sűrűségcsökkenés, amelyet ritkulásnak nevezünk, károsíthatja az emberi belső szerveket, például a tüdő felrobbanását vagy a dobhártya kilyukadását okozhatja.
Miben különböznek a termobarikus bombák más robbanóanyagoktól?
A hagyományos katonai robbanóanyagok azonnali, lokalizált robbanások, amelyek gyakran kinetikus energiát használnak a repeszek kilövésére. A termobarikus fegyverek hosszabb és tartósabb robbanóerővel rendelkeznek, és a hőre és a nyomásra támaszkodnak a károkozáshoz.
Mivel a termobarikus bombák elszívják a környéken lévő oxigén nagy részét, megfojthatják a bunkerekben meghúzódó embereket. A levegőt is kiszívhatják az emberek tüdejéből – ha az nem robban szét a nyomáshullámtól. Ez megtörténhet anélkül, hogy az agyat érintené, így az áldozat tudatánál marad, miközben megfullad.
