Matti Friedman a Tablet újságírója készített riportot az Izraelbe érkező ukrajnai zsidók első hullámáról. A tudósító Naharyjába látogatott, ahová a menekültek egy része érkezett. Jewish Agency (Zsidó Ügynökség)irodája előtt látott egy ukrajnai nőt ülni, aki sírva telefonált, a közelben állt egy tv stáb, amely az első interjúk felvételére készült. A szerző feltette magában a kérdést: most 1930-as, vagy az 1990-es évekbe ment-e vissza?
Vasárnap három repülő érkezett 300 emberrel, de egyes számítások szerint 10 ezren érkezhetnek, van aki ennek a tízszeresével számol
„A régi cionista abszorpciós gépezet – amelyet minden izraeli szinte mindig figyelmen kívül hagy, pedig többé-kevésbé ez az oka az ország létezésének és annak, hogy mindannyian itt vagyunk – újra mozgásba lendül.
Izrael megpróbálja majd bevetni narratív varázslatát, olyan történetet adva az újonnan érkezőknek, amely elrejti gyengeségüket, azt mondja nekik, hogy nem hontalanok, hanem otthon vannak, és hogy nem menekültek, hanem olimok, „akik felemelkednek”, saját sorsuk urai. Ez a történet az ország sikerének egyik titka. Ennek egy változatát mindenki más is osztja ebben a városban: az eredeti németek, a marokkóiak és tunéziaiak, a románok, a korábbi oroszok és ukránok, az etiópok…” – írja Matti Friedman.
Roman Polonsky a Jewish Agency vezetője maga is Odessza közelében született. A szerző az előtt beszélt vele, mielőtt elindult volna Budapestre, hogy segítse a menekítést. Elmondása szerint mikor felnőtt egy orosz-ukrán háború olyan elképzelhetetlen volt, mint a Marsra szállás. Polonsky 1990-ben 35 esztendősen érkezett Izraelbe, a nagy alija elején mikor egymillió ember érkezett a Szovjetunióból.
A Zsidó Ügynökség folyamatosan segíti a menekülőket, a támogatásuk egy része az evangéliumi keresztényektől érkezik. Polonsky elmondása szerint 2014-ben már voltak zsidó menekültek, de a jelenlegi helyzet sokkal súlyosabb.
„A felnőtt férfiakra vonatkozik az ukrán sorozás, és nem hagyhatják el Ukrajnát, így a legtöbb ember, aki a határon eléri az ügynökség küldötteit, nő, gyermek és idős ember. Polonsky mesél 60 ukrán zsidó tinédzserről, akik egy tábori tanácsadóknak rendezett konferencián voltak Budapesten, amikor kitörtek a harcok, és rájöttek, hogy itt ragadtak. Fogalmuk sincs, mikor mehetnek haza, és inkább Izraelbe tartanak, csak a rövid útra bepakolt holmijukkal. Ez csak egy krízis a sok közül” – írja Friedman.
Ukrajnában összesen 200 ezer ember kérvényezhet izraeli állampolgárságot, ebben a számban benne vannak a nem zsidók házastársai, és azok akiknek legalább egy nagyszülője zsidó. A Zsidó Ügynökség azokat is segíti, akik a maradás mellett döntöttek.
Azonban a kivándorlás nem csak Ukrajnát érinti a szerző szerint, egyre több telefonhívást fogadnak Oroszországból is.
Alex Rif Csernovicban született 1986-ban, és még gyerekként érkezett Izraelbe, azonban egyik bátyja Kazanyban él. A lány elmondta, hogy szülővárosában lassan elfogy az élelem. Testvére pedig már pénzt se tud felvenni a bankból. Elmondása szerint az oroszok félnek, hogy egy új „vasfüggöny” ereszkedik le. Friedmannak elmondta, hogy sokat gondolkodik azon az ősi zsidó kérdésen, hogy:
„Mikor van itt az ideje elindulni?”
A nő és kollégái próbálják meggyőzni az izraeli kormányt, hogy hosszútávra tervezezzenek az érkezőkkel kapcsolatban. Azonban Friedman szerint jelenleg annyi a belső politikai vita a kormányzatban, hogy az nehezíti a menekültek koordinálását. Nagy kérdés például, hogy a menekültek közül ki számít valóban zsidónak, és mi legyen azokkal, akik nem zsidók. A kormányzat könnyített a belépésen, de Friedman szerint a nagy kérdés, hogy mi lesz az érkezés után?
„Mindenki emlékszik Izraelben az 1990-es évekre, amikor az újonnan érkezett szovjet orvosok és mérnökök alantas munkákat végeztek, amikor az újonnan érkezetteket néha megalázta a zsidóságukkal szemben szkeptikus, merev ortodox vallási intézmény. A volt Szovjetunióból származó izraeliek, akik a vallási törvények szerint nem zsidók – körülbelül egyharmaduk – még mindig nem házasodhatnak abban az államban, amelynek állampolgárai, és ahol nincs polgári házasság” – írja a szerző.
Friedman szerint Izrael nem sokat tehet a háború alakulásáért, de Polonsky és Rif példája mutatja, hogy az alija előző hulláma készen áll arra, hogy segítse és befogadja a következő hullámot.
