Ocskay egy-egy bajtársáért vagy védelemben részesülő munkaszolgálatosért akár a honvédelmi miniszterig is elment: előfordult, hogy Csatay Lajos miniszter személyes utasítására küldtek hozzá vissza máshova áthelyezett munkaszolgálatosokat – írja Sal Endre a Mandiner oldalán.
Ocskay László 1893. május 25-én született Pozsonyban. Közgazdaságtani tanulmányaiba épp csak belekezdett, amikor az I. világháború kitörését követően behívták a hadseregbe. A századossá előléptetett Ocskay a harcokban azonban olyan súlyosan megsebesült – bal térde örökre merev maradt –, hogy már 1915-ben hadirokkanttá nyilvánították, tartalékos tiszti rendfokozatát azonban megőrizhette – írja a Mandiner.
Fiatal birtokosként a család Nyitra környéki földjein kezdett gazdálkodni. Ennek 1921-ben véget vetett az újonnan alakult csehszlovák állam egyik magyarellenes intézkedése, amely szerint a magyar állampolgárság kizárta, hogy valaki az új állam területén földet birtokoljon. A család ezután először a délszláv államhoz csatolt Nagykikindán telepedett le, majd Ocskay a magyar fővárosba költözött. 1933-tól már tartósan Budapesten élt.
Ekkor kezdett el egy amerikai cég, a Dunántúlon olajkutakat működtető Vacuum Oil Company, a Standard Oil közép-európai leányvállalata vezető képviselőjeként dolgozni. Miközben cége vezetői már 1942-től készültek a nehezebb időkre, maga Ocskay 1943-ban önként felszerelt, és századosként újra szolgálatba lépett.
Egy zsidó származású barátja, Wilhelm György rábeszélésére elvállalta egy kisegítő munkaszolgálatos alakulat parancsnokságát. Az egység téli ruhákat gyűjtött és küldött ki a frontra a harcoló katonáknak, és a szélesebb körű embermentésbe is bekapcsolódott. A budapesti nagy gettó vezetői, elsősorban Domonkos Miksa munkáját támogatták, leveleket, üzeneteket közvetítettek, egyenruhát biztosítottak. Emellett gyermekotthonok ellátásában segítettek, sőt, többeket kimenekítettek az óbudai téglagyárban berendezett gyűjtőhelyről, ahova a deportálásra kijelölteket hurcolták.
A cikk folytatását itt olvashatja.
Fotó: munkaszolgálatosok a Vaser-patak völgyében, az itt haladó erdészeti vasút Bardo (Bardau) állomása közelében.
Fortepan/ dr. Szántó István
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
