Az elnök régóta úgy véli, Ukrajnának Oroszországhoz kellene tartoznia – de most egy olyan inváziós lehetőséget lát, amire talán nem lesz többé alkalma.
Vlagyimir Putyin legutóbbi ukrajnai inváziója reaktív volt: válasz volt a 2014-es kijevi drámai Európa-barát forradalomra, amelyet a Kreml Oroszország létfontosságú érdekei elleni amerikai támadásnak tekintett – írja Roland Oliphant a Telegraph hasábjain.
Azóta azonban nem sok minden változott az elmúlt években: a Krím annektálása kész tény, a kelet-ukrajnai konfliktus pedig patthelyzetben volt.
Miért döntött tehát Putyin hirtelen úgy, hogy meg kell kockáztatnia egy nagy háborút, hogy véget vessen a status quónak?
A cikk szerint több bizonyíték van arra, hogy az orosz elnök már régóta szeretné újraegyesíteni Oroszországot Ukrajnával, és ezt a törekvését néhány nappal az invázió megindítása előtt egy beszédében is megfogalmazta.
Állítólag egy 17. századi orosz világképet vall, amely Ukrajnát a „Nagy-Oroszország, Kis-Oroszország és Fehér-Oroszország” (velikoruszok, maloruszok, fehéroroszok) részének tekinti – ezt Putyin egy 2021-ben írt, 7000 szavas, mérföldkőnek számító esszéjében is megfogalmazta.
Azonban a szerző szerint az elsődleges ok, amiért Putyin most akar cselekedni, az az erőviszonyokban rejlik.
NATO 1997 óta tartó bővülése
Oroszország hadserege a legerősebb és legképzettebb a hidegháború óta. Államháztartása is rendben van, és Putyin úgy gondolhatja, hogy jó helyzetben van ahhoz, hogy viselje a konfliktus és az elkerülhetetlen szankciók költségeit.
A Nyugat ezzel szemben történelmi gazdasági, katonai és politikai gyengeségének pillanatában van.
Az egyik Moszkvában hangoztatott vélemény szerint Joe Biden valószínűleg csak egy ciklusra lesz elnök, és igyekszik majd rendezni a vitákat Oroszországgal, mielőtt távozik hivatalából, hogy jobb helyzetben hagyhassa Amerikát egy sokkal komolyabb ellenséggel – Kínával – való közelgő összecsapásra.
Az Egyesült Királyságot belpolitikai drámák foglalkoztatják, a Nato európai tagjai pedig megosztottnak tűnhetnek.
Ukrajna megerősödése
Újjáépítette hadseregét a Krím orosz annektálása és a donbászi háború 2014-es megaláztatása óta. Az azóta eltelt nyolcéves, alacsony szintű konfliktus nem kényszerítette Kijevet arra, hogy elfogadja az Oroszország feltételei szerinti békét, de csapatai értékes harci tapasztalatokkal gazdagodtak az orosz vezetésű erőkkel szemben.
A NATO eddigi katonai segítsége – még az Egyesült Királyság által szállított rövid hatótávolságú páncéltörő rakéták is – nem jelentenek komoly veszélyt Oroszország katonai dominanciájára.
Vlagyimir Putyin szempontjából nagyobb az a félelem, hogy Ukrajna hazai védelmi ipara olyan nagy hatótávolságú rakétákat fejleszt ki, amelyek képesek messze Oroszországba hatolni.
A Kremlből nézve a harcok költségei eltörpülnek a tétlenség kockázatai mellett – állítja Rob Lee, a Foreign Policy Research Institute Eurázsia Programjának munkatársa, aki közelről követte az orosz katonai fejlesztéseket.
Nem kell messzire menni annak megerősítéséért, hogy a moszkvai uralkodó elit felfogja, mennyire veszélyes Putyin jelenlegi irányvonala.
Az orosz tábornokok úgy vélik, hogy a konfliktus lehet az egyetlen módja annak, hogy megfékezzék a NATO terjeszkedésének „rákos daganatát” – zárja a cikk.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.