Az Ukrajna ellen orosz invázió nyomán máris tömegesen menekülnek az emberek autóval, kerékpárral, gyalog és vonattal. A háborús szenvedés valósága órákon, napkon belül utat tör a mi valóságunkba is. Robert C. Castel gondolatait a Facebook-on osztotta meg.
A háborúnak számtalan káros következménye van.
Ugyanakkor van legalább egy haszna is.
A képessége arra, hogy az arcunkba ordítsa, hogy a királynak nincs ruhája.
Ez igaz a migráció kérdésére is.
Az ukrán válság képeit még nem sikerült a média narratíva-bűvészeinek átmasszíroznia.
A meztelen valóságában láthattuk, hogy milyen is egy valódi menekültáradat.
Nők, gyerek, idős férfiak, családok.
Nem huszonéves fiatal férfiak cigarettázó, mobiltelefonozó tömege. Talán gazdasagi migránsok, talán szerencsét próbálni jöttek egy jobb élet remenyében. Legitim emberi vágy, de azért nem kell őket menekülteknek hazudni. Ne űzzünk gúnyt a valódi menekültekből.
Mert aki a valódi életveszély ellen menekül, az nem egyedül jön, hanem a családjával.
Ha valódi mensch, akkor a családja jön nélküle, ő pedig ott marad harcolni, hogy legyen hová visszatérniük.
Érdemes ezeket a képeket az emlékezetünkbe vésnünk mert a harcok végén ott várnak ránk a narratíva-bűvészek a megszokott, régi hazugságaikkal.
Mintha semmit sem láttunk volna.
