168 óra hetilap főszerkesztője, Makai József riportja az oroszok által megtámadott Ukrajna fővárosából.
„Egy kicsit azért meglepett”
– mondta a fiatal kijevi, akit nem sokkal reggel hét óra után, a Majdanon megkérdeztem, mit szól az oroszok támadásához?
A légvédelmi szirénák sokadszor szólaltak meg, a főtéren nagy táskákkal, műanyag szatyrokkal birkózó járókelők siettek. Néhányan úgy néztek ki, mint akik a hivatalba indultak. Az elmúlt napokhoz képest több rendőrt és csendőrt lehetett látni. A mentőautók, a rendőrség és a tűzoltóság járműveinek sziréniáit különböző irányból lehetett hallani. Kijevben legalább egyszer hallani lehetett a repülők hangját, látni azonban nem láttam egyet sem.
A bankok előtt egyre hosszabb sorok álltak, és már nem volt egyszerű készpénzhez jutni.
A szálloda melletti OTP-fiók egyik automatája reggel kilencre már kiürült, a másikból pedig csak háromezer hrivnyát (az sms-értesítés szerint harmincezer forintot) lehetett felvenni. Fél órával korábban még gond nélkül kiadott ötezret. Egy fiatal pár négy bankkártyával zsonglőrködve próbált több készpénzhez jutni, kevés sikerrel.
A fővárosból kivezető utakon óriási dugók alakultak ki; a sztráda minden sávjában autók araszolnak. Ez némiképp ellentmond annak, amit napok óta Kijevben hallottam: hogy mindenki eltökélt, és kész felvenni a harcot az oroszokkal. És ezt Putyin is tudja, ezért nem fogja megtámadni Ukrajnát.
Szerdán az egyik fegyverboltban jártam, azt mondták, az üzlet pörög, az ukránok tömegesen vásárolnak önvédelmi és nem pusztán önvédelmi fegyvereket.
Az egyenruhákat, katonai felszerelést árusító boltba csak érvényes Covid-igazolással lehet bemenni. Csütörtök délelőtt Kijev egét szürke felhők takarták, és – ha már elkezdődött a háború – az eső is kitartóan szitált.
Az eredeti teljes írás itt olvasható.
