Miért törekszik Izrael semlegességre az orosz-ukrán ügyben?

Hétvégén Beni Ganz meglehetősen szűkszavúan beszélt a konfliktusról, Avigdor Liberman pedig kijelentette, hogy nem Izrael dolga foglalkozni a kérdéssel.

160 és 190 ezer között van az ukrán határ környékén mozgó orosz katonai csapatok létszáma, és úgy tűnik, egyre feszültebb a helyzet Moszkva és Kijev között – hangsúlyozza Herb Keinon, a The Jerusalem Post oldalán.

Az izraeli lap szerzője egyúttal kiemeli: a Nyugat vezetői sem maradnak csendben. Boris Johnson brit miniszterelnök vasárnap Münchenben arról beszélt, hogy Oroszország 1945 óta nem látott háborúra készülhet Ukrajnában. Kamala Harris amerikai alelnök pedig ugyanazon a német biztonsági konferencián egyenesen leszögezte, hogy amennyiben Oroszország megszállná Ukrajnát, az Egyesült Államok és szövetségesei „jelentős és példátlan” gazdasági árat fizettetnének meg a támadó féllel.

Korábbi ígéretek szerint egy ilyen forgatókönyv esetén az USA és Nagy-Britannia súlyos szankciókkal büntetné Oroszországot, és megakadályoznák, hogy orosz cégek „fontban és dollárban” kereskedhessenek, ahogy a mikrochipek exportjának is gátat vetnének.

De hol áll Izrael?

– teszi fel a kérdést Keinon, aki felidézi: Benny Ganz védelmi miniszter a müncheni konferencián mindössze 65 szóban tért ki az orosz-ukrán konfliktusra (míg előtte egy 950 szavas monológban figyelmeztetett az iráni fenyegetettségre).

Ganz higgadt és békés magatartásra szólította fel a feleket, és azt mondta, mindent meg kell tenni a „vérontás” elkerülése érdekében. Ezzel pedig teljes összhangban maradt Avigdor Liberman izraeli pénzügyminiszterrel, aki vasárnap egy rádiós interjúban beszélt visszafogottan a helyzetről.

„Azt hiszem, nem a mi dolgunk” – fogalmazott Liberman, aki szerint Izraelnek nem szabad „túlbecsülni” a saját jelentőségét, és az a legbölcsebb, ha nem próbálnak meg beavatkozni a nagyhatalmak ügyébe, hanem helyette inkább a bécsi nukleáris tárgyalásokra összpontosítanak. Naftali Bennett miniszterelnök pedig mindössze annyit kért, hogy az izraeli állampolgárok mielőbb hagyják el Ukrajnát.

„Ennyi volt. Nincsenek értékítéletek, nincs ígéret arra vonatkozóan, hogy a Nyugathoz csatlakoznak az Oroszország elleni szankciókban” – írja Keinon.

Izrael az USA megértésére számít

Az Oroszországgal fennálló kapcsolatokra tekintettel érthető az izraeli álláspont. Mindazok, akik tisztába vannak a közel-keleti helyzettel, tudhatják, hogy Oroszország kulcsszereplő a régióban, különösen Szíriában. Ha Izrael meg akarja őrizni a mozgásterét, és továbbra is távol akarja tartani Irán, valamint a Hezbolláh embereit, akkor bizony óvatosan kell Moszkvával bánnia.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, mire lehet számítani Harris szavai alapján, aki azt ígérte, hogy „szövetségeik és partnereik” is csatlakoznának a példátlan orosz-ellenes gazdasági szankciókhoz. Vajon Izrael, az USA egyik legszorosabb baráti országa idomulna ehhez a politikához?

Keinon szerint nem valószínű, hiszen az jelentősen bonyolítana Jeruzsálem és Moszkva kapcsolatán, ami sem Izrael, sem az USA érdekeit nem szolgálná.

Ez magyarázhatja azt, hogy Washington még egyszer sem szólította fel nyilvánosan Izraelt arra, hogy álláspontot foglaljon a kérdésben – ellentétben például azzal a helyzettel, amikor a kínai infrastrukturális befektetések megállítására szólították fel Izraelt.

„Ez leginkább annak a jele, hogy az USA megérti Izrael diplomáciai helyzetét” – írja Keinon, aki egyúttal arra is emlékeztet, hogy Izrael gond nélkül tudta megakadályozni azt, hogy Ukrajnát a vaskupola-rendszerhez juttassa Amerika, mivel az az izraeli-orosz kapcsolatokat is beárnyékolhatta volna.

Mindezek fényében a The Jerusalem Post szerzője úgy véli, hogy Izrael legjelentősebb diplomáciai feladata az lesz, hogy továbbra is el tudja fogadtatni Washingtonnal, hogy semleges kíván maradni az európai színtéren forrongó konfliktusban.

A jégmezők lovagja és az orosz világrend

Az orosz döntéshozók számára “racionális” döntések egy teljesen másfajta stratégiai kultúrából nőnek ki: a végtelen síkság kultúrájából. Robert C. Castel elemzése.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.