Még Joe Biden beiktatásának napján olyan utasítást adott ki, amely akkoriban kevés figyelmet kapott: a jemeni és szomáliai dróncsapásokat további intézkedésig korlátozni kellett. Ha az amerikai parancsnokok le akartak csapni egy célpontra ezekben az országokban, a kérést közvetlenül a Fehér Házba kellett vinniük megvitatásra. Az új, ideiglenes irányelvek addig maradnának érvényben, amíg a Biden-kormányzat be nem fejezi az amerikai célzott likvidálások politikájának ügynökségek közötti felülvizsgálatát – írja a Spectator World.
Ez a felülvizsgálat jelenleg is zajlik -írja a lap. Annyit lehet tudni, hogy a Fehér Ház csökkenti a dróncsapások ütemét. Biden első éve alatt végrehajtott csapások száma továbbra is egyszámjegyű.
Barack Obama első évében 55 dróncsapást hajtottak végre az iraki és afganisztáni háborús övezeten kívüli országokban. Donald Trump első évében ez a szám 191-re nőtt, és ezeknek a csapásoknak a többsége Jemenben történt. Biden alatt eddig összesen kilencet hajtottak végre. Afganisztánban a tavaly augusztusi végleges csapatkivonás óta egyetlen amerikai drón- vagy légicsapás sem történt.
A cikk szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy mostantól nem lesznek dróntámadások. A dróncsapások továbbra is népszerűek a Pennsylvania Avenue mindkét oldalán. Egyrészt az amerikai hadsereg tagjaira nézve nincs kockázata. Sokkal biztonságosabb, ha egy drónkezelő a megfigyelési felvételekbe merül és megnyom egy gombot 8000 mérföldre a célponttól, mintha egy bombázót vagy egy különleges műveleti csapatot küldene be. Az ellenség távolról történő támadása jelentősen csökkenti a kockázati tényezőt, különösen akkor, ha a célpontok olyan területeken tevékenykednek, amelyek a helyi kormányok számára barátságtalanok.
Műveleti szempontból a célzott likvidálás negatív hatással lehet arra, hogy a terroristák hogyan tervezik meg a műveleteket és hogyan kommunikálnak, hogy képesek-e továbbra is hatékonyan toborozni, és hogy a morál fennmaradhat-e a soraikban. Az USA számos magas rangú al-Kaida és Iszlám Állam vezetőt távolított el a harctérről, kiiktatva a tapasztalt veteránokat, és arra kényszerítve mindkét csoportot, hogy kevésbé kompetens vagy karizmatikus utódokat neveljen ki. Ez különösen igaz volt az al-Kaida pakisztáni törzsi területeken lévő fő ágára.
Az al-Kaida több tízezer oldalnyi levelezését elemezve Dr. Bryce Loidolt, a Nemzeti Védelmi Egyetem munkatársa megállapította, hogy az amerikai dróncsapások komoly csapást mértek az al-Kaida tervezésére. Oszama bin Laden ugyanis annyira rettegett a drónoktól, hogy azt tanácsolta beosztottjainak, hogy felhős napokon utazzanak, nehogy a levegőből darabokra robbantsák őket.
A célzott likvidálásnak azonban ára is van – amit a nemzetbiztonsági tisztviselők hajlamosak figyelmen kívül hagyni. A műveletek például csak annyira jók, amennyire az őket támogató hírszerzés. Ha a hírszerzés silány, vagy az operátorok elfogultak az akcióval szemben, gyakran civileket ölnek meg. Az USA ezt a saját bőrén tapasztalta tavaly augusztusban, amikor pokolgépes rakéták öltek meg egy afgán segélymunkást Kabulban, miután összetévesztették egy ISIS öngyilkos merénylővel. December 3-án, amikor az USA legutóbb dróncsapást hajtott végre, a Pentagon elismerte, hogy polgári áldozatok is előfordulhattak, amikor egy MQ-9 Reaper drón a szíriai Idlíbben semlegesítette az al-Kaida egyik vezetőjét, aki a járművében utazott.
A civil halálesetek önmagukban is nyilvánvalóan szörnyűek. De amikor heves haragot váltanak ki a helyi lakosságból, ahogyan a pakisztáni és jemeni dróncsapások a múltban tették, az USA elveszíti a lehetőséget, hogy olyan forrásokat és informátorokat toborozzon, akik egyébként javítanák a helyzetfelismerést. Az emberek sokkal kevésbé fontolgatják, hogy együttműködnek az Egyesült Államokkal, ha barátaik és szeretteik meghalnak vagy megsérülnek egy támadásban. És minél dühösebb a helyi lakosság, annál nehezebb politikailag a kormányoknak az amerikai hírszerzés partnereként fellépni.
A probléma nem önmagában a célzott likvidálás. A taktika teljes megszüntetése nem lenne bölcs dolog a cikk szerint. Azokban az esetekben, amikor az Egyesült Államok elleni valós, hiteles, közvetlen támadásról van szó, a közvetlen támadás megfelelő válasz lehet.
Az évek során azonban Washington a célzott likvidálásokat nem szikeként használta rendkívüli körülmények között, hanem kalapácsként hétköznapi körülmények között, például amikor egy külföldi kormány helyi lázadók ellen küzd. Ezeknek a csapásoknak nem feltétlenül az USA a haszonélvezője, hanem a hatalmuk megőrzéséért küzdő helyi kormányok. Szomáliában az amerikai dróncsapásoknak tulajdonított halálesetek 98 százaléka alacsony rangú fegyveresek és civilek voltak, nem pedig vezető célpontok.
Amint a Biden-kormányzat befejezi a politika felülvizsgálatát, számos eljárási reformra lehet számítani. A legjobb intézményi változás azonban maguknak a célpontoknak az átgondolása lenne a cikk szerint, mivel túlzásba vitt használat és a bevetés hiánya egyenlően rossz.
