Pénteken, 94 éves korában elhunyt Gabriel Bach, az izraeli Legfelsőbb Bíróság volt bírója és az Adolf Eichmannt vádoló csapat tagja – írja az Újkelet.live
Feleségét, Rutit, valamint gyermekeit és unokáit hagyta hátra. Temetésére vasárnap délután kerül sor.
Bach, aki államügyészként és főügyész-helyettesként is szolgált, 1927-ben született Németországban Gert Gabriel Bach néven, és a náci uralom alatt nevelkedett Berlinben.
1938 októberében, mindössze egy hónappal a Kristályéjszaka előtt, a család elhagyta Németországot, és Amszterdamba költözött. 1940-ben, két hónappal Hollandia német inváziója előtt, Bach családjával együtt alijázott Palesztinába. A hajón ünnepelte a bár micváját. Bach családja Jeruzsálembe költözött. Bach 16 évesen csatlakozott a Haganához. Később Londonba ment, hogy a University College London-on tanuljon, és amikor visszatért Izraelbe, megkezdte jogi karrierjét.
Pályafutása 46 évig tartott: 31 év a Katonai Főtanácsnok Testületében és az Államügyészségen – ebből 13 évig államügyészként – és 15 év a Legfelsőbb Bíróság bírájaként. Bach 1953-ban kezdett dolgozni az Államügyészségen. Két nagy eset, amelyben részt vett, kapcsolódott a múltjához.
Az első a Kasztner-rágalmazási per volt, amely Kasztner Rudolf ügyvédet, újságírót és köztisztviselőt érintette, akit azzal vádoltak meg, hogy Magyarországon együttműködött a nácikkal a holokauszt idején. A Tel-avivi Kerületi Bíróság megállapította, hogy Kasztner „eladta a lelkét az ördögnek”, amikor a nácikkal együttműködve próbált zsidókat menteni – és közvetve hozzájárult a magyar zsidóság pusztulásához. Kasztner kapcsolatai a nácikkal 1684 zsidó megmentését tették lehetővé.
A második eset, amely a náci rezsim emlékeit elevenítette fel Bachban, valószínűleg élete legfontosabb, legjelentősebb és központi ügye volt: Adolf Eichmann pere. Bach később szakmai karrierje csúcspontjaként írta le.
Miután Eichmannt elrabolták és bíróság elé állították Izraelben, Bachot kinevezték a „Bureau 06” – a rendőrség Eichmann utáni nyomozásáért felelős különleges egysége – jogi tanácsadójának.
Munkájának részeként Bach volt a felelős – Gideon Hauser főügyésszel és Já’ákov Bar Orral együtt – a náci háborús bűnös elleni büntetőeljárás előkészítéséért és lebonyolításáért, amely Eichmann elítélésével és kivégzésével végződött.
Amikor Bach először találkozott Eichmannal, megborzongott.
„Amikor őt, a foglyot, a szobámba vezették, egy pillanatra gyermekként láttam magam a családommal Németországban, ott a peronon, és egy hátborzongató gondolat futott át az agyamon – milyen könnyen csapda lehetett volna. Abban a pillanatban nem volt könnyű, hogy az arcom semleges maradjon, hogy pókerarcot vágjak”
– írta Bach az „Ügyvéd, bíró és úriember” című visszaemlékezésében.
A cikk folytatása itt olvasható.
