Papírfétisnek azt a potenciálisan fatális kimenetelű politikai perverziót nevezem, ami a nemzetközi szerződésekbe vetett irracionális hitben nyilvánul meg. Ez a fajta aberráció különösen azokat a népeket, országokat sújtja, amelyek hosszú időre kivonulnak a történelemből és a honvédelmüket kiszervezik egy idegen hatalomnak. Robert C. Castel írása.
Az ebben szenvedők számára a nemzetközi szerződésben foglalt biztonsági garancia azonos egy kereskedelmi szerződésben vállalt garanciával, ami a másik félen bármikor behajtható.
A történelem halottasháza, sajnos, tele van a papírfétis döbbent áldozataival.
Az egypólusú világrend mámorában az Egyesült Államok elhatározta, hogy a világháborúk kohójának számító Közép- és Kelet-Európát egyszer és mindenkorra biztosítja a béke és a demokrácia számára. A gyakorlatban ez abból állt, hogy a NATO és az EU határain az amerikai szuronyok toltak egy nagyot, keleti irányba. Az átlag európai ezt úgy élte meg, hogy leült néhány jószándékú néni és bácsi, gondoltak egy szépet, aláírtak egy papírt és ezzel a világ tavaszba fordult.
A végeredmény szempontjából ez a tévhit is mellékes lett volna, ha a világ örökké egypólusú marad.
Az egypólusú királyság azonban pünkösdinek bizonyult, és az új, többpólusú világban az Európának írt amerikai csekkek fedezet nélkül maradtak. Még ez sem lett volna különösebb probléma, ha a Nyugat egy testcsellel kikerüli azt az orosz gyártmányú antigén-tesztet, amiknek az volt a célja, hogy az impotencia-gyanús betegről bebizonyítsa, hogy valóban klinikailag impotens.
Az ukrán válság antigén-tesztje nem csak azért veszélyes, mert magában hordozza a lehetőségét annak, hogy az orosz hadsereg újra a Kárpátok vonalán álljon, hanem azért is, mert ez az antigén-teszt az USA és a NATO elrettentő erejének a próbája.
Ha az elrettentés kudarcot vall Ukrajnával kapcsolatban, mi a garancia arra, hogy működni fog Ukrajnától nyugatabbra?
Főleg, ha Oroszországnak sikerül egy ügyes provokációval megteremtenie az összkomfortos kifogást az amerikai közvélemény számára, hogy az visszavonja a támogatását egy háborútól, amiben az ellenfél több tízezer atomtöltettel rendelkezik.
Európa számára létfontosságú felismerni, hogy az egypólusú világban aláírt amerikai csekkek, ha nem is értéktelenek, de meglehetősen devalválódtak, amióta az USA számára az Óvilág csupán egy harmadrangú hadszintér, messze a Távol-Kelet és a Perzsa-öböl mögött. Azok, akik mantraként ismételgették, hogy az amerikai birodalom az afganisztáni és iraki kalanddal túlterjeszkedett, ezzel egyidejűleg görcsösen ragaszkodnak a rögeszméjükhöz, hogy a Csendes-óceán felé forduló USA majd lemegy spárgába és szimultán megvédi Közép-Európát…
Ehhez nem férhet semmi kétség.
Hiszen, papírt írtak alá erről.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
