John Durham különleges ügyész legújabb bírósági beadványa szerint Hillary Clinton kampánya titokban és valószínűleg törvénytelenül nyúlt bele a Fehér Ház és Trump védett kommunikációs adataiba, hogy megpróbáljon valamilyen kapcsolatot kimutatni Trump és Oroszország között. A Clinton-kampány a választások alatt eltitkolta az FBI, a CIA és a média elől, hogy ő volt az összegyűjtött információk forrása. Durham nem használja a „kém” szót, de ez semmiképpen sem változtat a történteken.
Peter Van Buren a Spectator World magazinban részletesen taglalja Durham különleges ügyész leleplezését.
A mostani beadvány Durham szeptemberi vádiratához kapcsolódik, amely Michael Sussmann ügyvéd ellen készült, aki a Perkins Coie ügyvédi irodánál a Clinton-kampányt képviselte. Sussmannt azzal vádolják, hogy hazudott az FBI-nak egy 2016 szeptemberi találkozón, amikor bemutatott olyan dokumentumokat, amelyek állítólag Trump és az oroszországi székhelyű Alfa Bank közötti internetes kommunikációt mutatják. A vádirat szerint Sussmann hamisan azt mondta az FBI-nak, hogy jó állampolgárként mutatja be ezeket az információkat, szándékosan elrejtve Clintonhoz fűződő kapcsolatait. A bankkal kapcsolatos állítások hamisak voltak – írja Van Buren.
A beadvány szerint a Neustar technológiai cég vezetője, Rodney Joffe (aki Michael Sussmann jogi ügyfele is volt) a vád alá helyezett Clinton kampányügyvédjével együtt dolgozott azon, hogy hozzáférjen „az Egyesült Államok elnökének végrehajtó hivatalának (EOP) szervereihez”.
Joffe ezután „kihasználta ezt a megállapodást az EOP DNS-forgalmának és egyéb adatainak bányászásával, hogy Donald Trumpról becsmérlő információkat gyűjtsön”.
Joffe „egy amerikai székhelyű egyetem kutatóinak segítségét is igénybe vette” (valószínűleg a Georgia Tech), akiknek „nagy mennyiségű internetes adathoz volt hozzáférésük egy folyamatban lévő szövetségi kormányzati kiberbiztonsági kutatási szerződéssel kapcsolatban”. Joffe így juthatott hozzá Trump magánszámítógépeinek adataihoz. „[Joffe] megbízta ezeket a kutatókat, hogy bányásszanak internetes adatokat, hogy „egy olyan következtetést” és „narratívát” hozzanak létre, amely Trump akkori jelöltet Oroszországhoz köti” – tette hozzá. „Ennek során [Joffe] jelezte, hogy bizonyos ‘VIP-k’ kedvében akart járni, utalva az 1. számú ügyvédi irodánál és a Clinton-kampányban dolgozó személyekre”.”
„A metaadatokból többek között kiderül, hogy mikor és hol kezdődött egy kommunikáció, és hol végződött. A DNS-adatok, egyfajta metaadatok, egy dinamikus névkiszolgálótól származnak. Amikor okostelefont használsz, vagy beírsz egy címet a böngésződbe, az kapcsolatba lép egy DNS-kiszolgálóval, amely lefordítja ezeket az angol szavakat azokra a számokra, amelyeken az internet valójában fut. A DNS olyan, mint egy telefonos keresés; beszélni akarsz anyuval, akit a telefon csak 212-555-1212-ként ismer. Ugyanez a helyzet az e-mailekkel, a TikTokkal, bármivel, ami online van. Ha hozzáférsz a DNS-adatokhoz, mint Joffe tette, akkor tudod, hogy a Fehér Ház és Trump kivel kommunikált. A DNS-adatok egy útiterv, és ha elég sok van belőlük, akkor olyan minták rajzolódnak ki, mint például talán az Oroszországgal való rendszeres kommunikáció. Ezért teszi ugyanezt az NSA az ellenségeivel vagy versenytársaival szemben” – írja Van Buren.
Clintonék egy magánvállalkozón, a Joffe-féle Neustaron keresztül jutottak hozzá mindezekhez az információkhoz, amely a Fehér Ház számára a tényleges DNS-szervereket biztosította. Durham 2016 júliusától kezdve azt írta, hogy Joffe cége „kihasználta ezt a megállapodást az EOP DNS-forgalmának és egyéb adatainak bányászásával, hogy becsmérlő információkat gyűjtsön Donald Trumpról”.
Az ellenszolgáltatás fejében, és csalással terhelt múltja ellenére Joffe-nak felajánlottak egy vezető kiberbiztonsági állást a leendő Clinton-kormányzatban.
A Trump-kampányra vonatkozó adatgyűjtés még Obama hivatali ideje alatt kezdődött (és az EOP-rész lehetett volna a „normális” fehér házi-orosz kommunikáció alapszintjének megállapítása), és 2017 februárjában folytatódott, miután Trump hivatalba lépett, és minden figyelem a vádemelésre irányult. Miután nem sikerült megállítani a kampányát, az adatok felsorakoztak, hogy segítsék őt a Fehér Házból való kiűzésében.
A szerző szerint Durham biztosan vádat emel Joffe ellen. A cikk rámutat arra a furcsaságra, hogy az FBI és a CIA nem kérdezte meg, honnan szerezte Sussmann az adatokat, hiszen azok csak a Fehér Ház szervereiről származhattak. Ráadásul, ha a Georgia Tech kutatói, akiket az amerikai kormány fizetett egy DARPA-támogatáson keresztül, szabadúszóként adták ki az általuk gyűjtött adatokat, hogy segítsék a Clinton-kampányt Trump rágalmazásában, ez is egy olyan terület lenne, amelyet Durham vizsgálni fog.
Michael Sussmannhoz 2016 szeptemberében megpróbálta az FBI érdeklődését felkelteni a Trump-Alfa Bank mese iránt, Sussmann 2017. február 9-én elment a CIA-hoz („Agency-2”), és „egy frissített állításcsomagot nyújtott be – beleértve az Orosz Bank-1 adatokat és további, Trumpra vonatkozó állításokat”.
Sussmann továbbá „azt állította, hogy a keresések azt bizonyították, hogy Trump és/vagy társai állítólag ritka, orosz gyártmányú vezeték nélküli telefonokat használtak a Fehér Ház közelében”. Durham szerint ez megalapozatlan, bár a New York Times még októberben is ezt állította. Durham beadványa azt is állítja, hogy Sussmann ismét hazudott a CIA-nak arról, hogy bármilyen kapcsolatban állt fizető ügyfeleivel, Joffe-val és a Clinton-kampánnyal.
„Szóval nevezd, aminek akarod – kémkedésnek, hackelésnek, beszivárgásnak, a „de az e-mailjei” cáfolatának -, de a következő a helyzet: Durham azt állítja, hogy a Neustar a Clinton-kampány megbízásából valószínűleg illegálisan és minden bizonnyal titokban adatokat gyűjtött a Fehér Ház és Trump számítógépeiről, és kapcsolatot keresett Oroszországgal. Michael Sussmann ügyvéd, Clintonhoz és Joffe-hoz fűződő kapcsolatát titkolva, az FBI-nak és a CIA-nak (és talán a DOJ főfelügyelőjének) hamis következtetéseket vitt ezekből az adatokból, abban a reményben, hogy hatalmas erőforrásaikat Trump vizsgálatára fordítják”
– írja a szerző.
A cikk szerint ez azt jelentené, hogy Hillary és az ügyvédei összehangolt összeesküvést szőttek Trump ellen, amikor még jelölt, majd később elnök volt, miközben egyidejűleg állandósították a dossziéhazugságot. A dossziéhoz hasonlóan minden, amivel Clinton házalt, hamis volt. Nem volt pisifelvétel, nem volt Putyintól kapott kenőpénz, nem volt kapcsolat az Alfa Bankkal és nem voltak orosz gyártmányú okostelefonok.
Ez nem egy kamu botrány – zárja a szerző.
Borítókép: EPA/Peter Foley
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
