Valóban elkerülhetetlen az orosz invázió Ukrajna ellen?

A közhiedelemmel és az amerikai előrejelzésekkel ellentétben Vlagyimir Putyin orosz elnöknek több lehetőség is a rendelkezésére áll — írja Meir Ben-Shabbat, az izraeli kormány volt nemzetbiztonsági főtanácsadója az Israel Hayomban megjelent véleménycikkében.

Vajon egy ukrajnai orosz invázió „elkerülhetetlen”, „napok kérdése”, esetleg „biztos forgatókönyv”, ahogy azt egyes szakértők elhitetik velünk, vagy más forgatókönyvek is lehetségesek? Még most is nehéz erre a kérdésre választ adni. Az az értékelés, hogy Oroszország háborúra készül, három tényező kombinációján alapul: Az orosz hadsereg offenzív álláspontja az ukrán határ mentén, az előrelépés hiánya a diplomáciai tárgyalásokon, valamint az Egyesült Államok nyilatkozatai, miszerint hírszerzési információi szerint „bármelyik pillanatban megindulhat egy orosz invázió”.

Úgy tűnik, az amerikaiak valóban úgy vélik, hogy egy ilyen lehetőség küszöbön áll. Következésképpen az utolsó pillanatban intézkedéseket hoztak: felszólították az amerikai állampolgárokat, hogy azonnal hagyják el Ukrajnát, kijelentve, hogy „az amerikai kormány nem lesz képes evakuálni állampolgárait egy orosz támadás esetén”, Biden és Putyin pedig ismét beszéltek telefonon és az amerikai elnök megismételte, hogy egy orosz invázió súlyos szankciókat váltana ki, valamint megismételte a nyugati országok közötti koordináció fokozásának fontosságát, Ukrajna támogatását és az Oroszországra gyakorolt nyomást illetően.

A másik oldalon a Kreml szócsövei továbbra is tagadják az Ukrajna elleni támadási szándékot. Sőt, azzal vádolják a nyugati országokat, hogy egy olyan médiakampánnyal szítja a feszültséget, amelynek célja Oroszország bemocskolása és a Nyugat expanziós törekvéseinek igazolása.

De vajon hogyan magyarázható az amerikai állítások és az orosz tagadások közötti ellentmondás? Az egyik lehetőség, hogy a nyilvános amerikai nyilatkozatokat annak tekintjük, amik valójában: a jelenleg folyó pszichológiai hadviselés és diplomáciai kampány részének. Ezért tendenciózusan fogalmaznak, és csak azt mutatják be, ami a szerzők érdekeit szolgálja. A másik lehetőség, hogy megragadunk egy apró, de jelentős részletet, amely néhány amerikai nyilatkozatban megjelent, miszerint még mindig nem volt világos, hogy Putyin meghozta-e a végső döntést a támadásról.

Márpedig ha ez a helyzet, akkor feltételezhetjük, hogy Oroszország Ukrajna lerohanásának fenyegetését puszta nyomásgyakorlásnak szánja az USA és más nyugati országokkal szemben, hogy vegyék figyelembe a NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatos aggodalmait.

Ahhoz, hogy az orosz fenyegetés hatásos legyen, hitelesnek kell lennie – márpedig Amerika úgy tűnik, komolyan veszi. Persze arról nincs szó, hogy blöff volna. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A fenyegetés valós, de a végső döntés a cselekvésről a jelenleg kibontakozó fejlemények eredményeitől függ, ami segít megmagyarázni a Putyin végső döntését illető tisztázatlanságot. A Putyinra összpontosuló amerikai figyelem arról árulkodik, hogy a washingtoni döntéshozók is így látják a helyzetet. Azonban egyelőre úgy tűnik, hogy még mindig nagy a szakadék Putyin követelései és az USA által küldött javaslatok között.

Bárhogy is legyen, ha egyszer egy fenyegetés beindul, a kísértés, hogy azt véghez is vigyék, jelentős, így még ha nem is ez volt az alkotók eredeti szándéka, akkor is vonzó opció lehet a hadsereg magas fokú készenléte, presztízs megfontolásai és a valószínűleg fizetendő ár jobb megtérülése miatt.

Egy másik forgatókönyv arra, hogy hogyan alakulhat ki ez a válság, az, hogy a jelenlegi helyzetet állandósul, azaz a két világhatalom nézeteltérése háború nélkül is lezárhat egy korszakot: Oroszország úgy kerül ki a konfliktusból, hogy javított a helyzetén, és a korábbinál felkészültebb lesz arra, hogy rövidebb időn belül cselekedjen; az USA pedig úgy, hogy ellenállt Putyin diktátumának, és megúszta a háborút. Európa fellélegezhet, legalábbis egy időre.

Közben mi lesz Izraellel? Az ukrajnai háború fenyegetése, Amerika USA és a Nyugat Oroszországgal való konfliktusának további kiéleződése nettó negatívumot jelent Izrael szempontjából. Izraelnek jó kapcsolatai vannak az összes érintett féllel, és törekednie kell arra, hogy ezt az állapotot megőrizze.

Ám az ukrajnai válság kedvezőtlenül befolyásolhatja az iráni kérdést is. A válság már most azzal fenyeget, hogy csökkenti az iráni atomprogram jelentőségét a nemzetközi közösség szemében.

Izraelnek gondoskodnia kell arról, hogy Irán ne használja ki a zűrzavart érdekei érvényesítésére, akár a nukleáris szférában, akár más területeken. Ugyanakkor Izraelnek továbbra is ébernek kell lennie azzal kapcsolatban is, hogy az európai fejleményeket ne használják fel arra, hogy további engedményeket tegyenek Irán felé.

A jégmezők lovagja és az orosz világrend

Az orosz döntéshozók számára “racionális” döntések egy teljesen másfajta stratégiai kultúrából nőnek ki: a végtelen síkság kultúrájából. Robert C. Castel elemzése.