Douglas Murray: Elég volt az érzelmes, álempatikus politikusokból!

Ki gondolta volna, hogy az empátia nem elég? Két vezető, akik azzal nyerték meg a pozíciójukat, mert meg tudták mutatni, milyen mélyen éreznek, most rosszabb helyzetbe kerültek, mint bármelyik kormányfő a demokratikus világban – írja Douglas Murray a Telegraph hasábjain. 

„Vegyük először Jacinda Ardernt Új-Zéland miniszterelnökét. A törődés Ardern trükkje. Különösen jó abban, hogy bocsánatot kérjen olyan dolgokért, amelyeket nem ő követett el. Az arca összeráncolódik, a hangja megtörik, és a világ hírügynökségei kórusban kiabálnak: „Ez az, amire egy vezetőben szükségünk van” – kezdi Murray.

Azonban Murray szerint ezzel az új-zélandiak valószínűleg nem értenek egyet, hiszen a világ jelentős része elkezdte a kijövetelt a Covid-érából. Még Ausztrália is enyhíteni kezdett.

„Nos, Ardern egy újabb adag szabályozást jelentett be honfitársai számára. Úgy tűnik, Új-Zéland szinte rákattant a cuccra. A nemzetközi média ismét el volt ragadtatva Arderntől, amikor sajtótájékoztatót tartott, ahol újabb zárlatokat jelentett be, és azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy a saját esküvője elmarad. Mennyire úgy tűnt, hogy érdekli a dolog! Mennyire megráncosodott az arca, amikor honfitársai nehéz helyzetéről beszélt! Milyen önzetlen volt, hogy még a saját esküvőjét is lemondta!”

A szerző szerint teljesen fölösleges volt ez a performansz, hiszen a világon mindenütt, még a legszigorúbb országokban is enyhítenek a korlátozásokon.

„Ehelyett mindenkit magával sodort az Ardern-rajongás óceánja. És úgy tűnik, ez így is marad. Mi lesz Új-Zélandból? Talán mindig 2020 nyarán ragad, és soha senkit nem enged be vagy ki. Azok közülünk, akik egyszer ott jártak, majd mesélni fognak róla unokáinknak, akik csodálattal hallgatják majd a történeteket erről a távoli szigetlakó népről, amely önként elzárkózott a világ többi részétől.”

„De nem csak Ardernnek van ez az érzelmes, empatikus színészi alakítása. Talán a világ vezetője ebben az a valaki, akinek még lágyabb a hangja és még jobb a haja: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök” – írja Murray.

A szerző szerint egyre egyértelműbb, hogy Trudeau a demokratikus világ legrosszabb vezetője, aki általános iskolai tanárként végzett és első számú teljesítménye, hogy egy népszerű miniszterelnök fia.

„Ezen kívül egyszerűen csak azt ígérte, hogy másképp csinálja a dolgokat, hogy empatikusabb lesz, hogy többet fog érezni, hogy nőiesebb és megértőbb lesz. A lezárás előtt ez nemzetközi utazásokban nyilvánult meg, amelyek során Justin több jelmezcserét hajtott végre, mint bármelyik West End show szereplője. De ahogy eljött a Covid-korszak, Trudeau, akárcsak Ardern, úgy tűnt, hogy magára talált. A törődés, az egymásra való odafigyelés és más alapvető kanadai értékek fontosságáról beszélt” – írja a cikk.

Trudeau egyik fő ellenségei a tüntető kamionosok lettek. Murray szerint nincs semmi különös oka annak, hogy a teherautó-vezetőknek (a világ egyik legelszigeteltebb szakmája) miért kellene oltási útlevelet felmutatniuk ahhoz, hogy a munkájukat végezhessék. De Justin úgy döntött, hogy muszáj, különben elvesztik megélhetésük.

„A múlt hónapban kamionosok ezrei hajtottak konvojban Ottawába. Amikor megérkeztek a tüntetésre, Justin úgy döntött, hogy úgy tesz, mintha fájna a feje. Vagy inkább azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki ismer valakit, aki egyszer táncolt valakivel, akinek Covidja volt. A miniszterelnök tehát az ésszerű dolgot tette, és elszigetelődött.”

Nincs ok arra, hogy Trudeau ne kössön békét a kamionosokkal. Mint ahogy Ardernnek sem lehet oka arra, hogy ne kezdje meg a szigetország elszigetelésének feloldását – állítja a publicista.

„De a probléma az, hogy amikor az ember úgy állítja be magát, mint az ország legmorálisabb emberét – a legérzékenyebbet, a legmegértőbbet -, és minden kritikusát nácinak állítja be, akkor nehéz elmozdulni arra a talajra, amit egykor közösnek nevezhettünk volna. Így hát Justin, akárcsak Ardern, egy olyan problémában vergődik, amelyet teljesen saját magának köszönhet”

– szögezi le Murray.

„Az empátia túlértékelt trükk a politikai vezetésben. Csak egy bizonyos pontig vezet. Sokkal fontosabb a szívósság, a képesség, az alkalmazkodóképesség és a szakértelem. Sem Ardern, sem Trudeau nem mutatott ezekből a tulajdonságokból. És a népességük az, amelyik ennek következtében szenved”

– írja Murray, aki szerint egy vezető hiába mutatja magát határtalanul együttérzőnek, ha a végén kiderült, hogy még a saját országa polgárai iránt sem érez sem együttérzést, sem megértést.

Teljes írás itt olvasható.

Mark Krikorian: „Az iskoláink arra tanítják a gyerekeket, hogy gyűlöljék Amerikát”

Az amerikai bevándorlásügyi szakértő szerint a Biden adminisztráció azért hoz kétségbevonható döntéseket, mert fél saját baloldali támogatóitól. Hajdú Tímea interjúja.