Az amerikai adófizetők pénzét a Hezbollah uralta Libanonba ömlesztő politikájának részeként a Biden-kormányzat a múlt hónap végén értesítette a Kongresszust, hogy 67 millió dolláros támogatást csoportosít át a Libanoni Fegyveres Erők (LAF) számára, hogy annak ún. „megélhetési támogatást” nyújtson. Kevesebb mint egy héttel később az adminisztráció egy másik, még nem jelentett értesítést is közölt, amely szerint 16,5 millió dollárt csoportosít át, szintén „megélhetési támogatásra”, a libanoni belső biztonsági erők (ISF) számára. Ezzel az intézkedéssel a kormányzat a felismerhetetlenségig elnyújtja a régóta fennálló külföldi segítségnyújtási programokra vonatkozó szokásos amerikai gyakorlatot, és visszaél a Kongresszus által biztosított jogkörökkel.
Ami még ennél is aggasztóbb, hogy azzal, hogy közel 84 millió dollárt juttat Libanonba anélkül, hogy képes lenne felügyelni, hogy végül a pénzt mire költik el, a kormányzat könnyen belekeverheti az Egyesült Államokat a terrorizmus finanszírozásába.
A kormányzat, élén az Egyesült Államok libanoni nagykövetével, már hónapok óta hangoztatja azon szándékát, hogy segíteni kívánja a LAF és más libanoni biztonsági ügynökségek fizetését. A 67 millió dolláros külföldi katonai finanszírozást (FMF) először tavaly októberben jelentette be Victoria Nuland politikai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes bejrúti látogatása során. Ez a bejelentés volt a legutóbbi a kormányzat által a LAF kiadásainak támogatására irányuló, általa „kreatívnak” nevezett törekvések sorában, hogy segítsen tehermentesíteni a LAF költségvetését. Így a 67 millió dollár nagy részét a 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, Pakisztánnak szánt FMF-alapokból programozták át, amelyről a Kongresszus 2017 augusztusában kapott értesítést.
Amikor az amerikai vezetés 2021 szeptemberében értesítette a Kongresszust az átprogramozásról, a Biden-kormányzat nem hozta nyilvánosságra, hogy a cél a LAF fizetésének kiegészítése volt.
Ehelyett a nem nyilvános értesítés, amelyhez a Tablet magazinnak sikerült hozzáférnie, „kifejezetten katonai felszerelésekre szánt” pénzeszközöket említett, amelyek „segítenék e felszerelések egy részének fenntartását és a velük való kiképzést is”.
Az amerikai FMF-program felhatalmazza az elnököt, hogy „védelmi cikkeket és szolgáltatásokat szerezzen be a külföldi biztonsági erők kapacitásának növelése érdekében”. Ugyan semmit sem mond arról, hogy közvetlenül kiegészítené a külföldi hadsereg fizetését, ahogyan azt még a segélyezési politika szószólói is elismerték, a kormányzat azonban új precedenst akar teremteni.
Talán tudatában annak, hogy megszegi a bevett gyakorlatot, a kormányzat januári, a kongresszusnak küldött értesítése, miszerint „kibővíti a program tartalmát” a „megélhetési támogatással”, nem ad magyarázatot arra, hogy a pénzeszközöket hogyan fogják folyósítani. A kétértelműség valószínűleg abból ered, hogy az FMF-alapokat soha nem erre a célra tervezték. (Az afgán nemzeti hadsereg fizetésének finanszírozását például az Afganisztáni Biztonsági Erők Alapja keretében engedélyezték – ez egy külön jogszabályban meghatározott eset).
Hogy jobban megértsük a kormányzat szándékát, nézzük meg a kongresszusnak küldött februári értesítést a libanoni ISF-nek nyújtott nemzetközi kábítószer-ellenőrzési és bűnüldözési (INCLE) pénzeszközökről. Ez a nem nyilvános értesítés, amelyet a Tablet is látott, megváltoztatta a 2015-ös pénzügyi évről a 2020-as pénzügyi évre összevont 16,5 millió dollár INCLE-alapok tartalmát, szintén a „megélhetési támogatás” érdekében. Az értesítés pontosítja, hogy ez „körülbelül havi 100 dollárt” nyújt majd a jogosult ISF-tagoknak. Történetesen január 19-én a Hezbollahhal szorosan együttműködő LAF Hírszerzési Igazgatósága utasítást adott ki a tiszteknek, hogy tájékoztassák a személyzetet arról, hogy a pénzügyi támogatás részleteit amerikai dollárban kapják.
Az adminisztráció és támogatói a Libanonhoz kötődő szószólók, agytrösztök és tanácsadók nyilván támogatják az ilyen pénzinjekciók különböző megoldásait.
Az egyik, a jelentések szerint fontolóra vett tervezet szerint havi ösztöndíjakat folyósítanának egy ENSZ által kezelt alapon keresztül, amelyek összege – figyelemre méltó egybeesés – nagyjából ugyanannyi, évi 86 millió dollár.
A határvonal elmosásával a kormányzat veszélyes precedenst teremtett, amely visszaélésekre ad alkalmat.
A „megélhetési támogatás” kifejezés ugyanis olyan programkezelőkre tartozik, mint az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, nem pedig az FMF vagy akár az INCLE, amelyek célja a katonai felszerelés és a képzés finanszírozása.
A határvonal elmosódásával a kormányzat veszélyes precedenst teremtett, amely szinte biztos, hogy mindenféle visszaélésre teremt lehetőséget.
Még figyelemre méltóbb az adminisztráció döntése, hogy ezt a globális jelentőségű precedenst éppen Libanonnal hozza létre, ahol a pénzügyi rendszer a Hezbollah pénzmosásától és pénzügyi bűncselekményeitől van átitatva, és ahol az élet szinte minden területét érinti a Hezbollah tevékenysége. A jelentések szerint 80 000 egyenruhás van a LAF-ben és mintegy 28 000 az ISF-ben.
Lehetetlen, hogy a kormányzat az amerikai adófizetők dollárjainak mindezen kedvezményezettjét és családjaikat átvilágítsa. Miután pedig nincs ellenőrzés, nem lehet tudni, hogy ezek az egyének hogyan fogják felhasználni a pénzt.
Bizonyos összegek a Hezbollah pénzváltóházain keresztül áramolhatnak majd, vagy a Hezbollah által irányított üzletekben és kiskereskedésekben költhetnek belőle, vagy egy részét a Hezbollah hitelezőinek (például az al-Qard al-Hassan Egyesületnek) nyújtott kölcsönök kifizetésére fordíthatják. Ez csak néhány lehetőség, mert az amerikai kormány egyszerűen nem tudja majd igazolni, hogy a 84 millió dollárnyi készpénzadományból egy sem jutott el a Libanonban uralkodó és a gazdaságát átható terrorcsoporthoz.
Ha a Kongresszus hagyja, hogy a rendelkezés érvényben maradjon, a Biden-kormányzat új precedense súlyosan károsítja az FMF- és INCLE-programokat is, és a terrorizmus finanszírozásában is bűnrészessé teheti az Egyesült Államokat.
