Wilhelm Adalbert Hosenfeld német tanárból lett katonatiszt, aki számos lengyel zsidónak segített megmenekülni a holokauszttól, mielőtt tragikusan életét vesztette egy szovjet börtönben.
1940-ben, amikor a német hadsereg megszállta Lengyelországot, a zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amely a németek által megszállt területek legnagyobb gettója volt. A gettó lakossága így több mint 400 000 zsidóra duzzadt.
1943 áprilisában a gettó lakói fellázadtak, amikor a nácik az utolsó megmaradt zsidók deportálására készültek. A nácik porig égették a gettót, deportálva az utolsó 42 000 lakost.
„Az egykori varsói zsidónegyed nincs többé” – jelentette egy náci tiszt Berlinbe.
A lengyelországi zsidókkal szembeni szörnyű bánásmód azonban még néhány németet is megdöbbentett – mint például Wilm Hosenfeldet. A Varsóban állomásozó német tiszt, Hosenfeld hamarosan annak szentelte magát, hogy zsidókat mentsen meg a brutális náci rezsim elől.
Az egyik ember, akit Hosenfeld megmentett, Wladyslaw Szpilman volt, a zsidó zongorista, akinek „A zongorista” című film állít emléket.
Az 1895-ben született Wilm Hosenfeld az első világháborúban a német hadseregben szolgált, majd tanár, férj és öt gyermek apja lett. 1935-ben Hosenfeld belépett a náci pártba, mivel őt is vonzotta Németország korábbi nagyságának visszaállításának ígérete.
A második világháború kitörésekor azonban Hosenfeld hamar kiábrándult a nácikból. A Wehrmacht besorozta a veteránt, és Lengyelországba küldte. Hosenfeld saját szemével látta a lengyel zsidókkal szembeni szörnyű bánásmódot Varsóban, ahol a háborús éveket töltötte.
A varsói gettó elborzasztotta Hosenfeldet.
„Ezek az állatok”
– írta Hosenfeld a naplójába.
„A zsidók szörnyű tömeges meggyilkolásával elvesztettük ezt a háborút. Örök átkot hoztunk magunkra, és örökre szégyen borít majd minket”
– folytatta a tiszt.
„Nincs jogunk a könyörületre vagy irgalomra, mindannyian részesei vagyunk a bűnösségnek. Szégyellem magam, amikor a városban járok”
– írta Hosenfeld.
Hosenfeld titokban próbálta megmenteni a lengyel zsidókat. Férfiakat vett fel dolgozni az általa felügyelt sportstadionba. Hosenfeld másoknak szabadlábra helyezési papírokat szerzett, hogy megszökhessenek a náci börtönökből.
Így vot ez 1942-ben Leon Warmmel is, aki leugrott egy Treblinkába tartó vonatról. Hosenfeld hamis papírokat és munkát adott Warmnak, és ezzel megmentette az életét.
1944-ben Hosenfeld felfedezett egy éhező férfit, aki egy lebombázott varsói épületben rejtőzött el. Wladyslaw Szpilman volt az, aki híresség volt akkoriban Lengyelországban. A zongorista és zeneszerző Chopint játszott a rádióban, amikor Németország ledobta Varsóra a háború első bombáit.
Szpilman is megszökött a vonatról, amely a családját egy koncentrációs táborba vitte. Amikor a nácik minden zsidót deportáltak a varsói gettóból, Szpilman egy elhagyatott épületben rejtőzött el.
Hosenfeld itt találta meg Szpilmant. A náci tiszt az elhagyatott kastélyban lévő zongorához vezette a zongoristát, és megkérte, hogy játsszon neki valamit. Szpilman Chopint játszott.
A tiszt többször is visszatért, élelmet és meleg kabátot hozott a zongoristának, így az életben maradhatott a háború hátralévő részében.
Szpilman megmondta a nevét a tisztnek, és a zongorista megfogadta, hogy a háború után mindent visszafizet. Hosenfeld azonban, mivel szégyellte a nácikkal való kapcsolatát, soha nem árulta el a nevét a zongoristának.
1944 végére a hadiszerencse Németország ellen fordult. Lengyelországban a szovjet hadsereg előrenyomult és 1945 januárjában elérték Varsót.
A szovjetek elfogták Wilm Hosenfeldet, a Wehrmacht más tagjaival együtt. Kémkedéssel vádolták és egy katonai börtönbe hurcolták.
1946-ban Hosenfeld egy könyörgő levelet küldött a feleségének. A levélben felsorolta azoknak a zsidóknak a nevét, akiket a háború alatt megmentett. Feleségét pedig arra kérte, hogy keresse meg Warmot és Szpilmant, remélve, hogy segítenek kiszabadítani őt.
Öt év szovjet börtön után Hosenfeld katonai bíróság elé került. A törvényszék 25 év kényszermunkára ítélte a tisztet. Az egyoldalas ítélet szerint Hosenfeld nem védekezett.
Egy 1950-ben Szpilmanhoz írt levelében nem más, mint Leon Warm fejezte ki reményét, hogy valamit tenni lehet Hosenfeld megsegítésére.
„Mindazok, akiknek Hosenfeld segített, vagy akik más módon kapcsolatban álltak vele, soha nem fogják megengedni, hogy ilyen vádakat fogalmazzanak meg ellene”
– írta Warm.
Hat hónappal Hosenfeld elítélése után Warm meglátogatta Wilm Hosenfeld feleségét is. Warm, aki egész családját elvesztette, még mindig nem tudott segíteni Hosenfeldnek kiszabadulni a szovjet börtönből.
Miközben Hosenfeld a börtönben sínylődött, Szpilman megírta „A város halála” című művét. Az emlékirat Szpilman lengyel zsidóként szerzett brutális tapasztalatait mesélte el. A könyvben Szpilman írt arról a német tisztről, aki a háború utolsó heteiben megmentette az életét. A memoárból készült később A zongorista című bestseller és Roman Polanski Oscar-díjas filmje is.
1950-ben Szpilman végre megtudta a tiszt nevét, aki segített neki, de már túl késő volt ahhoz, hogy megmentse Hosenfeldet. A tiszt 1952-ben halt meg, egy szovjet börtönbe zárva. A halál oka valószínűleg kínzás volt.
A háború alatt Wilm Hosenfeld valószínűleg 60 ember életét mentette meg, köztük sok zsidóét. De Wladyslaw Szpilman zongoraművész nélkül Hosenfeldet talán elfelejtették volna.
Emlékirataiban Szpilman elmesélte, milyen segítséget nyújtott neki Hosenfeld a háború legsötétebb napjaiban. Hosenfeld nélkül Szpilman talán éhen halt vagy megfagyott volna a felszabadulás előtti utolsó hetekben.
Élete végén Szpilman levelet írt a Jad Vasemnek, amelyben arra kérte őket, hogy ismerjék el Hosenfeldet, amelynek nyomán a Jad Vasem vizsgálatot indított. A szervezet átnézte Leon Warm leveleit és Hosenfeld saját naplóját.
2008-ban a Jad Vasem a „Világ Igaza” címet adományozta Hosenfeldnek, így egyike lett annak a kevesebb mint 500 németnek, akiket ezzel a kitüntetéssel ismertek el.
Andrzej Szpilman, Wladyslaw fia, is vett részt a szertartáson. Hosenfeldet olyan emberként jellemezte, aki „a háború kezdetétől fogva nagyon sok különböző embernek segített, származásra, vallásra vagy fajra való tekintet nélkül”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
