A Gulagon bebörtönzött csehszlovák állampolgárok sorsát bemutató fényképek és dokumentumok ezrei jelentek meg az interneten, és továbbiak várhatók — számol be a szabadeuropa.hu.
Amikor 1939 márciusában a német tankok bevonultak Prágába, a Csehszlovákiában élő ukránok, zsidók és csehek ezrei menekültek keletre, a Szovjetunió felé.
A szovjet határt átlépő mintegy nyolcezer ember cseberből vederbe esett. A szovjet hatóságok szinte valamennyi menekültet elfogták, és az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunkatáborok hálózatába, a Gulagba küldték őket. A legtöbbjüket háromtól öt évig terjedő kényszermunkára ítélték illegális határátlépésért; másoknak ennél súlyosabb, gyakran a hatóságok által kitalált vádakkal kellett szembenézniük.
Január 3-án a Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának Cseh Intézete (USTR) közzétette a szovjet titkosrendőrség aktáit ezer, többnyire ukrán nemzetiségű menekültről, akik a második világháború idején menekültek el Kelet-Csehszlovákiából, és a Gulagon kötöttek ki. A dokumentumok és fényképek egy digitalizálási projekt első mintái, amely cseh, ukrán és orosz történészek és levéltárosok több mint egy évtizedes munkájának eredménye.
A dokumentumok közzétételét a legtöbb csehszlovák fogoly 1942. január 3-i szovjet „amnesztiájának” nyolcvanadik évfordulójára időzítették. A szabadon bocsátott foglyokat azért engedték ki a táborokból, hogy dandárokat alakítsanak a Szovjetuniót lerohanó nácik ellen. A szabadon bocsátott csehszlovákok közül sokan meghaltak a harcokban.
Adam Hradilek cseh történész 2006-ban kezdett interjúkat készíteni a táborok túlélőivel, mielőtt az USTR-hez csatlakozott volna, de az oroszországi és ukrajnai titkosrendőrségi aktákhoz való hozzáférés rendkívül nehéz volt. Hradilek szerint Ukrajnában a 2014-es Majdan-forradalom után gyökeresen megváltozott a kutatáshoz való hozzáállás. Három héttel az ukrán kormányt megdöntő tömeges utcai tüntetések után Kijevbe utazott, hogy meglátogassa az SZBU (volt KGB) archívumát. Így emlékszik vissza: „Azt mondták, hogy minden nyitva áll előttünk.”
Hradilek szerint az éveken át tartó projekt legmeghatóbb pillanatait akkor élte át, amikor az egykori foglyoknak és hozzátartozóiknak bemutatta a szovjet rendőrségi aktákat, amelyeket évtizedeken át titkos archívumokban őriztek.
Hradilek a Szabad Európának elmondta, hogy míg a túlélők gyakran lelkesen lapozgatják saját aktáikat, „természetesen sokkal nehezebb ilyen dokumentumokat megosztani olyan emberek leszármazottaival, akik vagy a táborokban, vagy sok évvel később haltak meg (…) Nagyon megható pillanat számukra, hogy ilyen dokumentumokat kezelhetnek, és láthatják, min kellett keresztülmenniük az apjuknak, nagyapjuknak, nagyanyjuknak.”
Hradilek szerint a dokumentumok január 3-i közzététele azért keserédes, mert ez Mihail Rogacsov orosz történész halálának egyéves évfordulója is – a történész Covidban hunyt el. Személyesen vezette körbe Hradileket az oroszországi Komi régióban található néhány Gulag-helyszínen. Mintegy hétszáz csehszlovák állampolgár sorsáról ásott elő információkat a régióban található, külföldiek számára rendkívül nehezen hozzáférhető archívumból.
„Azt terveztük, hogy közös tanulmányt publikálunk a kutatásról – mondja Hradilek. – Sajnos nem élt elég ideig ahhoz, hogy megtehessük.”
A Gulagra internált csehszlovák állampolgárokról rendelkezésre álló összesen több ezer mappát várhatóan az év végéig publikálják online.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
