Történészek szkeptikusan nyilatkoztak arról a könyvről, amely egy zsidó közjegyzőt nevez meg fő gyanúsítottként Anne Frank és családja náciknak való elárulásáért — írja a The Guardian.
Amint a Neokohn is megírta, Rosemary Sullivan „The Betrayal of Anne Frank” (Anne Frank elárulása) című, Vince Pankoke nyugalmazott FBI-nyomozó által összegyűjtött kutatásokon alapuló könyvét kedden jelentette meg nagy hírveréssel a HarperCollins kiadó.
A CBS 60 Minutes vasárnap esti műsora kiemelte a könyv előzetes megállapításait, amelyekről a média széles körben beszámolt.
Egyes kutatók azonban kétségbe vonják azt a feltételezést, hogy az 1950-ben torokrákban elhunyt Arnold van den Bergh vezette volna el a rendőrséget 1944. augusztus 4-én a Frank család rejtekhelyére, az amszterdami Jordaan negyedben, egy csatorna-parti raktárépület tetőterébe.
A könyv azt állította, hogy az amszterdami zsidó tanács tagjaként – egy olyan közigazgatási szerv, amelynek létrehozására a német hatóságok kényszerítették a zsidókat – van den Berghnek hozzáférése lehetett azokhoz a helyekhez, ahol zsidó emberek rejtőzködtek.
David Barnouw, a 2003-ban megjelent Who Betrayed Anne Frank? című könyv holland szerzője azonban azt mondta, hogy nem győzte meg ez az új elmélet. Szerinte
„a kutatók joggal adnak hangot fenntartásaiknak. Azonban túlságosan határozottan meg vannak győződve annak a szegény jegyzőnek a bűnösségéről. Még az is kétséges, hogy egyáltalán hozzáférhetett-e a zsidó rejtekhelyek listájához. A Zsidó Tanács szerintem túlságosan is törvénytisztelő volt ahhoz, hogy ilyen listát készítsen”.
A könyv, amely egy hatéves nyomozás eredménye, azt sugallja, hogy van den Bergh, — aki közjegyzőként olyan prominens nácikkal kollaborált műkincsek kényszerértékesítésében, mint maga Hermann Göring –, a saját életét fenyegető kockázat miatt kénytelen volt a rejtekhelyek címeit egyfajta életbiztosításként használni a családja számára. Sem őt, sem a lányát nem deportálták a náci táborokba.
A nyomozók elmondták, hogy találtak utalásokat arra, hogy a zsidó tanács címeket őriz. További kulcsfontosságú bizonyítéknak jelöltek meg egy névtelen üzenetét, amelyet a háború után Anne apjának, Otto Franknak, a közvetlen család egyetlen túlélőjének kézbesítettek.
A feljegyzés szerint van den Bergh olyan címeket adott ki a náciknak, amelyeken Otto, Anne, az anyja, Edith, a húga, Margot, Hermann, Auguste és Peter van Pels, valamint Fritz Pfeffer megpróbálták elkerülni az elfogást. Frankék két évig bujkáltak Amszterdam Jordaan negyedében egy rejtett melléképületben, mielőtt letartóztatták volna őket.
Ronald Leopold, az Anne Frank Ház igazgatója elismerően nyilatkozott a vizsgálatról, de azt is tanácsolta, hogy ne tekintsék véglegesnek az eredményeket.
„Nagyra értékelem a csapat lenyűgöző munkáját, a kutatást gondosan végezték. Sok új információt találtak, elegendő okot arra, hogy van den Bergh jegyző nyomába eredjünk”
— méltatta a csapat munkáját.
„A legkülönlegesebb lelet a feljegyzés másolata. De azért még sok darab hiányzik a kirakósból. A listákról, amelyek a zsidó tanácsnál lehettek, a feljegyzésről és magáról a közjegyzőről. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket meg kell vizsgálni, hogy megerősíthessük ennek az elméletnek a hitelességét”
— tette hozzá.
Egy sor vizsgálat ellenére – köztük a holland rendőrség két vizsgálata –
továbbra is megoldatlan a rejtély, hogy ki vezette a nácikat a melléképülethez.
Az 1980-ban elhunyt Otto Frankról úgy tartották, hogy erős gyanúja volt az illető személy kilétéről, de ezt soha nem árulta el a nyilvánosság előtt.
A család letartóztatása után Anne-t a westerborki tranzittáborba, majd az auschwitzi koncentrációs táborba szállították, végül Bergen-Belsenbe került, ahol 1945 februárjában, 15 évesen, valószínűleg tífuszban meghalt. Közzétett naplója az 1942-es bujkálástól az 1944. augusztus 1-jei utolsó bejegyzéséig tartó időszakot öleli fel.
A De Volkskrant című holland lapban Hanco Jürgens, az amszterdami Németországi Intézet tudományos munkatársa így fogalmazott:
„Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a letartóztatás véletlen műve volt. Hiszen öt hónappal korábban két alkalmazottat is így tartóztattak le kupon üzérkedés miatt.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy
„ezért éppúgy lehetett egy rutin razzia is, amely a rejtekhely felfedezéséhez vezetett. Erre utal az is, hogy a bujkálóknak sokáig kellett várniuk a letartóztatási autóra. De ez az elmélet is feltételezéseken alapul”.
