Az izraeli politikai közéletet Benjamin Netanjahu volt kormányfő esetleges vádalkuja foglalkoztatja, ugyanis az átrajzolhatja a jelenlegi politikai felállást. Amennyiben Netanjahu elfogadja az ellene korrupciós vádak megúszását jelentő alkut, úgy 7 évre eltiltják minden közéleti funkciótól és új vezetőt kell válasszon a Likud párt. Ha ez így lenne, az megnyitná a lehetőségét azon pártok jelenlegi kormánykoalícióból való kilépésének, amelyeket csak Netanjahu iránit ellenszenvük „kényszerített” az ideológiailag tőlük távol álló szövetségbe.
Az átrendeződést a hírek szerint Naftali Bennett kormányfő, a Jáminá jobboldali párt vezetője sem nézi tétlenül és egyre keresi azon pártok kegyeit, amelyek még nem tagjai kormányának, és akikkel pótolható volna a kilépő pártok által szükséges mandátumszám.
Ilyen párt nem sok van. A harédi pártok, a Likud és egyébként Netanjahu szövetségesei sebtiben kijelentették, hogy nincs az a forgatókönyv, mely alapján csatlakoznának a Bennett és a balközép Jes Átid pártelnök, Jair Lapid-fémjelezte szövetséghez, mely teljesen érthető reakció, miután a mostani kormány jelentős átrendezéseket kezdett a harédi világot komolyan foglalkoztató kérdésekben.
A Főrabbinátus kósersággal kapcsolatos monopóliumának eltörlése és a zsidóságba történő betérések kiterjesztése a reform közösségek irányába olyan kérdések, melyek vörös vonalat jelentenek a harédi pártok szavazóinál. De nem sokkal szimpatikusabb a Siratófal status quojának feladása és egy koedukált imahely létrehozásának terve vagy a kötelező sorkatonai szolgálat helyzetének megváltoztatása sem.
Aki nem velünk, az ellenünk
Bennett tudja, hogy ha Netanjahu kényszerűségből kiszáll a politikából, olyan pártok tudnának régi-új szövetségest találni egy vezetés alatti Likuddal, mint a Benny Ganz vezette Kék-Fehérek vagy az orosz szavazókat tömörítő, Avigdor Liberman vezette Zsidó Otthon párt.
Ezek ugyanis alapvetően jobboldali pártok, akik korábban már részt vettek koalíciós kormányban a Likuddal, de Netanjahu ravaszságát rendre alákalibrálva mindig megégették magukat az izraeli politikai vitathatatlanul legdörzsöltebb szereplőjével.
Bennett Jáminá pártja sincs biztonságban. Amennyiben saját pártjának egyik vagy másik képviselője úgy dönt, hogy elhagyja az ideológiailag idegen jelenlegi kormányt és más párt színeiben folytatja knesszetbeli tevékenységét, máris reccsen az ingatag Bennett-Lapid koalíció, melynek biztonságát jelenleg egy fős többség és a Ráám arab párt jelenti.
Éppen e párt jelenléte a legkeserűbb pirula az alapvetően jobboldali, vallásos és cionista Jáminá párt képviselői számára amellett, hogy a párt második embere, Ajelet Shaked is időzített bomba lehet a Bennett-féle kormányban.
Shaked számtalanszor tett ugyanis arra utaló kijelentéseket, hogy távolodna a Bennett-féle vonaltól, a kormány megalakulása előtt még koalíciós jelenléte is kérdőjeles volt.
A nagy Bennett-terv
Bennett nem vár tehát ölbe tett kézzel, ravasz tervet eszelt ki, ellentámadásba lendül:
megpróbálná átfazonírozni a parlamentbe jutási küszöböt. Egy törvényjavaslat elfogadtatása után ugyanis elérhetné, hogy a jelenleg négy képviselőből álló kisebb parlamenti csoportok is alakíthassanak frakciót (jelenleg minimum öt képviselő szükség egy parlamenti frakcióhoz), melyet az eddigi szabályozás azzal a megfontolással akadályozott, hogy a pártokból „kiugró” szakadárokat szankcionálja, akik nincsenek elegen, hogy párjaikból kilépve saját tömböt alakíthassanak.
Bennett terve szerint, legalábbis a híresztelések alapján, lehetőség nyílna Likud-párti képviselőknek elhagyniuk pártjukat és csatlakozni a kormányhoz, ezzel megszűnne a Ráám arab párt „a mérleg nyelve státusza”, hiába igyekezik különféle gesztusokkal bizonyítani a Manszúr Abbász vezetette politikai szervezet, hogy lojális a zsidó állammal, és ezzel édesgetni a velük kevéssé szimpatizáló Likudosokat.
Netanjahu dilemmája
Az izraeli politikai sakkjátszma következő nagy lépése ismét a miniszterelnöki pozíciót leghosszabb ideig betöltő Netanjahu kezében van. Tudja ezt jól, ezért is utasította ügyvédjeit, hogy folytassák a vádalku tárgyalásokat Avicháj Mandelblit főügyésszel annak ellenére, hogy a miniszterelnököt a háttérből ügyesen irányító felesége, Szárá Netanjahu a hírek szerint nem preferálja a vádalku megkötését.
Ha sikerül megállapodást kötni és annak ára tényleg az lesz, hogy Netanjahu hét évig háttérbe kell vonuljon – Mandelblit hajthatatlannak tűnik ebben a kérdésben – akkor a Likud, immár új vezetővel az élén gyorsan megállapodhat a mostani kormány jobboldali pártjaival és választások nélkül alakulhat új kormány Izraelben.
Persze van még egy lehetőség arra az esetre, ha Bennett terve nem sikerülne ám Netanjahu viszont lelépne, ez pedig a Likud szétszakadása, ha nem tud olyan vezetőt találni, aki mindenki kényes ízlésének megfelel.
