Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija az M1 „Ma Este” című műsorában beszélt a budapesti gettó felszabadulásának 77. évfordulójáról.
1945. január 18-án 77 évvel ezelőtt szabadult fel a pesti gettó. A “nagy” gettóban 70 ezer, a “nemzetköziben” 30-35 ezer ember élte túl az ostromot és a nyilasok rémuralmát. A héten az EMIH megemlékezés sorozatot tart az évforduló alkalmából.
Köves Slomó rabbi az M1 riporterének a kérdésére, hogy hogyan kell emlékezni az eseményre azt mondta, hogy még mindig nagyon fontos az „élő emlékezet:
„Addig, amíg vannak még élő emlékezők azt gondolom, hogy a legfontosabb vagy a legerősebb emlékezés az az élő emlékezés, ami azt jelenti, hogy azoktól az emberektől meghallgatni az emlékeiket, a visszaemlékezéseiket, akik még velünk vannak, akik élnek, akik személyesen tapasztalták meg azt a gyűlöletet, ami sok millió embernek ártatlan embernek a halálát okozta”
– mondta a rabbi.
Köves Slomó elmondta, hogy az EMIH az idei évfordulóra 77 személyes visszaemlékezéssel készül, amelyeket, az emlekezes77.hu oldalon fognak bemutatni.
A rabbi röviden beszélt a gettó történetéről és a budapesti zsidóság sorsáról.
„A budapesti gettót 1944 novemberében hozták létre a Szálasi kormány idején. Ebben az időpontban a vidéki zsidóság gyakorlatilag már teljes kiirtásra, elpusztításra került, egy nagyon rövid idő alatt a német megszállás után 52 nap alatt 437 ezer embert deportáltak a haláltáborokba elsősorban Auschwitzba, naponta 10 ezer ember körülbelül az, akit haláltáborokba vittek, férfiakat, nőket, gyerekeket, időseket. A budapesti zsidók deportálására is készültek előkészületek, de aztán a deportálások júliusban le lettek állítva. Aztán a Szálasi hatalomátvétel után újra előkészületeket tettek a budapesti zsidóság kiirtására is, és így jött létre a budapesti gettó novemberben, és gyakorlatilag abban a pár hónapban, egészen január 18-19-ig, amíg a felszabadulás el nem jött. Ebben a pár hónapban ez a körülbelül 70 ezer ember, aki a gettóban, illetve az úgynevezett védett házakban volt összezsúfolva a halálát várta, elsősorban asszonyok és gyerekek”.
„Az, hogy végül is ez a 70-80 ezer ember megmenekült, ez adja annak a folytatólagos zsidó közösségi létnek a lehetőségét, hogy ma például én is itt beszélgethetek lenne, az én nagyszüleim is gettóban, illetve védett házakban élték túl a második világháborút, úgyhogy ez az emlékezés nemcsak a mártírokra és az áldozatokra való emlékezés, hanem egyben azokra a hősökre is, akik tettek azért, hogy ezek az emberek életben maradjanak, illetve annak az ünnepe, hogy mégiscsak egy pár tízezer ember túlélte ezeket a szörnyűségeket”
-mondta a rabbi.
Köves Slomó elmondta, hogy a Duna-parti „cipők” emlékműnél fognak megemlékezni január 17-én esre hatkor, majd a Zsilipben a rabbi Szinetár Miklóssal fog beszélgetni. A rabbi a művésszel készült interjúból a műsorban megosztott egy részletet.
„Azt meséli, (Szinetár Miklós) hogy amikor a Vörösmarty utcában bujkáltak, akkor egyszer csak egy hatalmas robbanást hallott, és a mellettük levő ház le lett bombázva. És akkor arra gondolt úgy 12 évesen, hogy „te jó Isten, három hónappal ezelőtt én még arra gondoltam, azon izgultam, hogy latinból milyen jegyre fogok kapni!” Ugye ez azért egy fontos történet, mert azt mutatja meg nekünk, hogy tulajdonképpen az a világ, amiben ma élünk, az egy jó világ. Mennyire fontos, hogy őrizzük ezt a jó világot, mennyire fontos, hogy ezt a világot értékeljük és érezzük azt, hogy a cselekedeteinknek annak, hogy milyen világot alakítunk és őrzünk magunk mellett, annak igenis van tétje”
-mondta Köves Slomó.
A rabbi elmondta, hogy a Szinetár Miklóssal készült interjú része egy nagyobb projektnek, ahol az élő emlékezet jegyében megörökítették Surányi András dokumentumfilm rendező vezetésével közel 200 életút interjút, amelyekben magyar zsidó holokauszt túlélők mondják el a történetüket. Az interjúk része a Sorsok Háza projektnek. Köves Slomó elmondta, hogy a túlélők mellett olyan emberekkel is sikerült interjúkat készíteni, akik zsidókat mentettek.
„Ezeknek az életinterjúknak a megörökítése, feldolgozása, megmutatása, azt gondolom, egy olyan feladat, amivel megpróbáljuk közel hozni ezeket az emlékeket és emberközelivé tenni őket”
-zárta Köves Slomó rabbi.
A riportot itt tekintheti meg.
