Az elmúlt hétvégén, illetve hétfőn mindkét alkalommal százezrek tüntettek, illetve sétáltak a német városokban, sőt, immár falvakban is a kormány járványügyi politikája ellen. Szombaton Hamburgban, Frankfurtban, Düsseldorfban, Magdeburgban és szinte minden nagyobb, sőt kisebb városban is békés tüntetésekre és felvonulásokra került sor, még a tradicionálisan baloldali Freiburgban is több mint ötezren tüntettek a szabadságjogok példátlan korlátozása, illetve megszüntetése ellen.
A tüntetések több hete folynak, a tüntetők száma hétről hétre növekedett, miután a kormány járványügyi határozatai egyre jobban bekorlátozták a mindennapi és a gazdasági életet, és egyúttal egyre irracionálisabbak, megalapozatlanabbak és önkényesebbek lettek.
A járvány már hetek óta visszavonulóban van. A német vöröskereszt információi szerint a múlt héten százezer tesztelt közül 407 bizonyult fertőzöttnek, a 83 milliós lakosságon belül 330 000 volt a friss megbetegedettek száma. Ezek a számok azonban csak azt mutatják, hogy a teszteltek között hány esetben mutattak ki fertőzést. Hogy ezek az emberek valóban betegek voltak-e, azt nem tudjuk, mivel sok fertőzött csak enyhén betegszik meg, sokan pedig egyáltalán nem. Hetek óta értesülünk arról, hogy a Bundesliga klubjaiban makkegészséges sportolókat zárnak karanténba, mert fertőzöttként tesztelték őket.
Az új omikron variáns amúgy is enyhébb szimptómákkal jár. A fertőzöttek 3,3 százaléka került az elmúlt héten kórházba, az intenzív osztályok kihasználtsága nem haladta meg a 20 százalékot. Vagyis a több ízben megjósolt kórházi vészhelyzet nem állt be, és nem is fenyeget.
Ennek ellenére a kormány nem azon van, hogy a társadalom mielőbb visszatérhessen normális működéséhez. Pont ellenkezőleg, megalapozatlan és gyakran hazug állításokkal igyekszik továbbra is rendkívüli állapotot előidézni, illetve annak látszatát kelteni. Különösen a normális helyzetben is rendszeresen őrjöngő, enyhén szólva különc egészségügyi miniszter Karl Lauterbach, aki naponta fellép az állami TV összes csatornáján, követeli az újabb totális lezárást és az általános oltási kötelezettség bevezetését.
Az adatbázis azonban semmiképpen sem indokolja az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Horst Seehofer bajor miniszterelnök – aki, mint emlékezetes, nemrég még kancellár akart lenni – tudatosan hamis adatokat terjesztett. Több alkalommal állította, hogy a beoltatlanok tízszer gyakrabban fertőzödnének meg, mint a beoltottak. Időközben kiderült, hogy az ismeretlen oltási státuszos betegeket a beoltatlanok közé sorolta, és így sikerült ezt az eredményt kihoznia. E trükk nélkül a beoltott és oltatlan betegek száma gyakorlatilag azonos lett volna. Hasonló trükkökkel dolgoztak Hamburgban és Szászországban is.
Időközben tudjuk, hogy a beoltottak ugyanúgy fertőzőek lehetnek mint az oltatlanok, és hogy az oltások maximálisan három hónapig jelentenek igazi védettséget, azután mindig újabb és újabb oltásokra lenne szükség, ismeretlen következményekkel. Holott ezek a tények köztudottak, a hisztérikus egészségügyi miniszter és az őt szolgaian követő rendszerhű média hajtóvadászatot hirdetett meg a beoltatlanok ellen, amelyben sajnos a német társadalom egy jó része is szívesen vesz részt.
Eddig a lakosság 73 százaléka, 60,7 millió polgár vette fel az első és a második oltást, vagyis 20 millióan kezdettől fogva nem voltak hajlandóak beoltatni magukat.
Különböző indíttatásokból cselekedtek így, de okaik teljesen mellékesek, mivel a testi sértetlenséghez való jog az összes emberi jog közül a legelemibb.
A harmadik oltás szükségessé válása óta azonban az oltást megtagadók száma rohamosan növekedni kezdett. A lakosságnak csupán a 41 százaléka, 31 millió polgár kapta meg a harmadik oltást, és ez a szám az állami propaganda és a látványos megtorló intézkedések ellenére alig emelkedik. Időközben egyre több kétszer beoltott esik vissza az oltatlan kategóriába, miután a kormány úgy döntött, hogy kilenc hónap után elvesztik a beoltott státuszt. Az addig olyan privilégiumokat jelentett, mint a kocsmák és vendéglők, sportesemények és fitneszstúdiók szabad látogathatóságát (természetesen maszkkal).
Az oltási kedv akkor kezdett el igazán tünedezni, amikor kiderült, hogy a beoltottak is megbetegedhetnek, mivel a védettség hamar csökken, és hogy ugyanolyan fertőzőek lehetnek mint az oltatlanok. Brémában például 100 százalékos az oltottság, de nemzeti szinten ott a legmagasabb a fertőzöttek száma – ezt a jelenséget eddig egyetlen kormányképviselőnek sem sikerült megmagyaráznia. Immár a többség számára elfogadhatatlan, hogy háromhavonta beoltassa magát. Közben pedig egyre több megalapozott hír terjed az oltások hosszú távon káros, sőt veszélyes következményeiről.
A kormány járványügyi intézkedéseinek időközben bűntető jellegük van. Akinek nincsen érvényes oltási igazolványa, az csak egy 24 óránál nem régebbi hivatalos tesztigazolvánnyal mehet boltokba, áruházakba, kocsmákba, vendéglőkbe, szállodákba vagy akár csak templomba. Kivételt képeznek az élelmiszerboltok. De nem utazhatnak buszon vagy vonaton, családtagjaikon kívül maximum 10 emberrel találkozhatnak.
Franziska Giffey, Berlin szociáldemokrata kormányzó főpolgármestere (akitől nemrégiben megvonták a doktori címet, mivel kiderült, hogy disszertációját lemásolta és hamisította) az állami TV-ben véletlenül kikotyogta a szankciók mögött rejlő igazságot: „Az intézkedések jelzés értékűek, ösztönző hatásúak”, mondotta. Vagyis nem egészségügyi szükségszerűségből vannak érvényben, hanem azért, hogy kényszert gyakoroljanak. Ennek az őrületnek a gazdasági következményeiről, az örökre eltűnő üzletekről, gasztronómiáról, szállodákról, az emberek mindennapjára gyakorolt katasztrofális kihatásairól szó sem esik.
A rendszerhű médiából – a médiafelületek 90 százaléka – reggeltől estig ömlik a propaganda, az oltatlanok elleni uszítás. Állítólag ők lennének az oka annak, hogy a bölcs kormánynak még mindig nem sikerült a vírust „felszámolni”. Viszont hallgatnak az oltások rövid hatékonyságáról, és eddig még azt sem tudtuk meg, hogy mégis hány oltási fordulóra számíthatunk. Eddig minden kijelentésről rövid időn belül kiderült, hogy hamis: Két oltás után minden rendben lesz, na csak még egy harmadik kell, nem lesz általános oltási kötelezettség, nem lesz totális lezárás. Mindebből semmi sem bizonyult igaznak, de sohasem helyesbítettek. Továbbra sem létezik egy megbízható adatbázis, vagy azért, mert az intézmények tehetetlenek, vagy azért – és ez a valószínűbb –, mert az adatok ellentmondanának a drákói rendelkezéseknek.
A legtöbb polgár a meghirdetett általános oltási kötelezettség miatt ment ki az utcára. A tiltakozók érzik, hogy az oltási kötelezettség a társadalom teljes ellenőrzésével lenne egyenlő. Az oltási kötelezettség ezen felül ellentmond a német alaptörvény második törvénycikkének, amely a „testi sérthetetlenséget” garantálja. Miután egyetlen vakcina engedélyeztetése sem ment át a normális körülmények között érvényes folyamatokon és mindegyiknek csak kísérleti státusza van, ezért alkalmazásuk orvosi kísérletnek számít.
Nemzetközi egyezmények, amelyek a nemzeti szocializmus szörnyűséges tapasztalatai alapján jöttek létre, tiltanak minden olyan kísérletet, amelyben a kísérleti alany nem szabad akaratából vesz részt. És hogyan lehetne a kötelezettséget kikényszeríteni? Politikusok már pénzbüntetésekről, a jogosítvány elvonásáról, a munkahelyről való elbocsátásról, a nyugdíjfolyósítás beszüntetéséről, és végső esetben a kényszerítő elzárásról ábrándoznak. A legtöbb tüntető polgár nem a tüntetős fajtához tartozik, talán most vett részt életében először nyilvános megmozduláson. De a fenyegetések szörnyűsége, a jogállamiság szinte teljes eltörlésének veszélye készteti arra, hogy tüntetéseken részt vegyen.
A kormány és a rendszermédia egyetlen válasza a tüntetésekre: feddhetetlen polgárok elleni példátlan vádaskodás, holott a német alaptörvény tartalmazza a gyülekezési szabadság garanciáját. A tüntetőket nácinak, államellenségnek titulálják és a szélsőjobb elleni harcra szítanak. Türingia szociáldemokrata belügyminisztere Georg Maier szerint „az oltások ellenségei összeesküvés-elméleteket terjesztenek, sokan közöttük radikális jobboldaliak …
Biztonsági szerveink információi szerint a legtöbb felvonulást neonácik tervezik és szervezik.” Állításának igazolására a miniszter egyetlen tényt sem tudott felhozni.
Nancy Faeser, szövetségi belügyminiszter, be akarja tiltatni Észak-Korea, Oroszország és Kína példáját követve a Telegram közösségi oldalt, mivel ott „gyűlöletet terjesztenek és uszítanak”, vagyis mert ott szerveződnek a tüntetők. A lipcsei közigazgatósági bíróság elnöke levélben hívta fel a kedves kollégák figyelmét, hogy ítéleteikben „a törvény teljes szigorát” érvényesítsék a tüntetőkkel szemben. Zöld ifjú politikusok pedig felszólították a rendőrséget, hogy bátrabban használják ellenük a gumibotot és a harci gázt. Celebek és félcelebek harsogják az állami propagandát és igyekszenek az oltatlanok elleni gyűlöletet szítani. A közepes képességű énekes Björn Cassapietra tweetje csak egy példa a sok közül: „Boldogan várom azt a napot”, írja az oltatlanok címére, „amelyiken bilincsben hurcolnak el a lakásodból a háziorvosodhoz, hogy beoltson. Takarodj el Németországból, te náci!”
Közben állami szervek megpróbálnak ellentüntetéseket szervezni, mint például január 14. Frankfurtban az Opera téren, ahol a már rég jelentéktelenné vált szakszervezeti szövetség, egy „színességet” képviselő NGO és más hasonló adópénzből kitartott szervezetek „Tartást bizonyítani!” címszó alatt kívánják kormányhűségüket demonstrálni.
A járvány elleni harc ürügyén a demokratikus alapjogok példátlan leépítésének vagyunk tanúi Németországban. A központi és a szövetségi állami kormányok a személyes sértetlenség garanciáját, a gyülekezési és tüntetési szabadságot, a szólás- és véleményszabadságot egyre szűkebb korlátok közé szorítják. Az állami szervek a vészhelyzetet nyilvánvalóan állandósítani kívánják, hogy azt mihamarabb a klíma-vészhelyzetbe vezethessék át. A vírus csak ürügy a klímadiktatúra eszköztárának kikísérletezésére és a népnek a diktatórikus intézkedésekhez való hozzászoktatására. Ezekre szükség is lesz, ha a kormány nekiáll Robert Habeck gazdasági és energiapolitikai miniszter legutóbb közzétett terveinek megvalósításához. De erről majd legközelebb.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.