A mai napig szinte minden számítógép, az asztali számítógépektől az okostelefonokig, Neumann tervén alapul – írja az Specator World magazin a Lipótvárosban született feltalálóról írt portréjában.
Neumann János páratlan zseni volt, a huszadik század egyik legnagyobb matematikusa, aki segített megteremteni a világot amelyben élünk. Ő alkotta meg a modern számítógép tervrajzát, és ő indította el a mesterséges intelligencia kezdeteit. Dolgozott az atombombán és vezette azt a csapatot, amely az első számítógépes időjárás-előrejelzést készítette. Az 1950-es évek közepén felvetette, hogy a Föld felmelegedése az emberek szén- és olajtüzelésének következménye, és figyelmeztetett, hogy a „kiterjedt emberi beavatkozás” pusztítást okozhat a világ éghajlatában – írja a Spectator World cikke, egyenesen azt állítva, hogy Neumann valójában zseniálisabb volt, mint Albert Einstein.
Einsteinhez hasonlóan Neumann is csodagyerek volt. Einstein tizenkét évesen tanította meg magát algebrára, de Neumann már hatévesen két nyolcjegyű számot tudott fejben összeszorozni és ógörögül társalgott. Elfogyasztott egy negyvenöt kötetes világtörténelmet, és évtizedekkel később egész fejezeteket tudott szó szerint visszamondani. „Mit számolsz?” – kérdezte egyszer az édesanyjától, amikor észrevette, hogy az üresen bámul a semmibe. Nyolcéves korára már tisztában volt a számtannal, és legrégebbi barátja Wígner Jenő emlékszik arra, hogy a tizenegy éves Jancsi vasárnapi séták alkalmával korrepetálta őt a halmazelmélet finomságaira. Wígner, aki később a fizikai Nobel-díjon osztozott, azt állította, hogy Neumann többet tanított neki a matematikáról, mint bárki más.
János terveit (és ezzel együtt a modern világot) majdnem kisiklatta apja, Max, a jogászból lett befektetési bankár. „A matematika – állította – nem hoz pénzt”. A vegyipar éppen fénykorát élte, így kompromisszum született: a fiú a berlini egyetemen kémiai tanulmányokat folytathatott, és közben a budapesti egyetemen matematikából is doktorált.
A matematika végül is pénzt hozott von Neumann számára. Az 1950-es évek elején, amikor gyakorlatilag mindenki kíváncsi volt a véleményére, évi 10 000 dolláros (ma közel 200 000 dolláros) fizetést kapott a princetoni Institute for Advanced Study-tól, ugyanennyit az IBM-től, és tanácsadóként dolgozott az amerikai hadseregnek, haditengerészetnek és légierőnek is.
Miután befejezte doktori tanulmányait, Neumann Göttingenbe, az akkori matematikai Mekkába költözött. Ott volt egy másik csodagyerek is, Werner Heisenberg, aki éppen az atomról szóló, „kvantummechanikának” nevezett, zavarba ejtően új tudomány alapjait fektette le. Neumann hamarosan bekapcsolódott ebbe, és a kvantumelmélet korlátairól és lehetőségeiről szóló viták egy része még ma is az ő éles szemű elemzésében gyökerezik.
Neumann részt vett az amerikai katonai kutatásban. Az ő szakterülete a bombák pusztító erejének maximalizálására irányuló kifinomult matematika volt – szó szerint az, hogy hogyan lehet a hadsereg számára a lehető legtöbbet kihozni a pénzből.
Robert Oppenheimer fizikus könyörgött neki, hogy csatlakozzon az amerikai atombomba-projekthez. „Olyan helyzetben vagyunk” – írta – „amit csak úgy lehet leírni, hogy kétségbeesetten szükségünk van a segítségedre”.
Miközben az Egyesült Államokban a bombák szimulálásához szükséges számítási erőforrások után kutatott, a Pennsylvaniai Egyetem Moore School of Electrical Engineering tanszékén az ENIAC-ra, egy szobányi gépre bukkant, amely hamarosan a világ első teljesen elektronikus digitális számítógépe lett. Az ENIAC egyetlen célja a tüzérség röppályáinak kiszámítása volt. Neumann, aki a legkorábban értette meg a számítógépekben rejlő valódi lehetőségeket, egy rugalmasabb gépet akart építeni, és az 1945-ös First Draft of a Report on the EDVAC című munkájában le is írta azt. Majdnem minden mai napig épített számítógép, a számítógépektől az okostelefonokig, az ő tervén alapul. Amikor az IBM nyolc évvel később bemutatta első kereskedelmi számítógépét, a 701-est, az egy másolata volt annak, amit korábban von Neumann csapata épített.
Neumann 1955-ben csontrák miatt kerekesszékbe kényszerült. Az önreprodukáló automatákról szóló elmélete, amely először mutatta meg, hogy a gépek elvileg képesek növekedni, sokszorozódni, sőt fejlődni, valamint a számítógépeket és az agyat összehasonlító, befejezetlen halálos ágyon tartott előadásai hidat képeztek az idegtudomány és a számítástechnika között, és elindították a mesterséges intelligencia új területét.
Neumann János 1957. február 8-án, mindössze ötvenhárom évesen halt meg.
