Az Economist egy nemrégiben közzétett kimutatása szerint, Tel-Aviv lett a világ legdrágább városa. Drágaságával olyan metropoliszokat utasít maga mögé, mint Párizs, London vagy New York — írja a zsido.com.
A megélhetési és lakhatási költségek folyamatos emelkedése miatt nemcsak a szegények, de a középosztálybeliek is kiszorulnak a városból és ez a folyamat tovább mélyítheti a zsidó állam gazdasági központja és a periféria közötti szakadékot – elemzi a helyzetet a Davar.
„Sajnálatos módon egy reggel arra ébredtünk, hogy valójában egy aranybánya tetején élünk”
– mondja cinikusan Leváná Rácábi, a közelmúltban a rendőrség által kiürített, alacsony jövedelmű és elsősorban észak-afrikai és közel-keleti származású zsidók által lakott Givát Ámál városnegyed egykori lakója. Az évtizedekig tartó jogi huzavona után elkezdték a lerobbant, alacsony épületek ledózerolását, hogy lakótornyokból álló luxus lakóparkot építsenek a helyére. A lakók ugyan kaptak kártérítést, ám az időközben a világ legdrágább városává avatott Tel-Avivban az összeg semmire sem lesz elég.
| Az Economist évente kétszer készíti el a megélhetési költségek változását figyelő tanulmányát, mely a világ 173 nagyvárosában hasonlítja össze a szolgáltatások és az árucikkek árszínvonalát. A felmérést eleinte multnacionális nagyvállalatok számára végezték el, melyek arra voltak kíváncsiak, hogy melyik városban mennyibe kerül munkavállalókat alkalmazni, de mára ez a lista tölti be a legismertebb globális megélhetési index szerepét. |
Tel-Aviv első helyéhez hozzájárult a sékel kitartó erősödése, de ettől függetlenül is rendkívül költséges a városban élni. A jelenség nem új keletű, hiszen nem igazán van jelentősége, hogy egy, a lista tetején álló település éppen melyik helyet foglalja el. Az első héber város lassan már csak a leggazdagabbak számára lesz elérhető.
„A betegellátással foglalkozók számára nagy kihívást jelent Tel-Avivban vagy annak környékén élni. Az amerikai Szilikon-völgyhöz hasonló a helyzet, ahol a szolgáltatóiparban dolgozók már nem engedhetik meg maguknak, hogy lakást béreljenek. Ebben az ágazatban 6500 sékel (650 000 Ft) a bruttó átlagbér, amiből csak a város legolcsóbb, számos problémától sújtott délkeleti negyedeiben bérelhetnek maguknak lakást és még azt is nehéz megfizetniük.
Egy átlagos, kétszobás lakásért ugyanis elkérnek havi 4000 sékelt (400 000 Ft)”
– mondta Efrájim Málkin, a Pénzügyminisztérium bér- és munkaügyi főosztályvezető-helyettese.
„A város tele van az információtechnológiában dolgozó, rendkívül magas keresetű emberrel és sok gazdag izraeli és külföldi is Tel-Avivban vásárol magának ingatlant, tehát a folyamatnak nem lehet megálljt parancsolni” – véli Bárák Rosen, a Canada-Israel nevű, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó társaság vezérigazgatója.
„Mindenkinek azt javaslom, hogy csak vásároljon lakást Tel-Avivban, mert jövőre már tíz százalékkal többet fog érni”
– tette hozzá.
Az ingatlanárak valóban egyre csak emelkednek Izraelben és Tel-Avivban is. A városban az elmúlt fél évben 6-8 százalékkal lettek drágábban a lakások. A szakértők ezt a high-tech ágazatban és a bankszektorban dolgozók növekvő jövedelmével magyarázzák. Ha valaki lakást venne, jelenleg egy négyszobás lakásért átlagosan 4.28 millió sékelt (428 millió Ft) kell letenni az asztalra, ami a duplája a jeruzsálemi árszínvonalnak. Jeruzsálem egyébként az ország második legdrágább városa.
Tel-Aviv központi részén a lakásbérlés sem olcsó mulatság. Egy 2-3 szobás lakásért havonta 8500 sékelt (850 ezer Ft) kérnek. A városban élők 53 százaléka mégis a bérlés mellett dönt, miközben az országos átlag e tekintetben 28%. A kínálatot persze elsősorban a (fizetőképes) kereslet határozza meg. Mivel a high-tech cégeknél dolgozók 45 százalékának havi bére 17000 és 28000 sékel (1.7 – 2.8 millió Ft) között van, számukra nem jelent gondot a magas árszínvonal. Az oktatásban és egészségügyben dolgozók azonban egyre nehezebben boldogulnak és feltehetően hamarosan teljesen kiszorulnak a városból. Ez azt jelenti, hogy a középosztály, az izraeli gazdaság motorja, kénytelen lesz lemondani arról, hogy az első héber városban éljen. Ehelyett minden nap kétszer végig kell verekedniük magukat a véget nem érő torlódásokon, miközben a munkahelyük és az otthonuk között ingáznak.
Az Economist elemzője érdekes megállapítást tett a kialakult helyzet kapcsán: Tel-Aviv a politikai cionizmus egyik alapművéből, a Herzl Tivadar által írt Ősújországból kölcsönözte nevét. Herzl 1902-ben a zsidó nép otthonaként képzelte el Izraelt és benne a tengerpartra épült új héber várost. Ehhez képest
mára a világ leggazdagabbjai tudják csak megfizetni Tel-Avivot, az átlag izraeli nem is álmodhat arról, hogy ott éljen.
Tel-Aviv arculatát ma teljes egészében a piaci szereplők formálják. Az áremelkedés addig tart majd, ameddig elegen lesznek olyanok, akik képesek és hajlandóak megfizetni az árakat. Tel-Aviv azonban nem a Szilikon-völgy, mely a hatalmas Egyesült Államok egy apró szeglete csupán. A város Izrael gazdasági központja, az ország legsűrűbben lakott területének szíve. Kérdéses, hogy miként maradhat működőképes egy város, ahol a kórházak, iskolák, óvodák és üzletek alkalmazottai arra kényszerülnek, hogy távoli településekről ingázzanak minden egyes nap.
