Az Ábrahám-egyezmény aláírása óta figyelemre méltó változás történt Izrael és a muzulmán világ kapcsolataiban — írja a The Algemeiner.
Újabb jelentések jelentek meg arról, hogy további áttörés lehetséges a diplomáciai kapcsolatokban olyan korábbi ellenségekkel, mint Szaúd-Arábia, az iszlám szülőhazája és Indonézia, a világ legnagyobb muszlim országa.
Egy másik nagy muzulmán ország, amellyel a megfigyelők a kapcsolatok normalizálásának lehetőségét látják, Banglades. Bár Banglades és Izrael között nincsenek hivatalos kapcsolatok, nem hivatalos gazdasági és katonai együttműködésről számoltak be az országok között, és a muszlim ország az év elején feloldott egy kulcsfontosságú utazási korlátozást Izraelbe (bár az Izraelbe való utazást továbbra is tiltja a törvény), ami táplálja a spekulációkat, hogy a normalizáció a láthatáron lehet.
„Miután Dél-Afrikát törölték a listáról, Banglades felvett kapcsolatokat. Tajvan törlése után Banglades is kapcsolatokat létesített. Minden okunk megvan azt gondolni, hogy ez a mostani változás Izraellel kapcsolatban a normalizáció és a nyitott kapcsolatok útjára fog vezetni”
– mondta a JNS-nek Salah Uddin Shoaib Choudhury, a Weekly Blitz, egy Izrael-párti, Izrael-ellenes bangladesi újság szerkesztője.
Úgy vélik, hogy a két ország között a hivatalos diplomáciai státusztól függetlenül folyamatos a gazdasági és katonai együttműködés. Több médiajelentés szerint Banglades izraeli katonai technológiát vásárolt, a Világbank World Integrated Trade Solution (WITS) adatbázisa pedig kimutatta, hogy 2010 és 2018 között Izrael mintegy 333,74 millió dollár értékben importált Bangladesből származó termékeket. A WITS adatai azt mutatták, hogy a végül Bangladesbe kerülő izraeli export 2009 és 2015 között 3,67 millió dollár volt. A WITS-rendszerben 2015 után nem állnak rendelkezésre adatok.
A mai kapcsolatok hiánya ellenére Izrael már az 1970-es évek elején, a Pakisztántól való függetlenségi háború idején is támogatta Bangladest, és az elsők között volt, akik elismerték a független Bangladest. Mindazonáltal az ország eredeti vezetői elkerülték Izraelt a PFSZ vezetője, Jasszer Arafat kedvéért, aki Pakisztán pártjára állt.
1971-ben, életünk legnehezebb időszakában kaptunk egy elismerési ajánlatot Izraeltől. Nagyra értékeltük az ajánlatot, kedvesen azt mondtuk: ‘Köszönjük szépen, minden rendben van, a mi pártfogónk, India velünk van, a Szovjetunió velünk van’. Népünk azonban nem felejt”
– mondta a JNS-nek a volt bangladesi külügyminiszter, aki hosszú ideje diplomata, és optimistán hangzott, hogy Izrael és Banglades diplomáciai kapcsolatai a láthatáron lehetnek.
Amikor Pakisztán 1947-ben elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól, két muszlim többségű régióból állt, Kelet-Pakisztánból (a mai Bangladesből) és Nyugat-Pakisztánból (a mai Pakisztánból). A két régió között azonban azonnal etnikai és nyelvi különbségek alakultak ki, Nyugat-Pakisztán politikai és gazdasági ellenőrzést gyakorolt Kelet-Pakisztán felett, ami végül függetlenségi mozgalmat váltott ki a kelet-pakisztáni bengálok körében.
A bengáli függetlenségi mozgalom megfékezésére törekedve a pakisztáni erők elindították a Searchlight hadműveletet, amelynek célja a bengáli politikai és katonai ellenzék felszámolása volt, ami az 1971-es bangladesi népirtáshoz és végül a felszabadító háborúhoz vezetett, amely 1971. december 16-án a pakisztániak megadásában és Banglades függetlenségében csúcsosodott ki.
Ennek ellenére bangladesi tisztviselők nyilvánosan kitartanak amellett, hogy az ország nem normalizálja kapcsolatait Izraellel, amíg nem születik igazságos megoldás az izraeli-palesztin konfliktusra. Ezt az álláspontot egyesek perverznek tartják Banglades felszabadításának történetét tekintve.
„Jasszer Arafat [a Palesztin Felszabadítási Szervezet akkori vezetője] a mi felszabadító háborúnkat Izrael és Palesztina közötti konfliktushoz hasonlította, és szabadságharcosainkat terroristáknak bélyegezte, miközben Izrael támogatott minket. Már attól a naptól kezdve diplomáciai kapcsolatokat kellett volna fenntartanunk Izraellel, amikor Izrael kiterjesztette elismerését Bangladesre”
– mondta Choudhury.
Choudhury ellen felbujtás, hazaárulás, istenkáromlás és kémkedés vádjával indult eljárás, részben azért, mert 2004-ben megpróbált részt venni a Héber Írók Szövetségének konferenciáján Tel-Avivban. Megverték, 17 hónapig magánzárkában tartották fogva, és megtagadták tőle az orvosi kezelést, mielőtt egy amerikai kongresszusi képviselő segítségével óvadék ellenében szabadon engedték, bár az ellene felhozott vádak még mindig függőben vannak.
Choudhury megjegyezte, hogy Banglades első külügyminisztere, Khondaker Mostaq Ahmad volt a felelős Izrael elfordulásáért. Ahmad később részt vett egy összeesküvésben, amely 1975-ben Banglades első elnökének, Sheikh Mujibur Rahmannak a meggyilkolásához vezetett, Ahmad pedig azonnal átvette a kormány irányítását, és elnökké nyilvánította magát.
„Az az ember, aki felelős országunk eredeti Izrael-ellenességéért, maga is az állam ellensége volt. Közel fél évszázada tartjuk a kapcsolatot Pakisztánnal – egy olyan országgal, amely 3 millió emberünk meggyilkolásáért felelős. De Izraellel nincsenek hivatalos kapcsolataink. Ennek semmi értelme”
– mondta Choudhury.
Úgy tűnik, hogy az országok közötti hivatalos diplomáciai kapcsolatok hiánya nem a nyílt antiszemitizmusból fakad, bár a bangladesi társadalomban minden bizonnyal létezik ilyen.
Banglades egyik legtiszteltebb háborús hőse azonban zsidó volt.
Jack Farj Rafael Jacob altábornagy, az indiai hadsereg tisztje döntő szerepet játszott abban, hogy az 1971-es bangladesi felszabadító háború idején Dakkában tárgyalásokat folytattak Pakisztán megadásáról.
Halálát magas rangú tisztviselők nyilvánosan gyászolták, és korábban a „Felszabadító háború barátja kitüntetést” adományozták neki.
Louis Isadore Kahn, észt származású zsidó származású amerikai építész tervezte a bangladesi nemzetgyűlés parlamenti épületét, amelyet a modern építészet rendkívüli példájaként tartanak számon.
Banglades gyors fejlődése nem maradt észrevétlen az izraeli tisztviselők számára sem, akik nyilvánosan üdvözölték a bangladesi útlevelekből Izraelre vonatkozó nyomtatott kizárás eltörlését, és az évek során nyíltan melegebb kapcsolatokra szólítottak fel.
Bangladesben 7,9 százalékos GDP-növekedés tapasztalható, gazdasága 409 milliárd dolláros, és kormányzati struktúrája meglehetősen liberális. Az elmúlt 20 évben szinte végig nők vezették az országot, és a jelenlegi miniszterelnök, parlamenti elnök és ellenzéki vezető is nő.
Ilan Sztulman Starosta, Izrael dubaji konzulátusának misszióvezetője a közelmúltban a legmagasabb rangú izraeli tisztviselőként nyilatkozott a bangladesi médiának, és a Heti Villámnak azt mondta: „Banglades nagyon fontos partnerünk lehet. Bangladesnek vannak innovációs központjai, nagy népessége, erőforrásai, és [a bangladesiek] megértik, hogy az üzleti életben a következő lépés az innováció, mivel a régi technológiák kihűltek, elromlottak és korlátozott élettartamúak. Partnerségre várunk bangladesi kutatókkal, egyetemekkel, vállalatokkal, és úgy gondolom, hogy a térségben mindenki profitálna ebből a kapcsolatból” – utalt arra, hogy a kölcsönös szövetséges India döntő szerepet játszhat Izrael és Banglades közelítésében.
„A nemzetközi kapcsolatokban semmi sem állandó. A határok változnak. A kormányok változnak. Ez csak idő kérdése”
– mondta Rahman.
