Felújították az újlipótvárosi Szent Ágoston-kápolnát

Megújult a premontrei rend újlipótvárosi Szent Ágoston-kápolnája. A kápolnát vasárnap szentmisén áldotta meg Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében arról beszélt: az 1950-ben egy pincében kialakított kápolna “tanú”.

Egyaránt tanúskodik a barna diktatúráról, amelynek idején sok ezer, a Lipótvárosan élő embert pusztítottak el. De tanúskodik a vörös diktatúráról is, amely miatt a városrészbe a háború után költöző katolikus családok csak a föld alatt kialakított, katakombaszerű templomban gyakorolhatták vallásukat – mondta.

Szólt arról is: az 50-es években feloszlatott, hagyományosan fehér ruhát viselő premontrei rend tagjai a rendszerváltásig fekete reverendában, de „fehér, premontrei szívvel” szolgáltak a templomban.

Az államtitkár hozzátette: a kápolna tanúskodik a jelenről is, hiszen felújítását a koronavírus-járványban februárban elhunyt Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika előző plébánosa “álmodta meg”. Megjegyezte: Snell György temetése után jutott arra a premontrei apáttal közösen, hogy a felújítás “becsületbeli ügy”.

    Soltész Miklós történelmi jelentőségűnek nevezte az elmúlt időszak templom-, imaház- és zsinagógafelújításait, illetve építéseit.

“Charasho-charasho, life is good!” Megnyílt Budapest legújabb zsinagógája, a Pesti Stibel

Hatalmas népünnepéllyel nyitotta meg legújabb zsinagógáját az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) péntek délután a VI. kerületi Vörösmarty utca 55-ben, ahol csaknem 40 év után lesz ismét hitélet. A Pesti Stibel avatásán jártunk.

Azt is mondta: a neomarxista eszmék ma is élnek és “nagy erővel törnek rá a világra”. Ez az eszmeáramlat “bagatellizálni akarja a diktatúrák bűneit”, ezért is fontos, hogy a Pozsonyi úti kápolna emlékeztessen a korra, amelyben létrejött.

    Úgy fogalmazott: „a zsidó-keresztény tanításért ugyanúgy meg kell küzdenünk, ahogy elődeinknek”, hozzátéve, „az égbe törekszünk, de itt a földön vagy épp a föld alatt kell megküzdenünk mindenért”.

Fazakas Zoltán Márton homíliájában arról beszélt: a kommunizmus évtizedei alatt az emberek „csak rejtekben vallhatták meg hitüket”. A kápolna olyan volt, mint egy katakomba.

Mint mondta, a történelem mindenki hitét próbára teszi. A rendszeráltás után a szabadság évtizedei is hoztak kihívásokat, hiszen az idős premontrei atyák halála után nehéz volt megszervezni a templom ellátását.

De ma is vannak kihívások, és míg a kommunizmus alatt „frontális”, de „tiszta harc” volt, az emberek tudták, ki elől kell elbújniuk, ma nem egyértelmű, hogy kiben lehet bízni – tette hozzá a premontrei apát.