Ha a magyar nyelv rokonításának történelmére gondolunk, akkor általában két dolog jut a legtöbb ember eszébe. Egyrészt az, hogy eleink és a középkori elbeszélő forrásaink a hun-magyar rokonságot vallották. Másrészt az, hogy a tudományos kutatás intézményesülésével párhuzamosan a magyar nyelv finnugor nyelvrokonságát bizonyították be a szakemberek. Azt, azonban kevesen tudják, hogy volt egy olyan tézis, amely szintén nagy népszerűségnek örvendett: a héber-magyar nyelvrokonság. Ez az elképzelés elsősorban a protestáns művelődés hatására terjedt el Magyarországon – írja Kanyó Ferenc a hellomagyar.hu-n megjelent cikkében.
A héber-magyar rokonság kezdetei
A középkorban a nyelvek különbségeit, bár számon tartották, de sokkal kevésbé vizsgálták, mint a későbbi évszázadokban. Ez érthető volt, hiszen a középkori társadalmi kapcsolatokat nem elsősorban a nyelvek határozták meg. A késő középkorban azonban a helyzet némiképpen megváltozott. Európa-szerte egyre fontosabb követeléssé vált, és végül a reformáció egyik ikonikus követelésévé vált az anyanyelven is olvasható Biblia. Ez azt eredményezte, hogy értő módon kellett viszonyulni a nyelvekhez, hiszen a bibliai szövegek fordítása rendkívül alapos munkát igényelt.
Magyar diákok a késő középkorban tömegesen jártak külföldi egyetemekre, ahol egyrészt megismerték a nyelvek leírásának a korabeli módszertanát, ráadásul számos nyelven megtanulhattak. Csakhamar világossá vált számukra, hogy a magyar jelentősen különbözik az összes ismert európai nyelvtől, miközben más európai nyelvek rokonságát nehezen lehetett volna letagadni. Ezért a magyar nyelv rokonságát kutatók máshol kezdtek keresgélni. A korabeli állapotokból szinte természetesen következett, hogy az első próbálkozások a héber-magyar rokonság leírására törekedtek.
Sylvester János humanista, az Újszövetség első magyar fordítója vetette fel először a héber-magyar rokonságot. Módszere még távol állt a később a modern nyelvészeti megközelítésektől. Az 1539-ben kiadott Grammatica Hungarolatina című munkájában olyan hasonlóságokra hívja fel a figyelmet a két nyelv között, mint például az elöljáró szavak használatának a hiánya. Emellett a két nyelv szavait is egybevetette és talált hasonlóságokat. Sylvester műve azonban nem vált széles körben ismertté, így a rokonság elterjesztése másokra maradt.
A cikk folytatása itt olvasható.
