Aranyember az SZTK-ból: volt egyszer egy beregszászi zsidóság

Új könyvet jelentetett meg Dr. Goldberger Tamás belgyógyász, aki szülővárosa, Beregszász több száz éves zsidó történetét dolgozta fel. A budapesti könyvbemutatón jártunk.

Ezek a munkáim egyfajta terápiát jelentenek nekem

— mondta munkahelyén, a csepeli rendelőintézetben éppen szünetet tartó belgyógyász, Dr. Goldberger Tamás, akit a szerda esti könyvbemutatója előtt még napközben telefonon hívtam fel.

Aligha van ma Magyarországon olyan praktizáló orvos, aki ennyi mindent tudna a magyar ajkú zsidóság történelméről. Goldberger ugyanis az utóbbi 15-20 évben gyógyító tevékenysége mellett — pusztán szenvedélyből — valódi helytörténésszé, és zsidóság-kutatóvá képezte ki magát.

Az elmúlt években publikált kötetei közül kiemelkedő alaposságú a 70 éve történt” című  összeállítása, amely 1944. március 19-től 1945. április 4-ig tartó időszak kronológiai feldolgozása, vagy a Szilánk(-ok)  címmel közölt 300 oldalas írása, amely Budapest XVI. kerületében és elődtelepülésein egykor élt zsidó polgárság emlékét idézi meg.

A szerda este bemutatott kötet némiképp hasonul az előzőek műfaji sajátosságához, és egyfajta szemelvényként, kronológiai sorrendben tárja az olvasók elé a szerző szülővárosa, Beregszász, és vonzáskörzetében egykor élt zsidók életét.

Az Egyszer volt beregszászi zsidó polgárok címmel nyomtatott vaskos könyvet a szerző Benedek Ágnes újságíróval közösen mutatta be. Az estére – amelyen Garai Róbert színművész versekkel, és a Caesar’s Bread zenekar dallamokkal is szórakoztatta a nagyérdeműt — több mint félszáz érdeklődő jött el.

Ez is mutatta, hogy Goldberger doktornak alighanem népes követőtábora lehet. Nem tudni pontosan, hogy páciensei vagy XVI. kerületi ismerősei töltötték-e meg a Zsilip hátsó nagytermét, azonban ahogy Glitzenstein Sámuel rabbi szerint  a publikum csaknem harmada a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Nagyfuvaros utcai körzetéhez tartozott — ezt utólag Goldberger túlzó becslésnek érezte.

Goldberger ugyanis 16 évig szolgált elöljáróként a BZSH-ban, és maga is a Nagyfuvaros körzethez jár – nem mellékesen Glitzenstein rabbi is itt tevékenykedett hosszú évekig.

Egy biztos, a Csepelen háziorvosként ismert és a XVI. kerületben helytörténészként tisztelt Goldberger most publikált könyvével újabb mérföldkőhöz érkezett.

Ahogy a kötetet bemutató diskurzusból kiderült: a több mint 400 fotóval ellátott, közel 1000 évnyi történelmi periódust felölelő, 328 oldalas munkát egy fél évtizedes kutatás előzte meg. A levéltári vagy digitális dokumentumok és korabeli újságcikkek tanulmányozása mellett a szerző több helytörténésszel és családfakutatóval is konzultált. Az elmúlt években saját internetes blogja és helytörténeti túrái alapján a szakma számára talán nem is meglepetés az újabb kötet.

Annál inkább a benne rejlő történetek! Ezekből idéztek meg a közönségnek néhányat ízelítőül, miközben a szerző beregszászi éveit taglalták. Utóbbiból 35 év szolgált alapul, hiszen Goldberger ennyi idősen döntött úgy, hogy áttelepül az akkori Szovjetunióból Magyarországra.

Nagyon jó életem volt, főorvos voltam, 15-20 beosztott kollégám volt és 6000 főt láttunk el, szinte mindenem megvolt. Azonban édesanyám halála után úgy éreztem, elérkezett az idő a váltásra.

— idézte fel az 1989-es elhatározását. A hagyományosan vallásos családban cseperedett író-orvos természetesen élte meg zsidóságát, és a családjával büszkén, de nem kérkedve élték életüket abban a városban, ahol mára mindössze 10-12 ezer magyarul beszélő ember maradt, és ahol egykor jelentős zsidó polgárság élt.

Köztük volt többek között a Nyugat folyóirat egyik ünnepelt női költője, Reichard Piroska vagy Reichard Ottó is, aki Fodor Henrikkel közösen a magyar labdarúgás történetének meghatározó — mára teljesen elfelejtett — sportszervezői voltak.

Utóbbi férfiúkkal kapcsolatban

Goldberger doktor kiemelte, hogy nagyon szívesen megüzenné a jelenlegi Magyar Labdarúgó Szövetségnek, hogy itt lenne az ideje méltóképpen tisztelegniük azok előtt, akik lefektették a magyar labdarúgás profizmusának alapjait az 1920-as években.

A sokszereplős „történelmi regény” (Benedek Ágnes) egy olyan gazdagon illusztrált kötet, amelynek nyomdai munkája a Gabbiano Print munkatársait dicséri.  Fontos munka született, és habár a szerző szerint – amit még délelőtt munkaidőben telefonon mondott nekünk – „edukálni mindössze 2-3 embert lehet, egy egész társadalmat nem”, azért mégis bizakodjunk abban, hogy ez a könyv minél több emberhez eljuthat.

A szerzőnek kutatásai során sikerült megtalálni azt az épületet is, ahol a beregszászi zsidóság prominenseit gyűjtötték össze a világháború alatt. Az épületben később óvoda működött, most pedig minden esély megvan arra, hogy a közeljövőben egy hiánypótló táblával emlékeztessenek a múlt egyik szégyenfoltjára.

Nem akartam én ezzel a munkámmal túl sokat, eredetileg mindössze annyit, hogy a könyvből eljuttassak a beregszászi zsinagógába is párat, hogy azok, akik arra járnak, és érdeklődnének a város múltja iránt, legyen miből kiindulniuk

— tette hozzá szerényen Goldberger doktor.

A zsidóság-kutatás “új mérföldköve” lett Cseh Viktor könyve

A Magyar Tudományos Akadémián tartották hétfő este a Zsidó Örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon című könyv díszbemutatóját.