Grégor Puppinck lapunknak beszélt arról, hogy miben különböznek a klasszikus emberi jogok, a megsokasodott „új emberi jogoktól”, hogy mit gondol a kóser vágás elleni luxembourgi döntésről, és hogy mit gondol a szlogenről „az én testem, az én döntésem”. Interjú.
Grégor Puppinck, francia jogász, a strasbourgi székhelyű természetjogi szemléletű European Centre for Law and Justice (Jog és Igazság Európai Központja) igazgatója. Az MCC Press gondozásában jelent meg magyarul Embertelen Jogok című könyve. Puppinck az Alapjogokért Központ és a Mathias Corvinus Collegium meghívására érkezett Budapestre, ahol könyvbemutatót tartott.
A jogász kötetének bevezetőjében leírja, hogy művének célja, hogy az „1948. évi „emberi jogoktól” kezdve az elmúlt húsz év „egyéni jogain” keresztül a jelenleg kialakulóban lévő „emberen túli jogokig” vezető átmenetet mutassa be. A természetjogtól való eltávolodás Puppinck szerint „természetellenes jogok” kialakulásához vezetett. Könyvében kifejti, hogyan ütköznek a különböző értelmezések, és hogyan történhetett meg, hogy lassan elérünk a természet és a természetes adottságok teljes tagadásához. A szerző leírja, hogy klasszikusan az emberi jogok célja a személy védelme volt, majd az individualizmus az egyén felszabadítására szolgált, a progresszivizmus pedig már az ember fejlesztésében látja az emberi jogok célját.
***
A könyvében azt állítja, hogy „az emberi jogok a társadalom emberről alkotott képét tükrözik”. Ez mit jelent a 21. századi európai emberre nézve?
Az emberi jogokat világszerte máshogy értelmezik. Van egy nyugati verzió, ami azonban egészen más, mint mikor a 1948-ban elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Van egy Afrikában, az arab országokban, és Latin-Amerikában is. Nyilvánvalóan a nyugati országok értelmezése az uralkodó. Azonban jelentős változást figyelhetünk meg a nyugati kultúrában, amely elsősorban antropológiai változás. Ennek a változásnak az egyik következménye, hogy egyre nagyobb a szakadék a nyugati értelmezés és más értelmezések között.
1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatakor még volt egy konszenzusos egyetértés az emberi jogokkal kapcsolatban, volt egy közös meglátás arról, hogy mi határozza meg az emberiséget, hogy mit jelent embernek lenni. Ma azonban már nem osztozik az emberiség ezen, már nem értünk egyet abban, hogy mit jelent embernek lenni.
Ez jelentős ellentéteket hoz létre különböző régiók között, de még Európán belül is, ahol a nyugati és északi országoknak nagyon liberális és individualista elképzelései vannak az emberről, de például Magyarország egy sokkal természetesebb és alapvetőbb nézetet vall. Vagyis, itt még azt vallják, hogy az emberi lény egy család, egy társadalom tagja és nem pusztán egy egyén.
Tehát egyre nagyobb feszültségeket figyelhetünk meg a különböző antropológiákat tükröző emberértelmezések között. És természetesen ezen antropológiák mögött ott vannak az életkörülmények, ott vannak a kultúra és a vallás kérdései. Egy válságot élünk át, mert a szakadék egyre mélyül. Ez okoz olyan nagy feszültségeket például olyan országok között, mint Magyarország és Lengyelország és Európa nyugati része között.
Európa nyugati része megpróbálja arra használni az európai intézményeket, hogy a többi országot rákényszerítse az ő emberfelfogásuk elfogadására.
A döntéseik mögött a valódi ügy, amit szolgálnak az, hogy megváltoztassák az antropológiát. A jövőben még több őrületre számítok, még több konfliktusra. Ez már elkezdődött az elmúlt években, de a jövőben rosszabbodni fog.
S a baj az, hogy a súrlódások, az ellentétek komoly problémát okoznak az emberi jogi rendszer számára, mert kezdjük elveszteni a konszenzust. Elveszítjük az emberi jogok valódi univerzalitását. Ennek következtében az emberek az emberi jogok ellen fordulnak. Vagyis valójában az értelmezésük ellen. Ez pedig gyengíti az ember jogi védelmet. Ennek egyik kiemelkedő példája a vallásszabadság gyengülése az elmúlt néhány évben. Azt gondolom, ennél csak rosszabb lesz, mert a vallás az egyik fundamentális része ennek az emberértelmezési vitának.
Ami a vallásszabadság sérülését illeti. Az Európai Bíróság egy évvel ezelőtt helybenhagyta a kóser vágás belga tilalmát, ami nagyon aggasztó. Ön szerint miért tették ezt?
Ez egy nagyon furcsa dolog. Engem nagyon meglepett a döntés. Kiadtunk egy cikket a döntés és az értelmezés ellen a szervezetemnél. (European Centre for Law and Justice / Jog és Igazság Európai Központja, (a szerk.) A luxembourgi bíróság úgy gondolja joga van eldönteni, hogy mi az állat levágásának megfelelő módja… Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy leülnek és azon tanakodnak, hogy jó levághatod, de csak egy bizonyos módszer szerint. Meg akarják mondani, hogy hogyan vágj le egy állatot…
A nyugati materialista vagy liberális emberfelfogásban a vallást már nem tartják különlegesként kezelendő dolognak. Nem hisznek benne, hogy tisztelni kellene. Sőt éppen ellenkezőleg, irracionálisnak tartják. Ez komoly problémákat okoz.
A Covid alatt például (Franciaországban) az állam úgy gondolta, hogy neki kell megmondania, hogy hogyan imádkozzunk. Ha lehet ne énekeljünk. Az úrvacsorát felvehetted, de mást nem. Még egy olyan rendelet is volt, hogy némán imádkozzunk. Azt mondták erre az egészségünk érdekében van szükség. Számukra az egészség a legfontosabb érték, a vallás az pedig egy régimódi dolog.
Visszatérve a kóser vágáshoz, ma az állatok jogai a „szuper jogok”. S ezért nem értik, hogy vannak emberek, akik számára vallásuk követése fontosabb, mint az állatok tisztelete.
Egy másik érdekes ügy Päivi Räsänen, finn politikus ügye, aki ellen vádeljárás indul, amiért a Bibliát idézte a homoszexualitással kapcsolatban. Erről mit gondol?
Az elmúlt években megszaporodtak ezek az ügyek. Egy olyan társadalom, amely többségében materialista és ateista, az nem tekint a vallásokra pozitívan. Ez a fordulat az elmúlt évtizedekben történt.
1948-ban, de még 1989-ben is, mikor a szovjet rezsim összeomlott, akkor még pozitívan tekintettek a vallásokra. Először is mert áldozatok voltak, például a zsidó közösségek. S azért is mert voltak keresztény csoportok, akik ellenálltak a totalitarizmusnak. Lengyelországban ez igaz volt a katolikusokra. Pont ezért a vallásokra úgy tekintettek, mint akik az állammal szemben megpróbálták őrizni a szabadságot. Ennek vége. Ma a vallásokat látják veszélyként, nem az államot. Ma a vallás a veszély, és az állam a védelmező. Ennek a hozzáállásnak két külön oka van: az egyik az iszlamista terror.
A másik pedig az, hogy a nyugat-európai posztmodern ember, nem akarja követni a természetjogot, a kinyilatkoztatást vagy a Tízparancsolatot. Nem akarnak bibliai életmódot követni. S így a két tábor szembekerül egymással.
Nem lehet, hogy mindebben a tradicionális egyházaknak is van némi felelőssége? Hiszen például az anglikán egyház vagy a német katolikusok is jelentősen progresszív irányba mennek.
A domináns ideológia mindig elcsábít embereket, akár vallásosok, akár nem. Én úgy gondolom, hogy ha egy hívő ember elcsábul a szekularizmus irányába, akkor elsősorban a személyes hitével van a probléma. Annyit mondhatok, hogy az ember nem szolgálhat két istent.
A könyvében ír az úgy nevezett „új emberi jogokról”. Egy ponton azt írja, hogy ezek a jogok „nihilisták, nárcisztikusak és erőszakosak” és felsorolja az abortuszt, eutanáziát stb. Kifejtené pontosan mire gondolt?
A könyvben leírom, hogy a valódi emberi jogok arra a célra vannak, hogy lehetővé tegyék az ember kibontakozását. Hogy tanulhasson, hogy emberré váljon, fejlődjön, családot alapíthasson.
Az igazi emberi jogok ezt az emberi potenciált védik az állammal szemben. Az „új emberi jogok”, mint az abortusz vagy az eutanázia erőszakosak. Pusztítanak, nem hoznak létre semmit.
Ezek jogok valami ellen. Nem valósítasz meg semmit, ha megölsz egy babát. Az csak erőszak és nihilizmus. Az igazi teljesítmény az, ha családot alapítasz, az már egy életmód. Ezért nevezem őket nárcisztikusnak, mert azt hajtogatják, hogy „joguk van hozzá”, hogy tőlük ered a jog. Ez nihilista, pusztító hozzáállás.
Így könnyű felismernünk az igazi emberi jogokat, meg kell nézni, hogy segítenek-e abban, hogy valaki beteljesítse az emberi potenciálját.
Az abortusz támogatói általában azt mondják: az én testem, az én döntésem…
Erre egyszerűen lehet nekik válaszolni: nem a te tested. Az egy különálló élet, egy személy, egy egyén. Elég, ha megnézik az ultrahang felvételt. De nem akarják látni, hogy a magzat az ember.
Mit gondol van remény a progresszivizmus visszaszorulására?
Igen, én látok erre reményt. Az ortodox zsidóknak és a keresztényeknek hűségesnek kell maradnia és várniuk kell, mert a progresszívek össze fognak omlani.
