Amerikában ma kultúrharc dúl azok között, akik szerint a vallás elmaradott és primitív, és azok között, akik megértik, hogy az Istenbe vetett hit az amerikai demokrácia alapja – állítja Shmuley Boteach rabbi.
A perzsákkal és a gonosz Hámánnal ellentétben a görögök nem akarták kiirtani a zsidókat. A hanuka nem egy népirtó megsemmisítő háború volt, amelyet az asszírok vívtak a zsidó nép ellen, amelynek puszta létét megvetették.
A hanuka inkább a kulturális elit háborúja volt, akik úgy gondolták, hogy az ő életmódjuk – a görög hellenizmus – rendkívül kifinomult, míg a zsidók egy rakás vidéki parasztember.
A görögöknek volt filozófiájuk, költészetük és színházuk. A zsidóké volt a templom, a Tóra és a zsinagóga. A görögök lenézték az egyistenhitű istentiszteletet, monolitikusnak és leegyszerűsítőnek gondolták. A sok istenből álló görög panteon sokkal nagyobb változatosságot látszott nyújtani, mint egy ellentmondásos, mindent átfogó lény, aki az ember számára a minden volt.
A görögök tehát arra törekedtek, hogy kulturális hegemóniájukat a zsidók fölé helyezzék. A zsidók visszavágtak, a többi pedig már történelem.
Jelentősége a modern időkre nézve magától értetődik.
Amikor a szerző, Shmuley Boteach rabbiként szolgált az Oxfordi Egyetemen, folyamatosan szemtanúja volt a világiak leereszkedésének a hívő emberekkel szemben. Oxford a modern tudományos múzeumait úgy építette, hogy katedrálisokhoz hasonlítsanak, hogy ezzel is érzékeltesse: az istentisztelet primitív templomát felváltotta a tudomány kifinomult temploma.
Ezért hívta ki Richard Dawkins professzort, a világ leghíresebb evolúcióbiológusát egy sok éven át tartó vitasorozatra. A Makkabeusok szellemében azt akarta, hogy a szekularisták arroganciáját, amely szerint a modern hitű embernek nincs helye, megkérdőjelezzék. Később ezek a viták világhírű vitákká alakultak Christopher Hitchensszel, a világ leghíresebb ateistájával, amelyeket ma már milliós nézettséggel bírnak a YouTube-on.
De ha látni akarják, hogy a szekuláris világ mennyire arrogáns tud lenni a vallással szemben, akkor azt ajánlja nézzék meg, hogy New York állam kormányai és még oly sok más hely vezetősége hogyan próbálta bezáratni a zsinagógákat és a templomokat a koronavírus idején.
A tudományt a vírus abszolút alapvető gyógymódjának tekintették.
És – Boteach arra kéri az olvasót – ne értsék félre, a tudomány számtalan életet mentett meg, és különösen a vakcinák olyan csodák, amelyeket mindenkinek be kellene vetnie. De a vallást a koronavírus idején a legjobb esetben is csak kellemetlenségként, a legrosszabb esetben pedig valami veszélyes és gyilkos dologként utasították el – húzta alá.
2020 októberében Andrew Cuomo, akkori kormányzó törvényt fogadott el, amely a zsinagógák és más vallási imahelyek számát a koronavírus által veszélyeztetett zónákban mindössze 10-25 főre korlátozta, még a több száz vagy akár több ezer ember befogadására épített zsinagógákban és templomokban is. A zsinagógákra vonatkozó korlátozásokra még akkor is sor került, amikor a világi üzletekre, például a kerékpárboltokra, italboltokra és akupunktúrás klinikákra nem vezettek be hasonlókat.
Ez jellemző a világi gondolkodás leereszkedő voltára – állapítja meg a rabbi. Az élelmiszer alapvető fontosságú. A hit nem az. Az orvosok nélkülözhetetlenek. A rabbik nem. A kerékpár nélkülözhetetlen. A Tóra nem.
A görögök hasonlóképpen a filozófiát tekintették lényegesnek, míg a teológiát nem. A színház nélkülözhetetlen volt. A vallási ünnepségek nem voltak azok.
Később két modern vallási Makkabeus szállt harcba: az ortodox Agudath Izrael és a brooklyni katolikus érsekség meghökkentő győzelmet aratott az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán, amely tavaly hálaadás előestéjén éjfélkor hozott ítéletet.
Amit Cuomo nem ismert fel az az, hogy a hit a reménytelenség és az istentisztelet mint védőoltás, a kétségbeesés elleni ellenanyag. Szükségünk van mind az orvosok világi oltóanyagára, mind a rabbik vallási oltóanyagára.
Az embereknek hinniük kell abban, hogy élni fognak. Hinniük kell abban, hogy épségben kijövünk ebből a világjárványból.
Az asszíriai görögök, akik üldözték a zsidókat és a judaizmust, primitív hitrendszerként tekintve rá, nem értették meg, hogy a judaizmus volt az, amely a teremtéssel kezdődő, a messiási korszak tökéletességéig tartó fejlődés lineáris történetével megteremtette a tudományos fejlődés színterét, ahogyan mi ismerjük.
Miért keresik az orvosok a betegségek gyógymódját, amikor talán nem is lehet legyőzni őket? Mert megjósolták, hogy le lehet. Ézsaiás, Jeremiás, Mikeás és Zakariás – akiket a görögök mind megpróbáltak elnyomni – közel három évezreddel ezelőtt megálmodták, hogy a járványok – a háborúkkal és a gyilkosságokkal együtt – egy napon száműzve lesznek a földről.
Az évezredekkel ezelőtt tett vallásos ígéret nélkül, miszerint Isten keze vezeti a történelmet, és hogy a történelem ezért lineáris – a visszaesések közepette napról napra egyre fényesebben növekszik –, különben a ciklikus történelem szeszélyeire lennénk ítélve, amelyben semmi sem javul, minden csak körbe-körbe megy, mint egy körhintán, bennünket pedig sötétségben tapogatózva hagy.
Nem Homérosz, az Iliász vagy az Odüsszeia, a háború és a konfliktus dicsőítése hozta létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amelynek célja a béke előmozdítása, hanem Ézsaiás próféciája, amely szerint az emberek kardjaikat ekeollóvá verik, amint azt az ENSZ Ézsaiás-fala is tükrözi.
Amerikát ma egy kultúrharc sújtja azok között, akik szerint a vallás elmaradott és primitív, és azok között, akik megértik, hogy az Istenbe vetett hit az amerikai demokrácia és szabadság alapja. Az alapító atyák úgy vélték, hogy szabadságuk Istentől ered, mint elidegeníthetetlen jog. Ezt nem a királyok adták, és így nem vehette el egy diktátor vagy uralkodó.
Shmuley Boteach szerint itt az ideje, hogy megragadják a Makkabeusok köpenyét, és olyan társadalomért küzdjenek, ahol a toleráns és nyílt szívű vallást tiszteletben tartják, támogatják és elfogadják.
És ez most sem fontosabb, mint amikor a világ egy globális járvánnyal néz szembe, amely egyre virulensebb változatokkal tér vissza. Mindenkinek fel kell vennünk mind a karunkba juttatott, mind pedig a szánkkal kimondott és szívünkkel érzett oltóanyagot, – szólít fel – az ima és a hit ellenanyagát.
Címlapkép: Shmuley Boteach rabbi (Forrás: Neokohn)