Különböző területek kutatói évtizedek óta próbálják megfejteni ezt a lenyűgöző, ugyanakkor frusztráló régészeti rejtvényt.
Héberül Galgal Refa’im („szellemek kereke”) vagy Gilgál Refa’im („óriások köre”, utalva az óriások bibliai fajára), arabul pedig Rujm el-Hiri („vadmacskák kőhalma”) a neve. Ez Izrael egyik legrejtélyesebb helye – írja az ISRAEL21c.
Különböző területek kutatói évtizedek óta próbálják megfejteni ezt a lenyűgöző, ugyanakkor frusztráló régészeti rejtvényt. Nehéz megállapítani, hogy a hatalmas alkotás mikor épült, ki építette és mire használták. Széles körben elfogadott becslések szerint a lelőhely központi része mintegy 4000 éves. Régebben sokan a világhírű óriásszikla helyszínekhez hasonlították, sőt “Izraeli Stonehenge”-nek is nevezték – számol be az Izraelinfo.
A lelőhely három nagy kőkörből áll, amelyek külső átmérője meghaladja a 150 métert, és a közepén egy nagy kőhalom (Rudzsm), amely valószínűleg temetkezési helyként szolgált.
Az angliai Stonehenge őskori emlékmű, amely feltehetően i. e. 3000 és 2000 között épült, a világ egyik leghíresebb helyszíne. Évente átlagosan 1,3 millió ember látogatja meg ezt az állókövekből álló gyűrűt. A turisták körében népszerű más híres kőemlékek közé tartozik a mexikói Chichen Itza (évi 1,4 millió) és a perui Machu Picchu (1,2 millió) – írja az ISRAEL21c.
Galgal Refa’im azonban meg sem közelíti ezeket a számokat. Akár azért, mert a mintegy 42 000 tonna bazaltkőből álló, hatalmas körökben elhelyezett, körülbelül 5000 éves kőépítmény pompáját csak a levegőből lehet jól látni, akár a nyilvánosság hiánya miatt, ez a titokzatos hely az év nagy részében csak kevés látogatót vonz.
Valamivel nagyobb tömeg – főként csillagászok és asztrológusok – a téli napforduló és a nyári napforduló napjain érkezik, amikor a napfelkelte a sziklák repedéseihez igazodik.
A tudósok és a régészek egyetértenek abban, hogy ez a hatalmas kőépítmény az egyik legrégebbi és legnagyobb a régióban. De ez minden, amiben egyetértenek.
„Az ásatás évekkel ezelőtt befejeződött. Vannak információdarabkáink, de nincs teljes képünk” – mondta az ISRAEL21c-nek Uri Berger, az Izraeli Régiségügyi Hatóság megalitikus sírok szakértője. „Ez egy rejtély.”
Egyesek úgy vélik, hogy a napfordulós felállás miatt egy ősi naptár volt, vagy talán csillagászati megfigyelésekre és vallási rituálékra használták.
Mások szerint fontos személyek temetkezési helye lehetett, mivel középen egy 15 láb magas temetkezési domb van, és egy 20 láb hosszú sírkamra, amelybe a látogatók bemászhatnak. Egy másik elképzelés szerint ezt az építményt arra használták, hogy a madarak számára kiterítsék a halottakat.
Amikor Galgal Refa’imot az 1960-as években először feltárták, a II. korai bronzkorra (i. e. 3000-2700) datálták. De 2010-ben Michael Freikman, a jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa szerint a rejtélyes hely sokkal valószínűbb, hogy a késő bronzkorban (i. e. 1550-1200) épült.
Berger arra biztatja az embereket, hogy látogassanak el, még akkor is, ha a földön Galgal Refa’im alig tűnik többnek, mint gyomokkal benőtt, omladozó kőfalaknak. Fentről könnyebb észrevenni labirintus alakját. A sziklafal körök némelyike teljes, míg másokból darabok hiányoznak.
A Golán-gyalogösvény Galgal Refa’im mellett halad el, amely csak gyalogosan közelíthető meg, és csak hétvégén és ünnepnapokon látogatható, mivel a területet hét közben az IDF gyakorlatokra használja.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
