A Hamásszal való májusi konfliktus során Izrael rakétatűznek volt kitéve – és háborús bűnökkel vádolták meg. A Vaskupola az előbbiek nagy részét elfogta. Az utóbbiak sokkal veszélyesebbek Izrael, sőt az Egyesült Államok számára is.
Miután nyugalmazott magas rangú amerikai katonatisztek áttekintették az Izraeli Védelmi Erők műveleteit a gázai konfliktus során, úgy találták, hogy ezek a vádak hamisak – a Hamász dezinformációjából és a fegyveres konfliktusok jogának, vagyis a LOAC-nak a széles körű félreértéséből táplálkoznak. Ez a dinamika hamarosan az amerikai hadsereg részvételével zajló konfliktusokban is megjelenhet.
Az izraeli műveletek delegitimálása – nem pedig a katonai győzelem – volt a Hamász egyik fő célja ebben a konfliktusban. „Az igazi bűnöket” – mondta a Hamász szóvivője a médiának – „akkor követték el, amikor Izrael civileket vett célba … több mint 100 gyermeket és nőt ölt meg, és épületeket rombolt le”.
Ilyen hamis állításokkal a Hamász minden civil áldozatot törvénytelennek minősít. Sajnos a médiában és a nyilvánosságban sokan elfogadták ezt a hamis narratívát.
„Egy civil lakhely elpusztítása bizony háborús bűnnek tűnik” – vélekedett John Oliver humorista a műsorában.
Háborús bűnnek tűnni és háborús bűnnek lenni egészen más.
A LOAC megköveteli a hadseregtől, hogy különbséget tegyen katonai, nem pedig polgári célpontok támadásakor. A parancsnokok kötelesek jóhiszeműen törekedni arra, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtegyenek a polgári kockázat csökkentésére.
Ezek a szabályok nem zárják ki az elkerülhetetlen polgári áldozatokat. A háború szomorú, de tagadhatatlan valósága, hogy a nemzetközi jog tolerálja a civilek sérülését, ha azt nem szándékosan okozták, nem válogatás nélküli támadások okozták, és ha az megvalósítható óvintézkedésekkel elkerülhető.
Izrael erkölcsi jelzőfényként viselkedett a terror elleni legutóbbi gázai háborúban
Katonai szakértők szakmai véleménye szerint az izraeli fellépés Gázában következetes és jóhiszemű elkötelezettséget tükrözött a LOAC ezen elveinek tiszteletben tartása és végrehajtása iránt.
Az IDF katonai jogi tanácsadói minden javasolt célpontot megvizsgáltak. Parancsnokai minden lehetséges óvintézkedést megtettek, időnként még többet is, mint amennyit a törvény alapelvként elvár. Az IDF a légicsapások előtt szórólapokat dobott le, telefonon és szöveges üzenetekben figyelmeztette a gázai civileket.
A kis „kopogtatós” lövedékek további figyelmeztetést adtak.
Láttunk felvételeket arról, hogy az IDF megvárta, amíg a civilek elhagynak egy épületet – és arról, hogy a parancsnokok leállították a csapásokat, amikor ez nem történt meg.
Azonban ezeknek az óvintézkedéseknek ára volt. Gyakran lehetővé tették az ellenséges harcosok menekülését. Emellett lekötötték az izraeli repülőgépek megfigyelési kapacitását csökkentve a megfigyelhető vagy lecsapható célpontok számát.
Az IDF a civilek védelme iránti elkötelezettsége miatt vállalta ezeket a költségeket.
Ugyanez nem mondható el a Hamaszról. Szándékosan vett célba izraeli civileket. Még akkor is, amikor látszólag katonai célpontokat támadott, rendszeresen válogatás nélkül tette ezt. A gázai civileket emberi pajzsként használta, és katonai eszközeit – beleértve a rakétavetőket, aknavetőket, parancsnoki állásokat és katonai alagutakat – szándékosan polgári területeken helyezte el, amikor más lehetőségek is rendelkezésre álltak. Mindezek meggyőző bizonyítékai a LOAC megsértésének.
Ez szándékos és szerves része volt a Hamász stratégiájának. A gázaiak veszélyeztetése megnehezítette az IDF számára, hogy a LOAC betartása mellett csapást mérjen a Hamász célpontjaira. Ez egyben olyan polgári áldozatokkal járt, amelyekkel Izraelt a LOAC megsértésével lehetett volna vádolni.
A szakértők attól tartanak, hogy Amerika ellenségei hasonló módon delegitimálhatják az USA jövőbeli műveleteit. Kínai tisztviselők már terjesztettek hamis képeket állítólagos ausztrál háborús bűnökről. Az amerikai csapatok lehetnek a következők.
A jó üzenetközvetítésre tett kísérletek nem voltak elegendőek az ilyen dezinformációval szemben. Izrael a konfliktus során megpróbálta jó szándékát kommunikálni a nyilvánosság felé, de ennek ellenére igazságtalanul vádolták meg. Minden bizonnyal lehetett volna jobb is. Mégis hallottuk az izraeliek hosszan tartó rezignáltságát, hogy semmi, amit tesznek, nem tudja legyőzni az ellenük folytatott elítélő rohamot. Ez valóban sajnálatos.
„Életbevágóan fontos, hogy az amerikai és a szövetséges erők elkerüljék a hiábavalóság hasonló érzését, nehogy felhígítsák a törvény iránti elkötelezettséget, amely elválaszt minket a háborús bűnösöktől.
Nem engedhetjük át az információs területet ellenfeleinknek. Vagy hagyhatjuk, hogy az alaptalan jogi vádak megválaszolatlanul maradjanak. Az Egyesült Államoknak következetesen és bocsánatkérés nélkül ki kell állnia jogkövető partnereink, például Izrael mellett, és biztosítania kell a jog háborúban való összetett alkalmazásának valódi elismerését” – szól a New York Post által ismertetett, Geoffrey Corn és Richard Natonski szakértők által jegyzett jelentés.
