Caroline Glick szerint Manszúr Abbász és kollégái azon dolgoznak, hogy aláássák Izrael zsidó identitását.
Amikor Naftali Bennett izraeli miniszterelnök júliusban találkozót kezdeményezett a jordániai Abdullah királlyal, az uralkodó beleegyezett, ám azt kérte, hogy a tárgyalás maradjon titokban. Majd miután az izraeli média kiszivárogtatott információkat, az állami kontroll alatt álló jordániai média akkor is mélyen hallgatott a történtekről – idézi fel az eseményeket Caroline Glick véleménycikke legelején.
Ezzel ellentétben múlt héten Abdullah kezdeményezett tárgyalást Manszúr Abbásszal, aki amellett, hogy az Iszlám Mozgalom egyik vezetője, a Knesszetben is széket foglal el a Ráám párt fejeként.
„A jordániaiak részletes sajtóközleményt adtak ki a találkozó fotójával és azzal a hírrel, hogy az egész bő négy órán át tartott. A király szóvivője elmondta, hogy a politikusok megvitatták az izraeli-palesztin konfliktust, Jeruzsálem és a Templom-hegy státuszát, valamint több másik kulcsfontosságú stratégiai kérdést.
De miért akart Abdullah vendégül látni és találkozót felmutatni az izraeli parlament legkisebb frakciójának vezetőjével?” – teszi fel a kérdést az újságíró.
Szerinte a dolog megértéséhez mélyre kell ásni.
Amit a Ráámról érdemes tudni
Az Iszlám Mozgalom sokkal inkább hasonlít egy hálóra, sem mint akár egy fára: ugyanis a hajtásai nem lineárisan nőnek. Glick szerint fontos tudni, hogy Abbász elsődleges pozíciója valójában a mozgalomhoz kapcsolódik, és a Ráámban betöltött szerepe onnan gyökerezik.
Ráadásul a mozgalomnak más hajtásai is vannak, amik közül kettőt érdemes szem előtt tartani – az egyik ilyen az Igatha 48 Szövetség, a másik az Al Aksza Szövetség. A két szervezet vezetői pedig hagyományosan vezető pozíciókat töltenek be az Iszlám Mozgalomban és a Rá’ám pártban is.
Az Igatha 48 hivatalosan egy jótékonysági szervezet, ami Izraelben, Gázában, Júdea és Somron területén, Törökországban, Szudánban, Szíriában és Libanonban tevékenykedik. Egy friss riport szerint a szervezet csaknem 224.5 millió sékelt, azaz közel 72 millió dollárt gyűjtött össze az elmúlt évtizedben. A szervezet honlapja szerint a pénzeket „árváknak, özvegyeknek, foglyoknak és családjaiknak” juttatják el.
„A csoport honlapja alapján pedig egyértelmű, hogy a ’foglyok és családjaik’ valójában dzsihadista terroristák” – szögezi le Glick.
A Hamász is jelen van
Ha ez nem lenne elég, 2019-ben a szervezet gázai irodájának megnyitóján Ghazi Hamed, a Hamász egyik vezetője is meghívást kapott. És ahogy később többször is megtette, nyíltan köszönetet mondott az Igatha 48, valamint az Iszlám Mozgalom támogatásáért.
Az Iszlám Mozgalom vezetője, Ghazi Issa pedig szintén magas pozíciót tölt be, ő a Rá’ám egyik kulcsembere. Ahogy a JNS újságírója felidézi, Issa ott volt Abbász mellett, amikor Bennettel és Jair Lapiddal tárgyalt a koalíciós lehetőségekről. „A Ráámmal kötött egyezség juttatta Lapidot és Bennettet a 61 székes többséghez, ami kellett nekik a mostani kormány megalakításához.
„Tehát ugyanaz az ember, aki elnyerte a Hamász dicséretét, mert több milliónyi sékelt juttatott a Hamász-uralta gázai ’foglyok és családjaik’ etetésére, ő egyben az izraeli politika királycsinálója is” – írja Glecker, aki ezután még egy érdekességre hívja fel a figyelmet.
Abbász nem egyedül érkezett Abdullah királyhoz, többek között elkísérte őt az Al-Aksza Szövetség egyik vezetője, Kamal Alihan is. A szervezet elszánt abban, hogy iszlamizálja a Templom-hegyet, részben azáltal, hogy a muszlimokkal próbálja elhitetni, hogy sosem állt ott zsidó templom. Egy jelentés szerint a csoport 2007 és 2019 között 12.5 millió sékelt kapott a Hamásztól, és a „késes intifáda” idején közölte egy Hamász-terrorista írását, amiben „áldozatra” buzdította a szövetség követőit.
„Manszúr Abbász személyes kapcsolódásai a Hamászhoz számosak” – szögezi le Glick, aki ezután sok példát sorakoztat fel olyan alkalmakról, amikor Abbász személyesen tárgyalt a Hamász embereivel.
A költségvetés urai
A fentiek különösen érdekesek annak fényében, hogy az izraeli kormány milyen szerepet szán a megnevezett szereplőknek. Bennett és Lapid ugyanis nemrég egyezett meg Abbásszal és Issával arról, hogy az arab kisebbségnek járó költségvetési összegeket egy, a Rá’ám párt által irányított bizottság fogja szétosztani.
„Ez pedig azt jelenti, hogy most Abbász és Hamász-támogató társai a Ráámban minden szándékkal és céllal kontrollt gyakorolnak az egész izraeli arab kisebbség támogatása felett” – írja Glick, aki hozzáteszi: az új költségvetés egy ötéves, 30 milliárd sékeles fejlesztési tervet tartalmaz az arab közösség számára.
Azonban Amit Barak veterán aktivista (aki korábban sokat tett az izraeli arabok integrálása érdekében) figyelmeztet: a tervet nem hozták nyilvánosságra. Ráadásul az író szerint a terv integrálás helyett ellentétes folyamatokat fog felerősíteni az izraeli társadalomban – akár drúz és keresztény körökben is.
Ennek egyik előjeleként Glick felidézi: múlt hét szerdán egy drúz helyi vezető máris arra bátorította közösségét, hogy hagyják ott szolgálatukat az izraeli hadseregben, majd a Rá’ám pártot és az Iszlám Mozgalmat dicsérte.
„Abbász és a kollégái nem szeretnék, hogy az arab izraeliek megerősítsék az izraeli identitásukat” – véli a JNS szerzője, aki szerint mindez sajnálatos és szembe megy azzal a tendenciával, amit az Arab Tavasz indított el anno. Úgy látja ugyanis, hogy akkoriban sok ezer arab izraeli vizsgálta felül az Izraellel szemben tanúsított ellenérzéseit és értékesebb lett szemükben az izraeli állampolgárságuk is.
Glick szerint ez a tendencia viszont most megfordulóban van, és Abbász arra igyekszik, hogy a koalícióban betöltött szerepét kihasználva kontrollt szerezzen az izraeli arab szektor felett – azt egy hatalmas, egységes ellenfronttá szervezve, ami képes aláásni Izrael zsidó identitását.
„Bennettnek és a kollégáinak le kell vonniuk a megfelelő konklúziót, mielőtt túl késő lenne” – összegzi a helyzetet Glick a cikke végén.
