A palesztin arabok repülőgépeket térítettek el, repülőtereket lőttek, ENSZ határozatokat fogadtattak el. Ezután következtek az öngyilkos merényletek, a gázolásos támadások, a kések, gyújtogatások. Most megvan a legújabb eszköz a világ megfélemlítésére: a szólásszabadság elfojtása – írja véleménycikkében Phyllis Chesler professzor az Arutz7 hasábjain.
Tegnap, mint láttuk, Tzipi Hotovely brit izraeli nagykövetet megakadályozta abban, hogy felszólaljon a London School of Economicsban egy Gáza-szerű palesztin-barát, zsidógyűlölő tömeg, amely vadállatként dudált és ordibákt, palesztin zászlókat lengetve, azt harsogva, hogy „szégyen, szégyen, szégyen”, mígnem a nagykövetet ki nem menekítette az épületből a biztonsági csapat.
Beszédét nem mondhatta el, és bár ő maga biztonságban volt, szavai teljesen eltűntek, elhallgattattak.
Hadi Nasrallah kutató a Twitteren így nyilatkozott: „Így kell bánni a gyarmatosító háborús bűnösökkel mindenhol.” Hotoveley-t „háborús bűnösnek és Nakba-tagadónak” is minősítették.
A woke propagandisták, szobordöntögetők, történelemrevizionisták és azok, akik Izraelt mások által elkövetett bűnökért bűnbakjává teszik, kétség kívül jó munkát végeztek. A hurok egyre szorosabb, Izraelt már nemcsak határain belül kel megküzdjön a csőcselék hadával, de a zsidógyűlölő veszedelmes jöttmentek már Nyugaton is ugyanúgy viselkednek, mint az izraeli-gázai határ mentén.
A világ mindent lát, de közömbös marad. És vannak szép számmal olyanok is, akik a zsidó államot hibáztatják az ilyen, a barnaingesek módszereihez hasonló támadások „kiprovokálásáért”.
A Hotovely nagykövet elleni legutóbbi felháborodás aligha volt az első alkalom, hogy a tömeg megakadályozott egy izraeli diplomatát abban, hogy nyilvánosan beszéljen. 2002-ben Montrealban, a Concordia Egyetemen Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök hasonló helyzetbe került, nem tudta megtartani beszédét, még 100 rendőrrel sem lehetett megfékezni vagy feloszlatni az Izrael-ellenes, palesztin-barát tömeget. Ebben az incidensben egy személyes jóbarátomat, egy rabbi feleségét alaposan meg is verte a tömeg.
Annak idején a palesztin dzsihadisták „csupán” repülőgépeket térítettek el, repülőtereket és zsinagógákat bombáztak, és Izrael-ellenes határozatokat fogadtattak el az ENSZ-ben. Aztán maguk váltak emberi bombákká és izraeli buszokat robbantottak, gyilkolták a zsidót az otthonaikban, a széderasztalaiknál, éjszakai klubokban, tanházakban és az utcán, autóikkal civilekbe rohantak, késeltek.
Eztán az őrület a nyugat utcáin folytatódott. Már majd’ 19 éve az ilyen zsidógyűlölő csőcselék ablakokat törnek be, zsidókat gyilkolnak otthonaiban, zsidó intézményeket veszélyeztetnek és elhallgattatják az Izrael-párti közbeszédet.
Jó ideje követem ami történik és jómagam is számos személyes fenyegetést kaptam, barátok fordultak el tőlem.
Szerencsés vagyok, hiszen már nyugdíjba volt professzorként élek. De azok az amerikai akadémikusok, akik még mindig dolgoznak, és akik Izrael-barát nézeteik miatt kiszorulnak osztálytermükből, munkájukból, baráti társaságukból és jövőjükből, egyre inkább hallgatásra vannak ítélve.
Izrael hatékonyan kezelte a korábbi támadásokat. Vajon ezt az új és kétségtelenül kreatív módszert meg lehet állítani?
Phyllis Chesler professzor a Terrorizmus Nyomozó Projekt főmunkatársa, 2013-ban megkapta az Országos Zsidó Könyvdíjat, 20 könyv szerzője, köztük a „Nők és őrület” (1972) és „Az új antiszemitizmus” (2003, 2014) címűek. Legújabb könyvei a „A politikailag inkorrekt feminista” és a „Requiem egy női sorozatgyilkosért”, emellett a Közel-Kelet Fórum (MEF) és a Globális Antiszemitizmus és Politika Tanulmányozó Intézetének (ISGAP) munkatársa, valamint a Scholars for Peace in the Middle East (SPME) alapító tagja.