A jobboldal nem keveredhet végtelen konfliktusokba, ehelyett a győzelemnek gyorsnak kell lennie – véli Aris Roussinos.
A héten Virginiában aratott republikánus győzelem első látásra vonzó utat mutat a konzervatívok számára a hatalomhoz. Az amerikai HR-ügyintézők és iskolai tanárok által kedvelt (bár szinte mindenki más számára furcsa és visszataszító) kritikus fajelmélet vagy CRT-ideológia visszaszorítását meglovagolva győztek. A Republikánus párt stratégiája úgy működött, mint egyfajta harcművészet, amely ellenfelei saját erejét fordítja maguk ellen.
A legyőzendő ellenség nem egyszerűen a demokrata jelölt volt, hanem a „menedzserliberalizmus” teljes felépítménye: minden rosszindulatú bürokrata, önelégült újságíró vagy felháborodott liberális a közösségi médiából egyetlen amorf masszává egyesült, ami elősegítette a republikánus jelölt győzelmét. Az ellenség nem is annyira egy politikus, vagy akár egy ideológia volt, hanem egy egész társadalmi osztály.
Mégis van egy csapda, amibe a konzervatívok készek beleesni. A legnagyobb veszély az, hogy az abortuszhoz és a fegyvertartás jogához hasonlóan a kultúrharcot is hasznos eszköznek tekintik a politikai pártok a támogatóbázisuk felhergelésére és az ezzel járó szavazatok begyűjtésére, ami arra csábítja őket, hogy ezek a kultúrharcok végtelenül elhúzódjanak. Ez végső soron katasztrofális következményekkel jár. A politikai küzdelem célja nem lehet az, hogy végtelen háborúba keveredjünk, hanem az, hogy gyors és határozott győzelmet arassunk.
A kultúrharcoknak egyszerinek kell lenniük: az afganisztánihoz hasonló, végtelenül elhúzódó, a győzelmet mindvégig kilátásba helyező vívódás helyett a konzervatívoknak egy kulturális villámháborúra kell törekedniük. Itt van a konzervatív ellenforradalom legnagyobb strukturális gyengesége: a konzervatívok belenyugodtak a „woke” kicsapongással szembeni ellenállás lusta komfortzónájába, anélkül, hogy pozitív elképzelésük lenne arról, hogy minek kellene a helyébe lépnie.
Vegyük a GB News-t (brit konzervatív híroldal), mint a konzervatív gondolkodásmód helyettesítőjét: mindannyian tudjuk, hogy mi ellen van, de mit támogat? Mi a győzelem utáni, a jó élet és a helyesen működő társadalomról a víziója? Azzal, hogy a konzervatívok pusztán reagálnak a „menedzserliberalizmus” ideológiájára, elhanyagolták saját pozitív jövőképük kialakítását. Nem elég a virgonc diákok és az elborult HR powerpoint prezentációk miatt morgolódni: elmulasztották a saját alternatívájukat kifejleszteni, hogy mi lépjen a jelenlegi rendszer helyébe, vagy hogy kialakítsák azt az intellektuális és intézményi ökoszisztémát, amely ezt a nemzet életébe beágyazza.
A veszély az, hogy az amerikai liberálisok lázas Trump-ellenességéhez hasonlóan a rosszul megtervezett, egyetlen témát érintő kultúrharc zsákutcába vezeti a konzervatívokat, ami mulandó győzelmeket szül, de a jövőben vereségeket okoz. A háborúk lényege végül is nem az, hogy folyamatosan harcoljunk, hanem hogy egyszer és mindenkorra megnyerjük őket.
Címlapkép: Fibonacci Blue/Flickr