A berlini zsidómentő házaspár: Max és Malwine Schindler

Egy házaspár, akik zsidó családoknak és másoknak segítettek a náci Németországból való menekülésben, csütörtökön Berlinben emléktáblával tisztelegtek egykori lakásuk és titkos akciójuk otthona előtt – írja a The Algemeiner.

Max és Malwine Schindler a Pariser Strasse 54. szám alatt lakott a Wilmersdorf kerületben. Miután Max, aki a szociáldemokrata párt tagja volt, 1933-ban elvesztette állását, titkos hálózatot hozott létre otthonában, hogy segítsen azoknak, akiket a náci üldöztetés fenyeget: elmenekülni Németországból – de mindezt angol nyelvű korrepetálásnak álcázva. Fia barátnőjét, Evelyn Parkert társalgási oktatóként alkalmazták, aki segített nekik az akcióban.

A nyelvtanulási szolgáltatás álcája alatt Schindlerék összekapcsolták diákjaikat olyan emberekkel és csoportokkal az Egyesült Királyságban, köztük Max Munkáspárti kapcsolataival, akik segíthettek nekik szállással vagy ellátással. Amikor a Gestapo 1941-ben megkezdte a zsidók elszállítását Berlinből, Schindlerék illegálisan elrejtettek családokat a lakásukban, és élelemmel látták el őket.

„A náci rendszerhez való hozzáállásod és meggyőződésed arra késztetett, hogy bátran mutass hajlandóságot, hogy segíts nekünk, amikor a legtöbb más „barát” ezt nem tette meg”

– írta Ernst Lachmann zsidó fogorvos Malwine-nak írt részvétnyilvánító levelében, miután Max 1948-ban meghalt.

„Az Ön lakása menedéket jelentett számunkra; oda menekülhettünk és megmenekülhettünk. A rosszindulatú szomszédok és lakótársak nem tántorítottak el attól, hogy megjelenj velünk a légoltalmi pincében”.

A „japán Schindler”, Higuchi Kiichirō altábornagy története

A Higuchi által megmentett 20 000 zsidó közül sokan később nagykövetek és tudósok lettek az Egyesült Államokban és Izraelben.

Schindlerék második világháború alatti munkásságát két évvel ezelőtt fedezték fel újra, amikor Parker lánya, Frances Newell az ausztráliai Victoria államban található kerti fészerében olyan leveleket és fényképeket talált, amelyekből információk derültek ki a házaspár munkájáról. Newell elmondta:

„A Schindler-történet a barátságról, a fékezhetetlen bátorságról és az elnyomással szemben tanúsított leleményességről szól. Ablakot nyit a múltba, és megerősíti a hétköznapi emberek lehetőségét arra, hogy változást érjenek el.”

Nem tudni, hány embert mentettek meg Schindlerék, de legalább hét ember vallotta a második világháború vége után, hogy a házaspár segített nekik.

Malwine-t 1963-ban a berlini szenátus „meg nem énekelt hősként” tüntette ki, és a háború utáni időszakban náciellenes aktivizmusa miatt kapott némi anyagi támogatást a kormánytól. 1973-ban halt meg, és a berlini Wilmersdorf kerületben lévő állami temetőben van eltemetve.

A zsidómentő ferencvárosi labdarúgó, aki az életével fizetett

Tóth 1942-ben azért hagyta abba a labdarúgást, hogy életeket mentsen. A megmentettek között volt Latabár Kálmán és Gobbi Hilda is.