Brüsszel szereti kioktatni Magyarországot és Lengyelországot, de szemet huny a németországi és franciaországi visszaélések felett – írja Fischer Tibor a Telegraph oldalán.
„Soha nem vártam meghívást az Európai Parlamenttől. Egy hónappal ezelőtt tényfeltáró bizottság látogatott Budapestre, hogy megvizsgálja a „jogállamiság” helyzetét Magyarországon. Fogalmam sem volt, hogy miért kértek fel, de van egy közkeletű elképzelés, miszerint regényíróként az ember a korszellemet a markában tartja, és látnoki tekintetével belelát a körülötte lévő emberek lelkébe” – kezdi Fischer.
Az író előre figyelmezteti az olvasókat, hogy Európai Parlament magatartásával kapcsolatos észrevételei nem lesznek túl eredetiek.
„A bőrömön éreztem a bürokráciát: több hosszas e-mailt kaptam arról a kihívásokkal teli ügyről, hogy egy adott épületbe egy adott időpontban el kell jutnom. Az európai parlamenti képviselőket tiszteletteljes kíséret vette körül, és valamiért nem tudtam nem a perzsa királyra, Xerxészre gondolni.”
„Donáth Anna, magyar ellenzéki EP-képviselő kifejtette, hogy nem ebben a minőségében vesz részt, hanem a Renew Europe európai parlamenti frakció képviselőjeként. Elfogadom, hogy kell lennie valamilyen hivatalos beosztásnak a feladatok felosztására, de egy ellenzéki képviselőt egy olyan delegációba küldeni, amely valószínűleg a magyar kormányt kritizálja, az már – ahogy egy bulvárlap írná – a „brüsszeli banánok” őrült viselkedésének minősül”
-írja a magyar származású író.
„Legalább az objektivitás látszatára szükség van. Különösen, hogy Donáth asszony már korábban is hangoztatta, hogy Magyarországon nincs jogállamiság, és a „diktatúrára” panaszkodott. A megjegyzései felvetik a kérdést: ha a dolgok ennyire borzalmasak, hogy lehet, hogy ő Brüsszelben keres több mint százezer dollárt évente, ahelyett, hogy a börtönben krumplit hámozna? Bármilyen következtetést is von le a jelentés, Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök elég, ha csupán arra hivatkozva utasítja el azt, hogy azt egy ellenzéki képviselő írta”.
A szerző szerint ez egy újabb példa arra, hogy az EU milyen kettős mércét alkalmaz Magyarországgal – és egyre inkább Lengyelországgal – szemben. Szerinte Brüsszel ellenséges magatartása e két országgal szemben leginkább politikai rosszindulatból fakad. Az EU apparátusa balra hajlik, és nem kedveli a jobboldali kormányokat – állítja az író.
„Franciaországban a rendőrség rendszeresen őrizetbe vesz, kórházba szállítja és megcsonkítja a békés tüntetőket. Macron elnök nemrégiben beperelte Michel-Ange Florit, aki Toulonban több szellemes szatirikus plakátot helyezett el, amelyek közül az egyik Macront Hitler-bajusszal karikírozta. Ha már a kicsinyességről beszélünk. Nem vettem észre, hogy az európai nagyok a viselkedése miatt fanyalogtak volna, vagy azt sugallták, hogy Franciaországban halott a szólásszabadság”
– emlékeztet Fischer.
„Még az 1980-as években, a kommunizmus összeomlása előtt Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor kockázatot vállalt a demokráciáért. Különösen Morawiecki, aki gyerekként apja politikai tevékenysége (és a sajátja) miatt nagyon nehéz időszakot élt át az állami verőlegényekkel szemben.
Érthető, hogy ezek az emberek miért nem szívesen hallgatják a kioktatást a demokráciáról olyan önelégült svéd vagy luxemburgi törvényhozóktól, akiknek a legnagyobb bravúrjuk az volt, hogy betáncoltak egy szavazófülkébe”
– írja Fischer.
„Az EU tragédiája az, hogy nagyszerű ötlet volt, de meg kellett volna maradnia kereskedelmi és kulturális szervezetnek. Nem tűnik ésszerűtlennek, hogy a lengyelek döntsék el, hogyan nevezik ki a lengyel bírákat. Sőt, ez ésszerűnek és kívánatosnak tűnik. Ez az a dolog, amit demokráciának hívnak. Bár a demokrácia nem mindig garantálja a boldogságot. Kérdezzen meg egy maradáspártit”
– zárja Tibor Fischer.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Címlapkép: Orbán Viktor/Facebook