Amerikában öt évtized alatt győzött a melegjogi forradalom, és elérte céljainak döntő többségét. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy közben felfalja saját gyermekeit. Az etnikai kisebbségeket és a transzokat képviselő radikális baloldali szervezetek már a melegeket is az elnyomó rendszer privilegizált helyzetű kiszolgálóinak tekintik szemlézte a Metazin a Quillette cikkét.
„Minden politikai mozgalom aktivistái szembe találhatják magukat az egzisztenciális kérdéssel, hogy mi lesz azután, ha a mozgalom eléri céljait” – mereng a Quillette magazinban Maxwell Meyer, a bostoni meleg büszkeség felvonulások lefújása kapcsán.
A kulturális sokszínűség teoretikusai általában azt vélelmezik, hogy a különböző kisebbségek majd karöltve segítik egymást a társadalmi előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés lebontásában, és az egyenlőség megteremtésében.
A bostoni pride körüli botrányok azonban rácáfolni látszanak erre. A keleti parti város a melegjogi törekvések jelképes szülőhelye volt: 1971-ben itt rendezték az Egyesült Államok első meleg büszkeség felvonulását. 2015 óta azonban a pride-ot szervező bizottságot szakadatlanul bírálják a Black Lives Matter mozgalom aktivistái. A BLM azt követeli, hogy az LBGT szervezetek határozattan álljanak ki a QTBIPOC, vagyis a queerek, a transzneműek és az etnikai kisebbségek tagjai mellett. Az elmúlt években a BLM nyomására a bostoni pride felvonulások során külön megemlékeztek a rendőri erőszak fekete áldozatairól.
Ennek ellenére a BLM aktivistái egyre hangosabban vádolták a pride szervezőit azzal, hogy nem szentelnek elég figyelmet az etnikai kisebbségek tagjainak és a transzoknak, továbbá a palesztin nép elnyomásának.
Az antikapitalista BLM részéről azt is kifogásolták, hogy a pride felvonuláson helyet kapnak a melegek mellett kiálló nagyvállalatok, republikánus politikusok, rendvédelmi szervezetek és Izrael állam képviselői.
A konfliktus odáig fajult, hogy az elégedetlen szervezetek 2018-ban bojkottot hirdettek a pride ellen.
2020-ban a QTBIPOC szervezetek ellenfelvonulást hirdettek a fekete transzneműek mellett, arra kérve a fehér szimpatizánsokat, hogy a felvonuláson úgy vegyenek részt, mintha egy távoli barát temetésén lennének, ezzel is kifejezve, hogy ők nem elnyomottak és nem áldozatok.
A teljes cikket itt olvashatja.
