Névmásokat és szexualitásokat ünnepel az amerikai Külügyminisztérium, gender stratégiát ad ki a Fehér Ház. A tegnap még kinevetett progresszív ideológiák mára az amerikai kormányzat hivatalos álláspontjává váltak.
Az elmúlt években szinte átmenet nélkül történt meg, hogy az amerikai demokraták elfogadták és propagálni kezdték a gender ideológiát, vagyis azon progresszív nézetek halmazát, amely többek között tagadja, hogy csak két nem van. A harmadik hullám feministáinak elméletei mára részei az amerikai kormány hivatalos álláspontjának. Néhány napja például a Biden adminisztráció bejelentette, hogy az amerikai állampolgárok már X neműként is feltüntethetik magukat az útlevelükön, ha nem érzik magukat se nőnek, se férfinak. Abigail Shrier, újságíró a Twitteren reagált a bejelentésre:
„Ez eddig a legegyértelműbb jelzés arra, hogy a gender ideológia behatolt a szövetségi kormányzat legmagasabb szintjeire.”
Az amerikai Külügyminisztérium hivatalos Twitter fiókja pedig nemrég megünnepelte a „személyes névmások” napját. Az angol nyelvben egy emberre nőként és férfiként lehet hivatkozni, azonban a feminista szociológusok által kidolgozott gender elmélet szerint az emberiség nőkre és férfiakra osztása az túl „szűk”, mivel állításuk szerint a nemiség nem „bináris”, hanem egy spektrumon helyezkedik el (ebből fakad az, hogy az állítólagos nemi identitások száma folyamatosan nő). Így aki azt állítja magáról, hogy nem nő vagy férfi, az más névmást használhat magára. Az ideológia alapja a „társadalmi nem” elmélete, amely azt állítja, hogy van külön „biológiai” és „társadalmi nem”, vagyis az ember nemi identitása szerintük nem függ össze a biológiával.
A Fehér Ház például honlapján lehetővé teszi, hogy a Mr vagy Mrs/Miss megjelölés helyett az emberek a „nem-bináris” Mx-et használják.
Hogy az elvileg középvonalas Biden mennyire beállt az ideológia mögé, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy október 22-én a Fehér Ház kiadta a Biden adminisztráció hivatalos Nemzeti Nemi Méltányosság és Egyenlőség Stratégiáját (National Strategy on Gender Equity and Equality). A dokumentum egyfajta hivatkozási alapként szolgál a szövetségi kormányzat intézményei számára. Az elnök ugyan nem rendelkezik törvényhozói hatalommal, azonban a hatalmas bürokrácián keresztül jelentős befolyása van. A szövetségi kormányzat és az államok harca az egyik legrégebbi párharca az Egyesült Államok politikai rendszerének.
Az elvileg kiemelten a női jogokra koncentráló stratégiában már a második oldalon felbukkan, hogy mennyire fontos, hogy a transz atléták „lehetőséget kapjanak arra, hogy diszkrimináció nélkül versenyezhessenek”.
Az elmúlt hónapokban több republikánus vezetésű állam fogadott el olyan törvényt, amely megakadályozza, hogy az olyan biológiai férfiak, akik nőként azonosítják magukat a nők között versenyezzenek. Ez a demokrata álláspont szerint kirekesztő.
A szöveg a nők mellé odabiggyeszti a magukat egyetlen nemmel sem azonosító embereket is, mint olyan személyeket, akik ellen már „hosszú ideje zajlik Amerikában és világon mindenütt a diszkrimináció”. Az írás a Biden kabinet közreműködésével készült, tehát a teljes adminisztráció nézeteinek megfelel.
A dokumentum szerint nem elég politikai reformokat bevezetni, szükség van arra, hogy „eltolódjanak azok a társadalmi és kulturális normák”, amelyek szerintük megakadályozzák a nemek közti teljes egyenlőséget.
A szöveg szerint „súlyos támadás alatt van az abortusz és a szavazati jog” az Egyesült Államokban, és a kormányzat mindent meg fog tenni ezen jogok védelme érdekében. Kiemelten említik a texasi szívdobbanás törvényt, amely betiltotta a hat héten túli abortuszt az államban.
A stratégia kijelenti, hogy a nemek közti egyenlőség „központi szerepet játszik az amerikai védelmi politikában, diplomáciában, segélyezésben és a kereskedelemben”. A szöveg szerint az Egyesült Államoknak központi szerepet kell játszania például a „reproduktív jogok” (abortusz) globális terjesztésében is:
„Helyre fogjuk állítani az USA globális vezetői szerepét a szexuális és reproduktív jogok területén” – olvasható a dokumentumban.
A dokumentum jelentős része íródhatott volna néhány évvel ezelőtt is, azonban a nemi identitás kérdésében, valamint a transz jogokkal kapcsolatban egyértelműen balra tolódott az álláspont. A demokrata adminisztráció hivatalosan is beállt olyan nézetek mögé, amiket néhány éve még ők maguk is szélsőségesnek találtak volna.
Maga Barack Obama 2008-ban még a melegházasságot sem támogatta, a gender-ideológiák pedig még szinte ismeretlenek voltak akkor, amelyeket csak baloldali professzorok hirdettek a katedráról.
Mára azonban egyre több iskolában a tanagyag része a gender-elmélet, a gyerekeknek azt tanítják, hogy ha akarják, megváltoztathatják a nemüket. A mozgalom különösen aktív az olyan közösségi oldalakon, mint a Tik-Tok, amelyen keresztül egyre több tinédzsert elérnek ezek a nézetek.
Abigail Shrier, amerikai újságíró könyvet is írt arról, hogy a transz-propaganda milyen romboló hatással van a tinédzser lányokra (Irreversible Damage/Visszafordíthatatlan károkozás). Shrier könyvében kifejti, hogy a kislányokat online fórumokon és videókon keresztül hogy hálózzák be a nemváltást hirdető aktivisták, majd hogyan válnak olyan szociális munkások áldozatává, akik minden esetben a nemváltás felé lökik őket, ahelyett, hogy az identitászavar mögöttes problémáit kezelnék. Az elmúlt években jelentősen nőtt az identitászavaros kiskorúak száma az Egyesült Államokban.
Az újságíró egy cikkében kifejtette, hogy a demokraták néhány év alatt olyan törvényeket fogadtak el, amikkel a kiskorúakat kiszolgáltatják a gender ideológiának. A konzervatívok ezt azzal tették lehetővé, hogy olyan harcokkal voltak elfoglalva, mint például az úgynevezett WC-háború, amely során azon ment a vita, hogy a transz személyek melyik mosdót használhassák az iskolákban és a bevásárlóközpontokban. Vagyis miközben el voltak foglalva a kultúrharccal, a demokraták a törvényhozást felhasználva lépéselőnyre tettek szert.
Az írónő szerint a konzervatívoknak el kell fogadnia, hogy a gender ideológia elleni harc sok feministának is az ügye, akikkel kénytelenek lesznek összefogni, mert ezt a harcot meg kell nyerniük a konzervatívoknak:
„A tét a szülőknek azon joga, hogy megvédjék gyermekeiket azoktól az aktivistáktól, akik hatalmat adtak nekik saját testük megváltoztatására. A nők jogai forognak kockán, akik nemzedékeken keresztül harcoltak egy igazságos és biztonságos Amerikáért, és most mindkettő elvesztésének küszöbén állnak”.
Az amerikai ABC csatorna reggeli műsora egy 11 éves transz drag queen kisfiút ünnepel:
Azonban ma már az ellenállás nem csupán gúny tárgya, hanem gyakran gyűlöletkeltésnek van nyilvánítva.
Judith Butler a gender ideológia egyik fő megalkotója néhány hete megjelentetett egy véleménycikket a Guardianben, amelyben kifejtette, hogy azok, akik a gender ideológia ellen harcolnak azok fasiszták.
Butler alkotta meg azt a teóriát, hogy az ember valójában csak látszólag nő vagy férfi, hogy születéskor az orvosok a nemi szervei alapján osztanak rá egy nemet, azonban később ezt megváltoztathatja. A hírhedt feminista a cikkben kijelenti, hogy ő nem tagadja a biológiai valóságot. Szerinte, akik a gender ideológia ellen harcolnak, azok egy karikatúra ellen harcolnak, és nem a valódi összetett és nüánszokkal teli ideológia ellen. Butler nézetei néhány éve még szélsőségesnek számítottak volna, ma azonban visszaköszönnek az amerikai kormányzat hivatalos irataiban.
Barack Obama októberben egy kampányeseményen Virginia államban felhívta a szavazók figyelmét, hogy „ne vesztegessék az idejüket holmi koholt kultúrharcokra, hamis felháborodásokra, amelyeket a jobboldali média azért nagyít fel, hogy növelje a nézettségét”. Obama szerint inkább „a komoly problémákról kellene beszélni, amelyek komoly embereket érintenek.”
Valóban nagy kihívásokkal néz szembe az Egyesült Államok, kezdve a járványtól, az infláción át, az ellátási nehézségekig, azonban a demokrata vezetés az, amely gender stratégiát ad ki, támogatja a biológiai férfiak nők közötti versenyzését, és gender-semleges útleveleket bocsájt ki.
Miközben át akarják alakítani a hagyományos társadalmi normákat, azt állítják, hogy aki ez ellen tiltakozik valójában szélmalomharcot folytat, és olyasmi ellen küzd, ami nem is létezik.
