A katonai bázisok atomenergiával való ellátásának logisztikai előnyei egyértelműek: állandó, megbízható, szén-dioxid-semleges villamosenergia-ellátást biztosítanak – írja Caleb Larson a National Interesten.
Az Egyesült Államok Légügyi Minisztériuma az Eielson légibázist választotta ideális helyszínnek egy kis nukleáris mikroreaktor megépítéséhez. Megállapították, hogy „a következő generációs energiaellátás tiszta, megbízható és rugalmas energiaellátást biztosít a létesítmény, mint kritikus nemzetbiztonsági infrastruktúra számára”. Az Eielson mélyen Alaszka belsejében, Fairbanks-től mintegy huszonöt mérföldre délkeletre található.
„Az energia létfontosságú a küldetésünk folyamatosságának biztosításához a létesítményeinkben”
– magyarázta a légierő környezetvédelmi, biztonsági és infrastrukturális helyettes államtitkár-helyettese, Mark Correll.
„A mikroreaktorok ígéretes technológiát jelentenek a rugalmasan felhasználható és megbízható energia biztosítására, továbbá különösen alkalmasak a távoli katonai bázisok, mint az Eielson energiaellátására és fűtésére”
– mondta.
„Ez a technológia képes valódi energiabiztonságot nyújtani, és az Eielson meglévő energetikai infrastruktúrája és éghajlata tökéletes helyszínt biztosít a megvalósíthatóságának validálására”.
A bejelentéssel együtt a légierő egy részletes, „Gyakran ismételt kérdések” névre hallgató dokumentumot is kiadott, amely további részleteket tartalmaz a mikroreaktor-projektről. A dokumentum egyik közös témája a biztonság. Biztonságosak-e a mikroreaktorok? Felkészült-e a légierő egy magolvadás kezelésére? Hasonló lenne-e a mikroreaktor-technológia azokhoz, amelyeknél a 2011-es fukusimai daiicsi atomkatasztrófa során leolvadás bekövetkezett?
A GYIK dokumentum elmagyarázza, hogy „a mikroreaktorok önszabályozóak – ez azt jelenti, hogy beépített biztonsági funkciókkal bírnak, amelyek kevés emberi felügyeletet vagy külső elektromos áramot igényelnek, és megakadályozzák az túlmelegedést”.
A mikroreaktorok kis mérete „minimalizálja a leállítás utáni bomlásból keletkező hőtermelést, megakadályozva, hogy az elérje a magot károsító szintet”, így – legalábbis a légierő szerint – sokkal kisebb valószínűséggel fordulhat elő katasztrófa.
A Védelmi Minisztérium már korábban szintén kifejezte érdeklődését egy „hordozható, fejlett nukleáris mikroreaktor prototípus” finanszírozása iránt, amely a harctéri parancsnoki állomások energiaellátását biztosítaná. A minisztérium pályázatában a gyors telepítés és üzembe helyezés – mindössze három nap a szállítástól a bekapcsolásáig –, valamint a hároméves energiatermelési időintervallum szerepelt. Ezenkívül a leszerelés nem tarthat tovább egy hétnél.
A Nukleáris Energia Intézet, egy nukleáris energiával foglalkozó kereskedelmi szervezet egyik jelentése szerint egy kis atomreaktor az Egyesült Államok hadseregének otthoni katonai létesítményeinek mintegy 90 százalékának energiaszükségletét fedezhetné.
Az ellenzők ugyanakkor megjegyzik, hogy a mikroreaktorok – biztonságos kialakításuktól függetlenül – csábító célpontot jelenthetnek egy ellenfél számára, és jelentős környezeti és egészségügyi következményekkel járhat, ha a reaktorok – függetlenül attól, hogy milyen kicsik – mégis meghibásodnak.
Borítókép: Bjoern Schwarz/Flickr
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
